Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-24

190 XXIV. OKSZÁGOS ÜLÉS. nak viszonyos czéljaik felől; és igy lelkiismeretesen számot vethetvén magokkal, ha egyben vagy másban engedni kénytelenek, nem csak biztattatnak, nem csak sejtik, reménylik, hanem biztosak is abban, hogy megnyerik a teljes pótlást, melyet ezért joggal követelhetnek. (Helyes.) A dietális tractatusnak ezen módjából, mely a törvényhozást mesterséges alkudozások sikamlós terére szorítván, bizalmatlanságot gerjeszt felül is, alant is, s ez által saját meddőségét eredményezi, közjogi legfontosabb kérdéseink megoldására nézve vérmes reménynyel, biztos siker legyen-e várható ? én nem merem állítani. De mit szóljak azon töméntelen teendőkről,melyeket tőlünk közigazgatási, társadalmi, s anyagi viszonyainknak 17 év előtt megkezdett, s a következett események által a legkárosabban félbeszakasztott átalakulásunk igényel! Rom hátán rom, a meddig csak szemünk láthatára terjed, állami szerkezetünk egész területén; újból kell mindent építenünk; és nincs megszerezve, összehordva, rendezve a tömérdek anyag, mely e roppant építéshez megkívántatik; sőt még tervrajz sincs készítve, a mely szerint ily sok különféle nagy építkezések egymáshoz arányzatosan végrehajtandók lennének. És lehet-e idomos, arányzatos az épités — a munkát egészben összehangzólag vezető építőmesterek nélkül ? Mi, négyszáz egynehány képviselők, egymástól annyira különböző elveinkkel, világnézetünkkel, el fogunk oszlani 9 —10 bizottmányra, hogy előkészítsünk, tervezzünk oly országos munkálatokat, oly törvényjavaslatokat, melyeknek inkább csak megbirálására vagyunk, a képviselő-testületek alapszerkezeténél és természeténél fogva, hivatva; de másképen nem cselekedhetünk, mert tőlünk független, nem felelős kormánynak a kezdeményezés fontos cselekményét ily nagy horderejű országos tárgyakban egyátalában át nem engedhetjük. (Helyeslés.) Mi eredménye lesz munkálkodásunknak ? a jövendő titka. Adja Isten, hogy ne legyen az, mi volt azon országgyűlési munkálatoknak, melyek 75 évvel ezelőtt a pozsonyi országgyűlés végzései folytán félig-meddig hasonló körülmények között nagy gonddal, de sikertelenül készíttettek. (Igaz!) Előszámláltam az előadottakban közjogi kérdéseink kiegyenlítésének, állami átalakulásunk befejezésének azon akadályait, melyek az ily fontos tárgyak természetében fekvő egyéb súlyos nehézségek mellett hazánk jelen körülményei szerint léteznek. Mindezen akadályoknak ugyanazon egy közös oka, forrása van: állami kormányzatunknak mostani alakja; (Helyeslés), és egy azoknak közös óvszere: a nemzeti felelős kormányzat, mely, miként ezt a felirati javaslat oly szépen fejezi ki, mind a korona tanácsának, mind a nemzet országgyűlésének részese levén, és igy ismervén a korona szándékait, ismervén a nemzet kivánahnait, benső kapcsolatba hozhassa, kölcsönös kívánalmaikról, kételyeikről, nehézségeikről rögtön és kellőleg felvilágosíthassa a törvényhozásnak mind a két részét, és felelős levén mindegyik iránt, s ennek alapján bizalmát bírván mindegyiknek, joggal kezébe ragadhassa a kezdeményezést, s közjogi kérdéseinkben ugyan nyílt programmal s annak a korona tanácsában szinugy, mint az országgyűlés tanácskozásaiban megvédésével , átalakulásunk kérdéseiben pedig adatgyűjtéssel, törvényjavaslatok előkészítésével, a törvényhozás számos és szövevényes teendőit gyorsan, öszhangzólag és sikeresen vezérelhesse. (Helyeslés.) Azon előnyökhöz, melyeket a felelős minisztérium az ország legfőbb kormányzata javára biztosit, hasonlókat nyújt, az ország közigazgatásában a törvényhatósági, megyei, kerületi és városi törvényes önkormányzat , (Halljiok !)* melynek visszaállítását nem csak a törvény teljesítésének tekintete, hanem az ország közérdeke is követeli. A hatósági önkormányzat első föltétele, hogy abban, azaz működésének fáradalmaiban, a vagyon- és időáldozatban, melyet az igényel, részt, túlnyomó részt vegyenek magok a kormányzottak is , jelesül azok közülök,kik erre jellemüknél, szellemi képzettségüknél és anyagi helyzetűknél fogva leginkább hivatva vannak. E nélkül a törvényhatósági valóságos önkormányzat nem csak üdvös nem lehet, hanem teljesen lehetetlen is. A mostani törvényhatósági kormányzat szám' talán hiányainak is egyik fő oka az, hogy attól messze távol tartják magokat az ily önálló, értelmes, független férfiak. S lehet-e csak távolról is remélni, hogy azok, kik a törvényes hatósági önkormányzatnak szíves készséggel legbuzgóbb napszámosai lennének, s ideiglenes szerkezetének minden hiányait jeílemök és képzettségök fensősége által teljesen pótolni képesek, csatlakozzanak, még pedig kellő számmal és állandóan csatlakozzanak oly kormányi rendeleteknek végrehajtásához, oly közigazgatási szervezethez, melyeknek törvénytelensége kétségtelen ? (Hosszas éljenzés.) Ne is adja a mindenható, hogy a törvény szentségének tisztelete, a törvénytelen tények végrehajtásától idegenkedés , mely minden szabad nemzetnek, s közöttük a miénknek is, mindig kiváló sajátja volt, valaha kihaljon a nemzet szivéből. (Éljenzés.) Az idő, melyben ez, mit Isten soha ne adjon, bekövetkezendik, hazánk alkotmányos szabadságának, melyet nem a törvények irott malasztja, hanem csak polgárainak hazafiusága tarthat fenn, végórája lesz. (Tartós éljenzés.)