Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-23

XXIII. OBSZÁGOS ÜLÉS. 169 ségét , méltányosságát elismerik , nem marad egyéb fenn, mint plus rninus visszatérni ama personális kapocsra, mely közjogi önállásunkat színleg a leghívebben képviseli ugyan, de alkotmányos befolyásunkat épen az államélet legmagasabb ágazataiban a zérus színvonalára le is szállítja. (Ellenmondások.) Minden szerénységem mellett kecsegtetem magamat, hogy előadásom által, ha egyebet nem, annyit talán csak képes voltam föltüntetni, hogy én a valóban nehéz taktikai helyzet egyedüli kulcsául, mint hasonlítani merem, várnégyszögeül Magyarországnak, mint a Sz. István koronájához tartozó országok összegének, a császári korona alatt egyesített örökös tartományok irányában coordinatióját s az ebből folyó állami paritásnak általam semmi részben fel nem adandó, mert bennünket majorizáltatás veszélyétől megóvó várdáit — ezek palládiumául pedig ama közszellemet tekintem, mely e nemzet fiaiban mindig élt, és minden ármány, elnyomatás daczára, élni fog örökké! És mi — kik „megfogyva bár, de törve nem", büszkén mutatjuk fel a talentumot, melyet „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után," puszta kézzel, védtelen mellel megőriznünk sikerült, de a melyet az Úr nem csak megőriznünk , de gyarapitanunk is parancsolt — mi hátrálnánk félénken fajunk magasztos missiója elöl, midőn a sors kerekének lassú bár, de az előtte meghajolni nem tudó, veszteglő vagy épen útjába szegülő velleitásokat porrá zúzó forgását megelőző Sybilla rejtélyes könyveivel, miknek egyikét 1848-ban már is elejtettük, újból megkínál, hogy azok útmutatását követve, a szabadság uralmát az egész birodalom* ban tartós alapokra fektetni, s ez által Európa szivében meggyökerezését előmozdítani segítsük? midőn szerintem csupán a körül forog a kérdés, hogy önnön magunkat a fentebb kijelölt sánczok közt az absorptio valószínűsége ellenében mentesítve, s az alkotmányos létnek általunk csak is egy nyáréj álmában birt fellegvárát a testvérnépekkel közösen ugyan, de egyenlő arányban újra megszállva, velők megosztandó jogainkban a „nil de nobis, sine nobis" elvét a birodalmi kormányzás legfelsőbb fokozatáig érvényre juttassuk? midőn ama végső választás előtt állunk: vajon saját szabadságunkat, hazánk közjogát, önállását, szellemi s anyagi felvirágzását szabad népek consortiumában tartjuk-e biztosítottabbnak, vagy a régi alapokhoz visszatérő olyas államszervezetben , melynek betetőzését, bármi fényes múltú dynastiának környezetében a közös ügyeket kezelő és két országgyűlés által sikerrel soha ellen nem őrizhető birodalmi miniszterekben központosuló, a realitás kriterionjait nagyon is híven valósító , személyes kapcsa képezi ? Hisz, a mint az egy fejedelem KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. I. alatt „feloszthatlan és elválhatlan" egészszé egyesült államoknak szorosan definiált közös ügyei vannak, miknek elkülönzött kezelését a politika exigentiái meg nem engedik, azon pillanattól fogva a föltétlen szövetség neme létezik közöttük, s a personális uniónak abstract elmélete legfeljebb szövetségök tartamára vonatkozhatik , de annak tartama alatt az alkotmányos formák aegise alá helyezett közös és kölcsönös garantiák hiányában positiv előnyt nyújtani nem képes. Én , uraim! mindenelőtt magyar, de ép azért egyúttal szabad ember, vagyistetőtől talpig alkotmányos polgár óhajtok lenni; és mindenben a valóságnak, a praecisiónak adván az elsőbbséget az átalános theoria, aconcret logikának az abstractió felett — miután amannak fonalán megindulva, a magyar I király discretionális hatalmából, mely a köztünk progressive alakult, habár be nem vallott, de elemeiben bizony régtől fogva létező szorosabb kapcsolatot a personális unió mezével csak is álczázni vala képes, túlnyomókig szomorú multunkban ' semmi különös vigasztalást, a jövőben semmi alapos reményt meríteni képes nem, sőt ellenkezőleg meg vagyok győződve, hogy alkotmányos befolyásunk bármi feláldozásával csak is az absolut kormányzásnak, és ennek nyomán lépdelő financziális deroutenak alig bevágott útjait egyengetjük — magam részéről minden kétkedés nélkül a testvérnépekkelkötendő bilaterális, apragmatica sanctióban általunk elfogadott örökösödési rend tartamá| hoz szabott, világosan körülirt, de mindenek felett I egyenlő és alkotmányos szövetség, s e szövetségből kifolyó közös ügyek közös ellenőrzése mellett nyilatkozom, ép oly röviden, mint határozottan kijelentvén , hogy ezen ellenőrzésnek a legszigo| ruabban keresztülviendő állami paritásból kiindulni, a magyar alkotmánynak régi és ujabban megszerzett garantiát valósítani, és saját országgyűlésünk közvetett befolyását ama legfelsőbb fokig fölvinnie kelletik, melyet a kizárólag őt megillető törvényhozói hatalomnak nyomatékos gyakorlása megkíván, de a mely egyszersmind a birodalmi ügyek egybevágó gyors tárgyalását, fenakadás nélküli biztos kezelését lehetővé tevén, nekünk e részben is ama jogos és egyenlő befolyást megszerezze, melynek századokon keresztül érzett hiánya képezé régi feudális alkotmányunk ingatagságát, és okozá a birodalomnak ránk is oly súlyosan nehezedett anyagi romlását. E kellékek egybevéve, egyéni teljes meggyőződésem szerint, oly combinatió által valósithatók, mely szerint, a német-szláv tartományok képviselői testületei és Magyarország gyűlése egyenlő számmal és minden üléstartamra külön megválasztott, és ép ezért nem utasított — mert az institutiók, ha részletesek és kötelezők, a két országgyü22