Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-23
166 XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. egész társadalomnak haladási irányát, s ebben az egyes nemzetek szerepét kézzelfoghatólag kitűzi: életet, virágzást adva annak, mely rendeltetését ideje korán felfogja; kérlelhetlenül mellőzve azt, mely Lót családjaként örökké csak hátra tekintve, vagy Icarus szárnyain a játszi felhők honában repkedve, a neki kijelölt állást elfoglalni késik. Ezredéves történetünk nagyszerű visszaemlékezéseit ; az Adriától a Feketetengerig terjedő magyar államnak prestige-jét; Nagy Lajosnak nem csak országokat, de a népek sziveit is meghódító, Hunyady Mátyásnak a megújuló kor szellemeitől átlengett, de nagyon is ephemer uralmát; fajunknak ez idő szerinti suprematiáját a korban, melyben mi élünk: valósitani akarni: teljes félreismerése volna az azt nagy részben előidézett, és őseink érdemeinek méltánylásától el nem választható, de azóta végkép meg is változott középkori viszonyoknak. E feletti meddő bánkódás helyett csodáljuk inkább ama gondviselést, mely a keletnek maroknyi népét tőle idegen, vele össze nem vegyülő törzsök élére, s a nyugati civilisatió és ozmán barbárság ütköző pontjára helyezve, nem engedé, hogy azt akár emennek vad hullámai elmossák, akár amannak agglomeráló államiránya önállásának főbb attributamaitól tartósan megfoszsza; oly birodalomnak sorsához kötvén fenmaradását, mely heterogén elemei és complicált külviszonyai tekintetéből józanul felfogott saját érdekében szövetségét keresni s e szövetségben alkalmat nyújtani kénytelen, hogy a polgárosult népek sorában Istentől nekie rendelt, habár többé nem souverain. de önálló, habár másodrendű , de az európai legfőbb országban közvetve döntő sulylyal biró helyet immár nem a bóditás régi fegyvereinek hatalmával, miket ősei oly vitézül forgattak, hanem a testvér népfajokat egyenlőn átkaroló szabad institutiók és miveltség segítségével, miket részint megőrzött, részint időközben megszerzett, vagyis saját múltjának nem annyira külfényéhez, mint annál is dicsőbb beljelentó'ségéhez hiven, méltóan kitöltse. így fogom én legalább fel a magyar elemnek históriai múltját, jelen helyzetét s lehető jövőjét • s e szerint méltányos vágyaim concret tárgyát, és ebből következve jogköveteléseim visszavonhatlan ultimátumát koránsem a birodalom súlypontjának elhelyezése, hanem egyesegyedül a magyar koronának ama coordinatiója képezi, melyet I. Ferencz épen 1804-ben, midőn az osztrák császári czimet felvéve, a legüunepélyesebben biztosított, és mely I néki anteusi győzhetetlenséget, Mária Teréziának pedig titáni erőt kölcsönzött, hogy a continensnek ellene szövetkezett hatalmaival diadalmasan megküzdjön: ama coordinatio, melynek kettős paizsa alatt az imént emiitett nagy és mindenkép felejthetlen uralkodónő a német-szláv tartományok állami egységének alapjait megveté, mi pedig a josephinus államcsíny folytán felriasztott nemzeti önérzet, s a kornak intő szellemétől hangosan követelt, a külháborúk által csakhamar megszakított, de a világbéke helyreálltával szélesebb alapot, határozottabb irányt, elevenebb lendületet nyert nemzeti haladásnak ama fenséges pályáját megfutni képesítve valánk, melyet a szabadelvű Európa az osztrák birodalom láthatárán emelkedő valódi szabadság napjának hajnala gyanánt üdvözlött, és fő vonásaiban még ugyanazon Metternich berezeg sem gátolt, kinek az elfogulatlan történészet elébbutóbb ki fogja szolgáltatni az elégtételt, hogy politikai nézeteinek— az áleonstitutionalismus könnyen hímzett köpenyével, olcsó , de üdvöt nem árasztó népszerűségével eltakarni nem kívánt, merően conservativ jellege daczára — törpe epigonjait mind szellemi nagyságban, mind Ausztria körüli érdemekben messze túlszárnyalá : a mennyiben annak sérült hajóját egészen más zivatarok közt biztosan kormányozni, kimerült erejét felüdíteni, individuális szervezetének kettős lényegét, álíamerejének ime megdönthetlen alapját a lángész finom penetratíójával kimélni, és arra támaszkodva, külérdekeit nem csak helyesen felfogni, de minden körülmények közt, majd erélylyel, majd eszélyes szivósággal érvényesítni, egy szóval tekintélyét a lehető legmagasb fokra emelni és évtizedeken keresztül fentartani tudá! Már pedig a béke és bizalom, kültekintély és belerősb ülés eme szép aeráit nem egymás ellen fordított fegyvereink élének, nem hadügyünk elkülönzött kezelésének, a mivel nem bírtunk, de nem is a birodalmi centralisatió rendszerének, mitől az akkori bölcs kormányférfiak ildomos tapintattal óvakodtak; hanem kölcsönös érdekeink józan felfogásának, és különösen ama körülménynek köszönhetjük, hogy a középkori státus fogalmának megfelelő, s a király számára fentartott fejedelmi jogok gyakorlatában a kormánynak diseretionális hatáskört engedő ősi magyar alkotmányt a personális unió elvének világos megsértése nélkül az osztrák tartományok feletti absolut kormányzattal megegyeztetni, a birodalmi integritás, szomszédi viszonyokból folyó közös ügyeket, amott a korlátlan császári, emitt a kellő mértékben menten hagyott királyi hatalommal összehangzásban kezelni, s ekkép a reál-unió kellékeit pótolni lehetséges volt. Mert a nemzet alkotmányos garantiáinak legfőbb súlyát az ujonezok és adófelajánlás jogának föltétlen biztosításában helyezvén, a hadviselésnek kiválóan fejedelmi joga viszont gátolván őt, hogy a rendes hadügy kezelésének részleteire, a királyi hadak s ezeket pótló állandó katonaság belső szervezetére, alkalmazására nyomatékos ellenőrzést gyakoroljon,