Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.
Ülésnapok - 1865-23
154 XXIII. OESZAGOS ÜLÉS. igazolt képviselőnek nyilváníttatik, azon hozzáadással, hogy a választása napjától számítandó 30 napig ellene beérkező kérvények elfogadtatnak. Királyi Pál előadó (olvassa az állandó igazoló bizottság jelentését, Somogymegye szili választókerülete 208 választójának azon kérvényét illetőleg, melyben Svastics Gábor ottani képviselő megválasztatásának megsemmisítését kérik. A bizottság véleménye az, hogy a kérelem figyelembe nem vehető; s miután a ki- ] tűzött 30 napi határidő letelt, a föltételesen igazolandónak véleményezett Svastics Gábor teljesen igazoltassák. Közhelyeslés.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Elfogadjuk!) Ennélfogva Svastics Gábor képviselő úr az igazolt képviselők sorába fölvétetik. Még egy tárgyról kell jelentést tennem. Mocsonyi András képviselő úr marczius 2 8-káig tartó kimaradkatási engedélyért folyamodott. (Felkiáltások : Megadjuk!) Az ülés végződik d. u. 12 s / í órakor. A.JLJLAJL OJtíioijATJTUO UJjJHj!a 1866. február 15-dikén Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgya : A fölirati vita megkezdődik. Az ülés kezdődik d. e. ÍO 1 /^ órakor. Elnök: Az utolsó ülés jegyzőkönyve fog hitelesíttetni. Tóth Vilmos jegyző (olvassa a febr. 8-dikai ülés jegyzökönyvét.) Elnök: A mai ülés jegyzőkönyvét Dimitrievics Milos fogja vezetni, a szólókat Tóth Vilmos jegyzi föl. Napirenden van O Felsége a Császár és Király magas trónbeszédjére adandó^ válaszfelirat tárgyalása. Mindenekelőtt azonban O Felségének magas trónbeszédje lesz felolvasandó. Joannovics György jegyző (fölolvassa a trónbeszédet.) Elnök: Most fel fog olvastatni a válaszfelirat kidolgozására kiküldött bizottságnak a ház elé terj'esztett javaslata. TÓtll Vilmos jegyző (fölolvassa a válaszfeliratijavaslatot. — Felkiáltások: Elfogadjuk! Elfogadjuk !) Bartal György: A közel múltnak árnyaival, a jövőnek komoly színezetével szememben, lelkemben emelem szavamat Önök előtt. (Halljuk!) Uraim! Szavamat, mely gyenge önmagában és nem nyer nyomatékot az általam elfoglalt, de korlátoltabb hivatalos állástól, hogysem arról a döntő kormánj^körök megállapodásaira nézve , akár én, akár Önök magukat tájékozni képesek lU lehetnénk. Mi szóra indit, ama körülmény egyedül, hogy önnön magamat a sokkal magasabb és ép ennélfogva függetlenebb szempontra áthelyezve, a honnét a hazának és birodalomnak viszonyai egymás mellett áttekinthetők: felismerem a szirteket, melyek politikánk láthatárát elborítják, a rést álló zátonyokat, miket a megsimult felszín eltakar. Nem részletezem azokat; mert kell, hogy figyelmünket az ép oly keskeny, mint mély nyilas kösse le mindenekelőtt, a melyen át az Ö Fölsége által kitűzött magasztos czél: a kedélyek végső megnyugvása, az érdekek higgadt elemzése, s a jogalapok megőrzése mellett mindkét félnek önkénytes beegyezésére fektetett méltányos kiegyezésnek nagy müve megközelíthető. Amaz eltűnt boldog időkben, midőn párttusáink megszokott tárgyait a bérreformnak egyes kérdései képezek: országunk, nemzetünk ez arany korának legkiválóbb hőse, a halhatatlan Széchenyi volt az, ki hires polémiáiban, ha jól emlékszem, nem egyszer figyelmeztetett bennünket az ész és sziv politikájának lényeges különbségére. intvén, hogy kizárólag amannak szózatát kövessük , emennek nyugtalanító dobbanását spártai lélekerővel leküzdjük. Senki inkább, mint ó', nem tanusítá az általa fölállított szabály tökéletes kiviteléhek absolut lehetlenségét; mert a mint emberi lényünkben a szellemnek és anyagnak, szintúgy megvan gondolkozásunkban' 1 , még inkább pedig