Képviselőházi napló, 1865. I. kötet • 1865. dec. 14–1866. marczius 24.

Ülésnapok - 1865-16

XVI. OKSZÁGOS ÜLÉS. 133 szólott t. urak azt, mi a 16—25. számú bizonyít­ványból kiderül, hogy t. i. az Ürményi-pártbeliek jobbára vesztegetés, etetés, itatás által lettek sze­rezve? Talán fölöslegesnek hiszik a 27. számú bizonyítvány tartalnmt, mely mutatja, hogy még a választás után is annyira garázdálkodtak az Ürményi-pártbeliek, hogy egy hímódi embert agyonvertek ? Talán fölösleges lesz ama bizonyít­vány, mely szerint Ürményi Miksa ur a kerületbe kimenve, Szabó Andrásnak, ki a garázdálkodás­ban fő' részt vett, 4 ftot adott? De. t. ház, ha mindezt fölöslegesnek néznék is, nem lehet fölösleges és közönyös a 28. sz. alatti bizonyítvány. A 28. sz. alatti bizonyítvány körül­ményesen leirja a választási tényállást, részletesen leirja, azt. és annyiban mindenesetre több figyel­met érdemel, mint akár a kérvény, akár az ellen­kérvény. Mint bizonyíték is több hitelt érdemel, mert ezen 28. sz. a. bizonyítvány aláírói nem is a választókerületből valók, nem is sopronymegyeiek. hanem vasmegyei oly birtokosok, oly tekintélyes egyének, a kiknek bizonysága mindenesetre töb­bet fog érni a kérvény tanusitatlan s koholt ál­lításainál. Még egy állítás fölött nem titkolhatom el cso­dálkozásomat. Vonatkozik ez gr. Keglevich István és b. Orczy azon állítására, melyből én azt követ­keztetem, hogy ők rettenetes nagy súlyt fektetnek annak a katonatisztnek bizonyítványára. Már, en­gedelmet kérek, én megvallom. nem szeretném akár mint bűnös, akár mint nem az. oly törvény­széknek eljárása alá adni fejemet, a mely egyol­dalú eljárás után, és az ellenfél kihallgatása nélkül mer Ítéletet hozni egy katonatisztnek eltérő s a korábbival merőben ellenkező bizonyitványa foly­tán, akkor, mikor a választási jegyzőkönyv, mely­nek kibocsátója az elnök. kit a letett eskünek szentsége köt, rendben van. (Zaj. Szavazzunk!) így állván a dolog, én azon bizonyítványnak, a választási jegyzőkönyv állításai ellenében, még ak­kor sem tulajdonítanék súlyt, hogyha annak feje­zetén nem egy egyszerű katonatisztnek, hanem három tábornoknak aláírása is volna (Derültség) — az esetben t. i., midőn tartalmára és lényegére egy­mással ellenkező bizonyítvány felett kell véleményt mondani. Annál kevésbbé fogadhatom el azon ál­litást, hogy egy katonatiszt egyszerű jelentése két­ségtelenné teszi azt v hogy 30 ember visszament a választás helyére. Én ugy hiszem, hogy az érde­mes katonatiszt ur nem egyedül a választási elnök­nek jelenlétében tette azon jelentést, a mely ott a jegyzőkönyvben foglaltatik, hanem bizonyosan tanúk előtt. Már most, bocsássák meg t. képvise­lők ! fel akarják-e tenni, hogy ennek ellenében az elnök, daczára letett esküjének és a hit szentségé­nek, fogna olyasmit a jegyzőkönyvbe foglalni, a mi meg nem történt, és ekkép a tisztelt házat fél­revezetné? Azt hiszem, ezt föltenni is több, mint sok. | Ezek után, t. ház! fölöslegesnek tartom többi érveimet is előszámlálni; csak azt jelentein ki, hogy én épen a Keglevich István képviselő ur ál­tal felhozott okoknál fogva óhajtom a vizsgálatot. Van azonban még egy más szempont is, melyből én a visgálatot óhajtom. A 15—26 szám alatti bi­zonyítványokból kitetszik, hogy korteskedést, vesz­tegetést és telekvásárlást Lukynich urnák ellenfele követett el; hogy pedig ez véres és súlyos nyomo­kat hagyott maga után, igen könnyen érthető. Azon szerencsétlenségek és zavargások, a melyek I részben az okiratokban említve vannak, még mai napig sem szűntek meg a, választókerületben; a polgároknak békés nyugalma, melyet a bor és pálinka leginkább zavart meg, helyreállítva még máig sincs; a lakosok nem úgy állnak egymással szemben, mint testvér testvérhez , barát baráthoz, hanem halálos ellenségek. Én tehát, míg egy rész­ről óhajtanám, hogy a kérdéses képviselő urnák állása tisztába hozassék, ugy más részről óhajtom különösen, hogy a béke, a nyugalmában megza­vart becsületes polgárnép érdekében, állittassék helyre: megnyugtatása pedig csak azon esetben remélhető, ha a t. ház egy pártatlan egyént küld a vizsgálatra: ez tán képes lesz erkölcsi befolyá­sával, igazságos eljárásával és a törvény szigorá­val oda működni, hogy a felek között levő nyug­talanság és sajnálandó állapot megszűnvén, a béke s nyugalom valahára helyreálljon. Ennélfogva a vizsgálalra szavazok (Helyeslés. Szavazzunk!) B. Eötvös József: T. ház! Osztozom előt­tem szólott t. barátom. Tisza Kálmán képviselő­nek azon nézetében, hogy ítéletünkben sem az egyik, sem a másik pártnak egyoldalú előadása szerint nem indulhatunk. Sőt tovább megyek: azt hiszem, ítéletünket itt még az sem határozhatja meg, a mit az egyes pártoknak vezetői vagy tag­jai tettek; mert habár az egyik vagy másik párt több hibát követett is el, az által a kérdés állása, mely a t. ház előtt van, nem változott meg. A kérdés itt felfogásom szerint igen egyszerű : t. i. áll-e a t. ház előtt oly bebizonyitott tény, mely a választásnak megsemmisítését vonhatja maga után ? Ezen kérdés pedig ismét két kérdésre oszlik. Az első az, vajon a kapuvári választásnál történt-e oly verekedés, melynek következtében a válasz­tóknak egy része szétfutott és a választásban részt nem vehetett ? A másik kérdés az, vajon azt, hogy a választóknak egy része, ha a szavazati jog gya­korlatában akármi oknál fogva akadályozva volt, a t. ház elégséges oknak találja-e a megsemmisi­tésre. vagy nem? A mi a kapuvári választásnál történt verekedést illeti, arra nézve én nem egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom