Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-40
XL. ülés 1861. június 8-kán. 91 diploma Magyarország kormányzatát az osztrák kormányzattól" kívánja a szavazást a tisztelt képviselő úr? (Nem kívánom! — Fölkiáltások: Maradjon a szerkezet!) A t képviselő úr eláll módosítványától, s így az nem kerül szavazásra. A negyedik módosítvány az, melyet Babesch Vincze, Bogdán Vineze és több képviselőtársa adott be, hogy t. i. tétessék e szó helyett „nenizet" ezen szó „ország". (Maradjon!) En csak egy helyen látom e czikkben ezen szót „nemzet" t. i. „kiveszi a nemzet kezéből azon jogot." Ha tehát a képviselő urak arra is szavazni kivannak, (Fölkiáltások: Szavazzunk!) a módosítvány szavazás alá fog bocsájtatni. (Zaj. Nem szükség!) Csöndet kérek, mert a kérdést a képviselő urak igy nem fogják meghallani, s az által csak nehézség fog támadni. (Helyes!) Ezen sző helyett „nemzet" ezen czikkben „ország" kívántatik tétetni; először is az alapindítványra fogunk szavazni; azok tehát, kik a szerkezetnek ezen kitételét a „nemzet" pártolják, méltóztassanak felállani. (Föláll a nagy többség.) A nagy többség ebben is a szerkezetet pártolja, s igy ezen szakasz helybenhagyatván, átmegyünk a következő czikkre. (Helyes!) Csengeri jegyző olvassa a kilenezedik szakaszt — mely észrevétel nélkül helybenhagyatik. Olvastatik a 10-ik szakasz, mely igy hangzik: „A hatalomnak ezen ellenünk, s alkotmányos önállásunk ellen intézett jogtalan törekvése nemcsak törvényeinkkel ellenkezik, hanem egyenesen megtámadja magát a sanctio pragmaticát, azon állami alapszerződést, mit a magyar nemzet 1723-ban az uralkodó házzal kötött." Zsarnay Imre: Méltóztassanak megengedni, ha mindazon tisztelet mellett, melylyel képviselőtársunk , ezen munkának szerkesztője iránt viseltetem, kénytelen vagyok itt fölszólalni, és aggodalmamat kifejezni ; ne vegyék azt tőlem ugy, mintha én talán valami stylaris változtatást akarnék tenni, hanem, hogy midőn ezen czikket olvastam, hazánk függetlenségére, és azon eseményekre gondolok, melyek a nemzet történetében gyakran fölmerültek, (Halljuk!) melyek azt igazolják, hogy a bécsi udvar sokszor igen csekély dolgokból későbben igen nagy dolgokat csinált, és az országnak sok kárt okozott. Azért véleményem az, hogy a szerkezetből hagyassanak ki ezen szavak: „hanem egyenesen megtámadja magát a sanctio pragmaticát," tétessék helyébe oly szerkezet, melyből tisztán kitűnik az, mit maga Deák Ferencz képviselő társunk kimondott; s a mi más szavakkal annyit tesz, hogy Magyarországban a pragmatica sanctio alatt azl723-iki 1-ső és 2-ik törvényczikk értetik. (Fölszólalás: Az későbben fordul elő!) Tudom, hogy az későbben előfog jönni; s igen alapos históriai okokat hozott elő az indítványozó ur, de azok csak azt mutatják, hogy a pragmatica sanctio más tartományokban elfogadtatott, hogy Angliának és Francziaországnak 1741-ik évben volt tudomása: de az okát még sem fejtette ki, hogy reánk és hazai történetünkre nézve abból mi kárunk volna ha ez egyszer megmagyaráztam ék. Lehetetlen egyszerűen kikerülni a pragmatica sanctiot ilyen nagy munkában, ezt magam is megvallom, hanem itt, e helyen magyaráztassék meg a pragmatica sanctio a magyar közjog, és törvények értelmében. Itt, és mindenütt, hol „pragmatica sanctio" következik, — mivel az 1723-ki 1-ső és 2-ik törvény czikk annyit tesz, mint a pragmatica sanctio — mint azt Deák Ferencz képviselő társunk megmagyarázta, — ne tétessék pragmatica sanctio; hanem itt 1723-iki törvények emiitessenek fel. és csak később azután a pragmatica sanctio. Itt méltóztassanak az 1515-iki esetre visszaemlékezni; már akkor készült a pragmatica sanctio Magyarország és az osztrák ház között, habár nem az a név adatott neki, a mikor például Miksa osztrák császár, a magyar király László, és lengyel király Zsigmond Bécsben Szt. István templomában készítettek pragmatica sanctiot, és ezen pragmatica sanctiot, későbben két századon át akarták keresztülvinni, hogy Magyarországra nézve joguk van intézkedni. Itt kénytelen vagyok a szerkezetre nézve nézetemet kifejezni, és azt tartom, hogy azon kitétel helyébe, „megtámadja magát a sanctio pragmaticát" mást, és pedig egyedül t. Deák Ferencz ur előadásából terjedelmesen, egész históriai bölcseséggel kifejtett beszédéből kívánom idetétetni ezeket: hogy azon szerződés, mely Magyarországban kihirdettetett, 1722-ik évben elvileg elfogadtatott ugyan Magyarországban is, de azért az ország akkori rendéi által a pragmatica sanctio helyett az 1723-iki 1-ső és 2-ik törvényczikkek készíttettek, Magyarország királya III. Károly által szentesíttettek és önkényt, állami alapszerződésként törvénykönyvünkbe igtattak. Ez más szavakkal csak az, mit Deák Ferencz magyarázott, legalább az én nézetem szerint. Mondassék ki, hogy a sanctio pragmaticát, nem ugy kötötte a nemzet .... (Fölkiáltás: Maradjon a szerkezet! Mások: Szavazzunk!) Beöthy Zsigmond: Magyarország közjogai az osztrák uralkodó ház által annyiszor sértettek meg, hogy azokat esetről esetre fölemliteni szükségtelen, arra czéloznak azon törvények különösen az 1723-iki és 1791-iki törvények, melyekről azt tartom, hogy nemcsak mi fogjuk ösmemi, hanem ha az osztrák uralkodó ház azokat lelkiismeretesen meg akarja tartani, annak is ismernie kell; azért én a pragmatica sanctio részleteit fölöslegesnek tartom, mert azok az uralkodó ház előtt ismeretesek, azért is a szerkezetre szavazok. (Helyeslés.) Vajay Károly: Epén Deák Ferencz képviselő társunk előadásából győződtem meg, nogy e czikk23*
