Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-39

XXXIX. ülés 1861. június 7-kén. 81 lok, olasz, baszk, s több nemzetiségű polgárok is vannak; vagy midőn az „Angol nemzet" említtetik, jól tudom, hogy ott sem minden ember angol, hanem mások is vannak. így fogom én fel a „Magyar nemzet" kifejezésnek is értelmét. Azért én nem akarom kizárni a többi más ajkú magyarhoni polgártársainkat semminemű jog és szabadság élvezetéből, teljesen kívánom őket minden tekintetben részesíteni; hanem bocsássanak meg, ha azt mondom, hogy ezen fogalom: „Magyarnemzet" Magyarországnak eompaet lakosait illeti. Simonyi Lajos b.: Miután lelkem mélyéből megvagyok győződve, hogy csak ugy lehet ezen közös hazánk nagy, erős, dicső és szabad, hogyha mind azon nemzetiségek, kikkel egyetemben oly hosszú évek alatt együtt tűrtünk, együtt szenvedtünk, kielégítve, velünk együtt fognak mindent megtenni, hogy e nemzet közösen szabad és törvényesen független legyen; épen azért, én megakarok tenni egyrészről mindent, a mi azon nemzetiségeknek törvényes igényeit kielégíti, s el akarok más részt hárítani mindent, a mi reájok nézve aggodalmat szül. Ezt elérhetőnek látom annál inkább, miután ez csak egy szónak megváltoztatásától függ, t. i. ha a „magyar nemzet" kifejezés helyett a „Magyarország népképviselői" kifejezés tétetnék. (Zaj.) Andrássy Gyula gróf: Nincsen az ellen ellenvetésem, hogy Pópa György képviselőtársunk indítványát , melynek lényegét helyeslem, elfogadjuk: de miután Ignjatovich Jakab képviselő ur igen helyesen kifejtette,. hogy ő mit ért a „magyar nemzet" kitétel alatt, megvagyok győződve, hogy nincsen egy nem magyarajku képviselő közöttünk, ki ahhoz ne járulna, hogy a „magyarnemzet" kifejezés alatt e hazának minden fiai értetnek; s igy a szerkezet meghagyása mellett vagyok. (Helyes !) Mihályi Gábor: Eltértünk a kérdéstől; nem nemzetiségről van itt szó, hanem arról, hogy mi nem vagyunk többé, — mint régenten, — törvényhatóságok követei, hanem népképviselők vagyunk; nép pedig több van e hazában nemcsak egy. Ha tehát valakit megnyugtathatunk azzal, miért nem akarjuk elfogadni ezen szavakat: „Magyarország népképviselői" ? Vertán Endre: Tisztelt képviselők! Ha már én saját nézetemnél fogva azt hiszem, hogy hallgatás a legjobb szolgálat, mit egy középszerű talentom a közügynek tehet e helyen, hol a jók java van együtt; ha tehát azt gondolom, hogy nem beszélni, — talán néha nem is jól beszélni, hanem csak akkor, midőn szükséges beszélni: ügyesség és érdem, én bizonyára nem lehetek az, ki önmagáról szólani szeret; de helyzetem a szőnyegen levő kérdéssel szemközt olyan, s arra annyira fényt derítő, hogy talán nem lesz szerénytelenség, nem lesz parlamentaris szabályok megsértése, ha ezt tenni az ügy érdekében szükségesnek látom. (Halljuk!) Miután t. i. én is ugy foglalok itt helyet, mint Biharmegye egyik román kerületének képviselője, (Éljen!) s miután én a képviselői felelősségre nézve is nem azt hiszem, mit már e házban „per tangentem" felemlittetni hallottam, hogy t. i. én itt egy államot, mint reám nézve csak elvont eszmét képviselek, de mind az én jogphilosophiám, mind pedig a dolognak magának szerintemi felfogásánál fogva csakis azon szegény nép által képviselhetem az egész hazát, mely engem bizodalmával tisztelt meg akkor, midőn képviselőjévé , s ott a hol kell, érdekei szószólójává választott el; ha én azt tudnám, hogy azon román ajkú, de magyar szívű nép nem ugy gondolkodik, nem ugy érez mint én, ép ezen kölcsönösen életkérdésünkben, akkor én, bármily nehezen esnék is hazafiúi szívemnek, mint becsületes ember nemcsak nem szólalnék fel, hanem nem is ülnék itt, de miután biztosan tudom, hogy választóim ép ugy gondolkodnak ugy éreznek, mint én, (Helyeslés) — bár tudom azt is, hogy Biharmegyében is lehetnek, s talán vannak is oly törekvések, melyek elkülönzési irányúak, miket én határozottan roszalok, de az ilyenek csak selyem és finom posztó alatt lehetnek, s a durva daróczczal fedett biharmegyei becsületes román nép keblében bizonyosan nincsenek, -— akkor nemcsak kimondom tartózkodás nélkül egyéni meggyőződésemet, de kötelességemnek tartom nyilatkozni a tisztelt ház előtt románajku választóim nevében is. (Helyeslés.) Uraim! En képviselővé lett elválasztatásom napján azt mondtam románajkú választóim értelmesbjeinek, jelesen az alsóbb rendű lelkészeknek, mint a nép vezetőinek, hogy az én követjelöl ti program mom csak három szóból áll, becsületes embernek, hazafinak ós magyarnak maradni, (Helyes!) mert a becsületesség morális garantiája az embernek minden helyzetben, — mert a képviselői állás nem kenyérkereseti mód, — mint talán ők hihették volna, miután áldozattal jár mindnyájunk részéről, —hanem a hazafiságnak tüzpróbája a hatalom és pártok irányában, — s mert magyarnak lenni saját viszonyaink közt annyi, mint szabad embernek lenni, (Helyes !) És ők megértettek uraim! hogy midőn én azt mondtam : hogy mint román kerület képviselője is mindenek előtt, és mindenek felett magyar leszek, ez az én ajkaimról mondva, sem szere tétlenséget, sem fajbiiszkeséget nem jelenthet, hanem egyedül azt, a minek lennie kell és szabad: mély meggyőződés s a hazafiság igaz ösztöne , tehát mindnyájunknak közös érdeke, mert jól tudták, hogy az nj és szerintem veszélyes nemzetiségi tan szerint, — én magam is, ki azt mondottam, ép oly kevéssé lehetnék magyar, mint nem volnának román választóim, miután én magamis saját személyemre nézve oly más fajnak vagyok históriai leszármazása, kinek elődei ép ugv futottak néhány századdal ezelőtt szerencsétlen hazájukból a török zsarnokság selyem zsinórja elől, mint menekültek e házban is fájdalommal nélkülözött hazánkfiainak jelesbjei a német kender kötél elől. A kedélyek mgeíültségének közepette többet mondani helytelennek, s elveknek fejtegetését idő Képv. ház napi. II, k. **