Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-39
XXXIX. ülés 1861. június 7-kén. 79 oly igen bőkezűek a fátyolosztogatással, mert nincs is jogunk reá, a mennyiben csak egy részét képviseljük az országnak; de nem is látunk felülről elegendő okot arra, hogy feledjük a multat. Én is tehát egészen ki akarnám hagyni e zt: „nem a múlt idők szenvedései miatt, mert azokra fátyolt vetünk." (Helyeslés!) Kubinyi Ferenc: Mi az első módosítványt illeti, én e mondatból: „Oszegyültünk mi is, mint a magyar nemzet képviselői", e szót; „magyar" ki szeretném hagyatni, és csak ezt kívánnám tétetni; „a nemzet képviselői." — Mi a „fátyolt" illeti: itt már ugyan elősoroltuk azon bűntényeket, melyek a 12 év alatt közbejöttek, és átadtuk azokat a történelemnek; de megvallom, hogy ama kifejezést azon oknál fogva, mit igen tisztelt barátom Halász Boldizsár képviselő úr előhozott, kihagyatni kívánnám; és e szavak helyett: „mert azokra fátyolt vetünk," ezt kívánnám kitétetni: „mert a multak a történelem ítélőszéke elé tartoznak ," s következnék: "hanem azon jogtalanságok miatt s. at. (Helyes!) Pópa György: „A magyar nemzet képviselői" szavak helyett e szavakat óhajtanám alkalmazásba vétetni: „Magyarország népképviselői"; mert e hazában több nemzet lakik, s e nemzetek egész féltékenységgel kívánják a teljes jogegyenlőség elvének figyelemben tartását. Ha pedig a szerkezetben az maradna, hogy mi, képviselői a magyar nemzetnek tesszük ezen fölírást: akkor a nem magyar ajkú többi nemzetek mintegy ignoráltatásukat látandják abban. „Országgyűlési népképviselők" alkalmazását kívánnám, és ehhez ragaszkodom azért is, mert a törvény mindenütt országgyűlésről, és nem nemzetgyűlésről elmélkedik, s mert a törvény népképviselőket említ, és nem mást. László Imre: E czikket minden indokolás nélkül így kívánom változtatni: „Összegyültünk mi is, Magyarország népképviselői, hogy alkotmányos működésünket megkezdjük, s első fölszólalásunk, melyet Felségedhez intézünk, királyi esküvel szentesített törvényeink s alkotmányunk visszakövetelése, nemcsak a múlt idők szenvedései miatt, hanem azon jogtalanságok miatt is." s. a t. Kalauz Pál: A „magyar nemzet képviselői" kitételben nagy Achillest nem látok, pártolom az előttem szóló képviselő ezen módositványát, „Magyarország népképviselői;" de nem azért, mintha tartanék a „nemzet" kifejezéstől, mert a hazában csak egy nemzet lévén, csak egy nemzetet képviselhetünk, és ez a nemzet a magyar. (Felkiáltások: ügy van!) Mi azon kifejezést illeti, hogy „fátyolt vetünk" — már e részben engedelmet kérek ez nem való, tehát nem is mondhatjuk. 5 ; Szenvedéseinknek múltja még nincs, tartanak azok még most is. Akkoriban, midőn ezen igen helyes szerkezet íratott, volt egy kis interstitium szenvedéseinkben; de annak véget vetett a mostani tatárjárás, s épen tegnap kaptam tudósítást a felső vidékről, hogy a reactiónak bujtogatásai következtében szenvedéseink nem múltak, hanem folytonosak: ki akarom tehát hagyatni a szerkezetből a fenébb érintett szavakat. (Helyes!) Patay István: Vannak bizonyos nóták, melyeket, midőn sokszor hallja az ember, akaratlanul is elfújja; miután a sokszor emlegetett múlt időkre semmi esetre fátyolt vetni nem akarok, a kérdéses szavakat a szerkezetből én is kihagyatni kívánom. Pap Jósef: Pártolom a szerkezetet azon módosítással, melyet Pópa György és Maróthy János t. követtársaink beadtak, t. i. hogy e szavak helyett: „a magyar nemzet képviselői" tétessék: „a magyar hon népképviselői." Ez pedig indokolva van az 1848-ik V-iki t. czikkel, hol tisztán az van: „népképviselő." Nem ignorálhatjuk továbbá, hogy ezen országgyűlés nem csupán magyarokból áll, hanem az országgyűlésre meg van választva több nem magyar is. Es ha mi egyedül a „magyarnemzet képviselői' !-t emlitenők meg, féltékenységet gerjesztenénk más nemzetiségeinknél. Azért kijelentem, hogy legjobb lenne ezt elhárítani, annyival inkább, minthogy rokonszenvet óhajtunk Horváthország részéről is, és mivel legközelebb az erdélyi képviselők is megjelenhetnek ez országgyűlésen, a kiknek többsége pedig románokból álland. — Annál fogva ezt kívánom tétetni: „Magyarország népképviselői." Mangold Károly : A szólástól elállók. Besze János: Egészen fölösleges e szavakat: „mint a magyar nemzet képviselői" itt e helyen előhozni, mert alul úgyis aláírjuk majd, hogy kik vagyunk. Ha levelet irok aláírom: „Besze János,, esnem kezdem így: Én írom ezt Besze János." — Először az iránt jöjjünk tisztába, hogyan fogjuk aláírni. Itt pedig e helyen elég, ha azt mondjuk: „Összegyültünk mi is. "Minek kereszteljük magunkat kétszer ? En tehát kihagyatni kívánnom azon szavakat. (Derültség.) Szentiványi Adolf: En különben fel nem szólalnék, de mint képviselője 30—40 ezer szlávnak, kénytelen vagyok egy észrevételt előadni. Az egész országban van egy balfogalom, mely sok viszálkodásra szolgáltatott már alkalmat; és e balfogalom abból áll, hogy minden népfaj nemzetnek tartja magát. Ennek ellenében azt állítom, hogy az egyenjogúság Magyar országban máskép nem is képzelhető, mint: ha a népfaj, faj marad, és a népfajok összevéve egy politikai nemzetet képeznek. A fölirás ezen szavaiban: „a magyar nemzet képviselői" nem keresek semmi nehézséget, mert együttvéve mi csakugyan azok vagyunk, azért pártolom a szerkezetet. (Helyeslés.) . . Buttyán Vazul; Tisztelt ház! Most jutott nekem a szerencse legelőször szót emelni e teremben az ország é nagyszerű képviseleti házában, ki mint románajkú, noha nem birom tökéletesen a magyar nyel30*
