Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-68
296- LXVIII. Ülés 1861. augustus 22-kén. Midőn azután a körülmények ugy kívánták, kebelök mélyébe fojtván el szivüknek sajgó fájdalmát,, tudtak hallgatni is, vagy közakarattal gyorsan, egyhangúlag elhatározták magokat, mindazoknak őszinte indokolt, kimerítő kijentésére, miknek nyilvánítását a törvény iránti tisztelet, hazánknak, s elmerem mondani, az uralkodó háznak szintén ugy, mint a velünk egy fejedelemnek személyében egyesült minden országoknak egyező érdeke parancsolólag megkívánta. (Helyes!) S azért akármiként forduljon a koczka, mely elvetve van; ha a láthatárt borító komor föllegek közöl fel fog ismét derülni az alkotmányos szabadságnak és törvényes önállásunknak fényes csillaga, az utókor is hálásan fogja elismerni, hogy e szerencsés eredményben önök jelen országgyűlési küzdelmeinek nagy része van; de ha a sors rendelése szerint ismét súlyos és hosszas szenvedések várakoznának is a nemzetre: önök mindig vigasztalást találandanak azon öntudatban, hogy kötelességüket híven teljesítették, abból semmit nem mulasztottak el, s elmondhatandják azon férfiúval, ki vallásos meggyőződéseért 1520. évben a német római birodalom országgyűlése előtt vádlottképen állott: ,,Itt állunk, másképen nem tehetünk, Isten segítsen meg!" (Helyes ! Éljen!) Az ország gyülélésének működése azonban most már megszünendvén, a többi, mi ezentúl teendő, a nemzetet magát illeti. Én meg vagyok győződve , hogy a nemzet ügye a nemzet kezében legbiztosabban van letéve. (Helyes!) A nemzet be fogja váltani képviselőinek szavát, s híven, állhatatosan fog ragaszkodni az ország alkotmányos jogaihoz, törvényes önállásához, melyeken kívül számára nincsen üdv. De nincs most helyén, hogy mindezeket bővebben elemezzem, s azért engedjék meg záradékul, hogy néhány szót enmagamról is szólhassak. (Halljuk!) Nem tudja senki jobban mint én, ki ezt mélyen érezte, hogy tehetségeim az idők nagyszerűségéhez képest, mily parányiak. Tudom, hogy elnöki tisztemnek viselését ily nehéz körülmények között, egyedül önöknek szives hajlama, kíméletes elnézése, becses bizalma tették lehetségessé, melyért, hogy hálás köszönetemet fogadni méltóztassanak, tisztelettel kérem. (Zajos közéljenzés.) Tudom, hogy önök várakozásainak csak egyedül tisztem kötelességeinek teljesítésére irányzott szándékom tisztaságával feleltem meg, de ennek öntudata által bátorítva, magamat azon kérésre jogosítottnak is érzem, hogy felejtsék el önök szándékomnak tisztaságaért a hiányokat, melyeket elnöki tisztem teljesítésében tapasztaltak, és a midőn innét saját tűzhelyeikhez visszatérendvén, az ország távol vidékein is azon hazafiúi lelkesedéssel teljesitendik polgári kötelességeiket, — melylyel itt törvényhozói tisztükben eljártak: tartsanak meg becses emlékezetükben engemet , ki azt, hogy önök bizalmára, ha bár csak pillanatig is, érdemesítve valék, mindig életem dicsőségének tartandom. (Viharos éljenzés.) Végre kötelességemnek tartom, tisztelt elnöktársaim, s a jegyzői kar nevében is szives köszönetet mondani önöknek azon becses bizalmukért, melyben önök érdemök szerint őket is részesítették. (Éljenek!) Búcsúszavaimat ez óhajtással zárom be: Isten önökkel! Egyetértés, állhatatosság, hazafiúi áldozatkészség nemzetünknek! áldás szeretett Hazánkon! (Kitörő hosszas éljenzés között mindnyájan felállnak ós közakarattal lelkesedve kiáltják: Éljen az Elnök! Éljen a haza!) Ezek után kevés béketűrést kérek, míg jegyző ur a jegyzőkönyvet meghitelesités végett felteszi. Egy negyed órai szünet után : Elnök: Csengery jegyző ur a feltett jegyzőkönyvet meghitelesités végett fel fogja olvasni. (Halljuk!) A jegyzőkönyv nagy megelégedéssel vett felolvasása és hitelesítése után a képviselőház tartós éljenzések és közbucsuzások közben „Éljen a haza ! £í felkiáltásokkal, feláll, s a termet elhagyja. Az ülés délután 1J4 órakor feloszlik, s ezzel az 1861. april 6-kán megnyílt országgyűlés képviselőházának ülései berekesztetnék.