Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-63

LXIIL ülés 1861. augustus 8-kán. 273 szagon főkép arístocraticus volt. Ezt azonban az egyesülési törvénynek érvénye ellen épen ugy nem lehetne alaposan felhozni, a mint nem szabad és nem lehet Magyarország azon törvényeinek erejét kétségbe vonni, melyek mellett a trónöröklés a dicsőségesen uralkodott habsburgi háznak előbb fiagára, későbben nőágára is megállapittatott, pedig ezen törvények is a kiváltságos osztály által a nem-kiváltságos népnek befolyása nélkül akottattak. (Zajos közhelyeslés.) . -Azt sem lehet alaposan állítani, hogy az egyesülésről alkotott magyarországi és erdélyi törvények teljes törvényerőre nem léptek. Tudja mindenki, hogy az 1848-ban Pesten tartott országgyűlésre, mely már népképviselet alapján alakult, Erdélynek minden választó kerületei választottak és küldöttek képviselőket. Ezeknek megválasztása az egyesülési, s azzal kapcsolatban álló választási törvény szerint történt. A nép választotta meg azokat, és pedig nagy részben szász és román nép; voltak a megválasztott képviselők között románok is szászok is. Az egyesülési törvénynek azon része tehát, mely az országgyűlési képviseletre vonatkozik, s melynek alapján mi most Erdélynek meghivatását mindenekelőtt sürgetjük, egész terjedelmében tettleg végre is hajtatott. (Helyes!) Elfogadta tehát, s tettleg teljesítette az egyesülést Erdély népének azon része is, mely annak megállapításánál jogot nem gyakorolhatott. Tettleg elfogadta s teljesítette azt a román és szász nép, mely szintúgy választott, mint a magyar, s melyből azon egyének, kik a választók bizodalmát bírták, meg is választattak, s az országgyűlésen meg is jelentek. (Ugy van! Igaz!) (Deák Ferenczet a felolvasásban ismét fölváltja Szalay L., ki következőleg folytatja:) A beligazgatásnak azon átalakitását, mit az egyesülés szükségessé tett, a magyar minisztériumra bizta a törvény. (Halljuk!) — A minisztérium meg is kezdette már ezen hosszabb időt igénylő munkát, s együtt működött az erdélyi viszonyokat leginkább ismerő férfiakkal; de a közbejött zavarok, és a hamar kiütött háború gátolták a munka befejezését. Yégre az absolut rendszer Magyarországnak és Erdélynek alkotmányos állását elnyomta, s Erdélyt is német rendszer alá kényszerítve Magyarországtól tettleg ismét elszakasztotta. Lehet-e annál fogva, mert valamely tömény egyes részeinek tettleges végrehajtását közbejött zavarok, háború és fegyveres hatalom egy időre meggátolták, magát a törvényt kötelező erő nélkülinek, s jogilag fenn nem állónak mondani, s nem sokkal természetesebb-e az a következtetés, hogy miután a közbejött zavarok és háború már megszűntek, miután ünnepélyesen kimondatott, hogy alkotmányosság lép az absolut rendszer helyébe, s a magyar alkotmány is visszaállittatik, a törvény egész terjedelmében hajtassák végre ? (Ugy van!) Ha komoly az absolut rendszernek teljes megszüntetése iránti szándok: nem lehet akadály , mi a teljes végrehajtást, mely Magyarország felelős kormányának leend feladata, még ezentúl is gátolhatná. Nem tudjuk, miképen veszélyeztethetné az egyesülés Erdély nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi érdekeit. Hiszen ugyanazon törvény, mely az egyesülést megállapította, Erdélyben is felszabadította a népet; kimondotta az egyenjogúságot, a polgári a politikai jogokat a népnek minden osztályaira, s nemzetiségére kiterjesztette, s az egyesülésnek legelső következése az volt, hogy azon különbség, mi jogok tekintetében egy részről a magyar , székely és szász nemzet , más részről a román nemzet között előbb fennállott, azonnal meglőn szüntetve. Mi Erdély nem magyar ajkú lakosainak nemzetiségi érdekeit szintúgy teljes mértékben fogjuk méltányolni, mint a magyarországiakét. (Ugy van! Helyes!) De épen ezért is szükséges, hogy Erdély is a törvény értelmében országgyűlésünkre azonnal meghivassék, s-a nemzetiségi érdekek felett velünk együtt tanácskozhassak; mert ha a ki nem egészített országgyűlés, melyhez ők meg nem hivattak, kényszeritett távollétükben, s igy minden befolyásuk nélkül rendelkeznék az ő érdekeik felett, sokkal több joggal lehetne majd érvénytelen-nek mondani ezen rendelkezéseket, mint az egyesülési törvényt, melv az ő jelenlétükben, az ő befolyásuk mellett alkottatott. (Igaz! Helyes!) Azt sem értjük, mik lehetnek a birodalom azon igényei, miket a legmagasabb királyi leirat Erdélyt illetőleg biztositatni óhajt? Erdély is szent István koronájához tartozik, s Magyarország királyán kívül másnak ahoz jogos igényei nem lehetnek. Horvátországot az 1848-iki törvények sem akarták bekebelezni Magyarországba; hanem azt saját territóriummal biró külön állású társországnak kivánták tekinteni, mely Magyarországgal ugyanazon törvények alatt közjogi viszonyban áll. Magyarország a horvát nemzet jogait 1848-ban sem akarta sérteni, s nem gondolhatta: hogy azon törvények, mik az ország alkotmányát az igazság és szabadság érdekében szélesebb alapra fektették, s a testületi kormányzat helyet parlamentaris kormányzatot hoztak be, keserű érzelmeket, s ellenszegülést idézzenek elő Horvátországban. Magyarország minden jogokat, melyekkel maga birt, Horvátországgal is meg osztott. (Ugy van!) Horvátországnak beligazgatási ügyei már előbb is a magyar kormányszékek alatt állottak; s az 1790-ik évi 58-dik törvényczikk, mely azokat a magyar királyi helytartótanács alá rendelte, egyenesen Horvátország kivánatának folytán lőn alkotva. Semmi ujabb viszonyt, semmi szorosabb függést nem állapítottak meg tehát az 1848-diki törvények az által, hogy a testületi kormányzat átalános megszüntetésével Horvátország bel-igazgatási ügyeit is a felelős minisztériumhoz tették át A törvénykezés körében Horvátországra nézve is változatlan maradott a rendes bíróságok hatásköre. A törvényhozás terén szélesebb népképviseleti alapon rendeztetvén az országgyűlés, Horvátországra nézve is népességének arányához képest állapitatott meg a képviselők száma, s ez által annak a törvényhozásbani részvéte az előbbihez képest aránylag tetemesen tágult. — A nyelvre nézve semmi Képv. ház napi. 11. k. 69