Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-63
LXIII. ülés 1861. augustus 8-kán. 257 LXÍÍÍ. r ORSZÁGOS ÜLÉS. Augustus 8-kán délelőtti 11 órakor. Elnök Ghyczy Kálmán: (Csönget. Helyre! Helyre! Halljuk!) Az ülés megnyittatik. A mai ülés jegyzökönyvét Bánó József jegyző ur fogja vezetni; a szólókat Keglevich Béla gróf jegyzendi föl. Szükséges mindenekelőtt, hogy a legközelebb tartott ülésnek jegyzőkönyve hitelesíttessék meg. Fel fogja azt Tanárky jegyző ur olvasni. (Halljuk!) Tanárky jegyző felolvassa a július 22-ki LX1I. ülés jegyzőkönyvét, melyre észrevétel nem tétetik. Elnök; A jegyzőkönyv e szerint meghitelesittetett. A közelebbi ülés óta tisztelt ház! számosb beadvány érkezett hozzám, melyeknek a tisztelt ház elé leendő fölterjesztését, még ezen ülés folyama alatt, tisztemhez képest magamnak fönntartom; tekintve azonban a napirendre kitűzött tárgynak, úgymint a múlt hó 21-én kelt legmagasb leirat tárgyalásának minden egyebet messze túlhaladó fontosságát: ugy vélem, a dolog rendén lesz, ha mindenekelőtt a napi rendre térünk át, (Helyes!) és az érkezett leirat iránti tanácskozás megkezdésébe bocsátkozunk. (Helyes!) A leirat maga, a legközelebb tai-tott ülésben felolvasva és kihirdetve levén, annak tartalma mindnyájunk előtt ismeretes; ugy vélem tehát, hogy a tisztelt ház azt ezúttal is felolvasottnak fogja tekinteni, (Helyes !) és igy nincs egyéb hátra, minthogy az ezen leirat folytán teendők iránt a tanácskozás megkezdessék. (Helyes! Halljuk!) Keglevich jegyző fölhivja Deák Ferenczet. Deák Ferencz: (Hosszas, zajos éljenzés.) Mélyen tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A legmagasb királyi leirat, az első fölirásban fölterjesztett jogos kivánafainkat megtagadta, s annak tartalma átalában olyan, hogy én azt, képviselői állásomnál fogva el nem fogadhatom. (Közhelyeslés.) Szükségesnek látom erre nézve, hogy a képviselőház mind saját, mind pedig állásánál fogva a nemzet akaratát jelentse ki. En erre nézve föliratot tartok szükségesnek, s az e részbeni javaslatot a tisztelt ház engedelmével felolvasni, és a ház asztalára letenni fogom; minthogy pedig az terjedelmesebb, Szalay László barátomat kérem meg, hogy időnkint az olvasásban váltson fel. A fölirat tartalma következő lenne. (Halljuk! Halljuk!) „Felséges Császár és Király! Midőn az absolut rendszernek tizenkét éven át reánk nehezedett uralma megszakadt, hittük, hogy véget értek szenvedéseink, s bizton reményiettük, hogy azok utófájdalmait enyhitendi majd az idő, s akarókat, miket ama súlyos rendszer fonák eljárása nekünk, és az egész birodalomnak okozott, helyre pótolandja ismét a nemzet meg nem tört ereje, ha azt ujabb megtámadások többé nem rongálják. Nem valánk ugyan aggodalom nélkül, látva, hogy a közigazgatás terén tett legmagasabb intézkedések nagy részt nem alkotmányszérüek. De reményiettük, hogy ha majd az országgyűlés öszvehivatik, s kifejti az ország jogos kivánatait, Felséged az alkotmányosság ösvényén tovább haladva, méltánylani | fogja, mit a nemzet igazság és törvény alapján kér; teljesen meg fogja szüntetni az absolut rendszernek minden törvényellenes maradványait; s végre a fejedelem és nemzet együtt fognak állani az alkotmányosságnak törvényes terén. Az országgyűlés öszvehivatott, s mi legelső kötelességünknek tartottuk Felséged előtt tiszteletteljes őszinteséggel kifejteni mindazokat, mik az alkotmány teljes visszaállítására, s ez által a nemzet megnyugtatására törvény szerint múlhatatlanul szükségesek. Szólottunk a nemzet nevében azon fejedelemhez, ki a törvényes trónörökösödés jogán Magvarországnak törvényesen koronázott királya kivánt lenni; s mivel láttuk, hogy már az előleges lépéseknél is nagyrészt mellőztetik a törvénynek rendelete, kötelességünk volt elmondani, hogy a trónörökösödés jogát, és a koronázást minő feltételekhez köti azon állami alapszerződés, mely Magyarország trónját az uralkodó háznak általadta. """) Képv. hál napi. II. k. 65
