Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-52

220 LII ülés 1861. június 26-kán. gyűlés articularis comuússiokat szokott küldeni ki, de azt csak az országgyűlés bevégeztével szokta tenni, az ilyen országos küldöttség nyomát igen is látom és tudom. Legalább 3 országgyűlésen keresztül ugy emlékszem viasza, hogy a gyakorlat ily példát nem mutat egyébre mint a katonai szükség kitudására, (Ugy van!) de hogy a közintézetekről ily módon szerezzenek tudomást, erre példát nem tudok. Ez mindig csak e háznak kezdeményezési jogához tartozott. Kubinyi Ferencz : Akkor, ha törvényes kormányzatunk volna, látnám helyét inkább a mixta deputationak, de miután abnormis állapotban vagyunk, annak helyét nem látván, pártolom Gorove képviselő úr inditványát. Hunkár Antal : Minden ilyen esetre, a mennyiben emlékezem ugy az alsó mint a felső tábláktól voltak vegyes küldöttségek kinevezve. Én már jelesen az 1812-ki országgyűlésre emlékezem, a mikor Ferencz császár behozta azon szerencsétlen pátenst, mely szerint az öt forintból egy forintot csinált, mely miatt később annyi panasz jött hozzá, hogy maga is belátta, miszerint azáltal az egész birodalma koldussá lett. Á clerus nem panaszkodott, mert száz forint helyett húsz forintot mindig kapott, de a nép koldus maradt. Ekkor a sok panasz folytán országgyűlés tartatott és az mondatott, hogy negyven forint helyett hatvan forintot adnak. Ekkor egy mixta deputatio küldetett ki, melyen Vallis miniszter is jelen volt, jelen volt Vay József is, ki annyira kimutatta nagy tudományát, bölcseségét, miszerint azt mondta hogy: nem hatvanat de százat adhat. Erre az osztrák miniszter megijedt s azt mondta : Der Vay ist eín .... .... mit diesen Leuten kann man nicht auskommen" és az országgyűlés eloszlatott. Tehát akkor is volt ilyen eset, azért az indítványt pártolom. Bezerédy László : Én valóban a gyakorlati oldalát nem látom az indítványnak. Ha parlamentáris kormányunk volna, a minek kellene is lenni,,— akkor ezen kérdés megszűnnék, s akkor interpelláltatnék a minisztérium; de itt csak arról van szó hogy előlegesen tudomást szerezzen a ház ezen országos alapok felöl. Vegyük fel a dolgot gyakorlatilag. Ha a főrendek is küldenek ki tagokat ezen bizottmányhoz, akkor ezen vizsgálatnak eredménye közös mind a két táblára nézve, és természetes hogy a felsőházi tagok oda az alsó házi tagok pedig ide fognak referálni. (Zaj.) Én ezt csak így látom lehetségesnek, mert a főrendi tagok nekünk jelentést nem tehetnek, hanem tesznek a maguk táblájának. Már most ha tárgyalás alájön a jelentés, meglehet hogy mind a két táblának más a véleménye a dolog fölött; mikép lehet akkor egyezést kieszközölni ? Azt gondolom tartsa meg eház a parlamentáris jogának gyakorlatához nélkülözhetlen initiativát és küldjön kebeléből bizottmányt, s ha ez eljárt megbízásában, közölje határozatát a m. főrendekkel. (Helyes !) Eötvös Tamás : Véleményem az, hogy az initiativa joga tisztán a képviselőházat illeti. Nézze meg e ház a szóban forgó intézeteket érdeklő számadásokat, s az e fölötti határozatot az alsóház jogsértés nélkül fogja közölhetni a m. főrendekkel. így az összeköttetés meg lesz a főrenditáblával. Nyáry Pál : (Halljuk!) A tisztelt ház határozatikig de még íélirásában is kimondotta, hogy az 1848-ki törvényekhez ragaszkodik, ós nem ismer más köz állami életet mint azon törvényszeréntit. Ha ez áll, a mit közölünk tagadni, azt hiszem senki nem fog, természetes hogy a legkisebb tárgyban intézkedéseinknek is ezen törvény szellemében kell történni. Ha ezen kérdést az 1848. törvények szellemében fogom fel, pártolnom kell Gorove képviselő úr társamnak inditványát, és pedig nem csupán azért, mert az initiativa jog nálunk van, hanem azért is, mert az 1848-ki Ill-dik t. ez. 33 §. ezt mondja : „A minisztereknek vád alá helyeztetését az alsó tábla szavazatainak átalános többségével rendeli el." Ha nincs is minisztérium de minden esetre felelősség alatt kell azon tőkéknek kezeltetni, s akárki kezeli azt, felelettel tartozik, és annak vád alá helyeztetését és megszámadoltatását a főrendek előleges beegyezése nélkül, az alsó ház rendeli el. Ez mindenkit meggyőzhet a felöl, hogy ezen ügynek a főrendekkeli közlése nem csak fölösleges, hanem egyszersmind megtagadása volna az 1848-ki parlamentaris kormánynak. (Helyes!) Azt gondolom tehát, ha be fog adatni az indítvány, az szabályaink szerint fog tárgyaltától s midőn a tárgyalás megtörtént ki fog neveztetni egy bizottmány, s ezen bizottmány fogja constatirozui azon pénztárak és alapit ványok mostani állását. Miután ez megtörtént, ha szükségesnek látandja a t. ház azt, hogy feleletre vonassanak az illető kezelők, akkor megfogja kérni a mélt. főrendeket, hogy a 34. §. szerint bírákat válaszszanak s ezen birák elé fog állíttatni az, a ki a kezelésre bízott pénz és egyéb érték elsikkasztásával vádoltatik. (Helyes!) Kazinczy Gábor : Én Lónyay Gábor barátom inditványát egészen magamévá teszem, és ugy találom, hogy semmi legkisebb ellenkezésben nincs ez a képviselőházat csalhatatlanul megillető kezdeményezési joggal. Mert ha az ő indítványának értelme az volt volna, hogy ezen intézeteknek máskénti kezeléséről vagy szervezéséről adjon azon vegyes bizottmány javaslatot, akkor én is azt mondanám, hogy a kezdeményezés ezen házat illetvén, a mélt. főrenditábla hozzájárulásának szüksége nincs; hanem azon intézetek az országnak elismert tulajdonát képezik, és ezen bizottmánynak megbizása csak az, hogy azon intézetek jelenlegi status quojáról a t. házat értesítse, miután azon intézetek mint a nemzet tulajdonai a törvényhozó testület vagy is az országgyűlés felügyelete alá tartoznak ; enuek pedig egyik kiegészítő részét tevén a főrenditábla,, tehát azoknak állapotát helyesen és czólszerüen csak is az összes országgyűlés fogja véle-