Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

180 . XLVIL ülés 1861. június 20-kán. a midőn az absolut kormány országgyűlésen kivül hozott be némelyeket, melyek később még is elfogadtattak. •— Engedelmet kérek, azok a 18-dik század túlnyomó absolut kormány igyekezetei voltak; melyek még a 19-ik századba is egészen 1848-ik évig átszivárogtak, hogy a magyar országgyűlés csak consultativ befolyású, de ne legyen soha határozó ereje. En tehát ezen nyomon nem mennék, s ezen eseteket arra nézve nem akarnám felhasználni, hogy ujabb önkény elfogadására például állítsam a későbbi kornak ezeknek inkább kényszerült, mint szabad elfogadtatásukat. Közjogi tekintetből egyébiránt már a magánybizottmányban megmondottam, és most is úgy nyilatkozom , hogy praeoccupatioba, és következetlenségbe esünk ezen országbírói határozatok tárgyalásával, a mennyire ha az 1848-ki kormányszék megadatik, a törvénykezés rendezése annak első teendője lesz, ha pedig meg nem adatik, mi törvényhozásra incompetensek vagyunk, mig az 1790-ik évi 12 t. ez. fennáll. Küldetésünk pedig törvényhozás, s ezt mással helyettesíteni nem lehet, mint némelyek akarnák az ideiglenességgel, vagy csak ajánlattal — pótolni. En tehát az egészet mellőzendőnek tartom. Legyen mégis szabad csak kettőt említeni, az egyik, a 174. és 175. szakaszok, mik szerint az osztrák perrendtartás hagyatik fenn, az addig indított, és azon határnapig honnan ezen eljárás életbe lépend indítandó minden perekre nézve. Az osztrákok a magok perrendtartását a mi pereinkhez ragaszták, mért nem ? —• az Osztrák szereti a magáét, saját geniusa szerint, ezt roszalni sem lehet, de hát mi Magyarok, a kiknek úgyis más a geniusa, ne a magunk eljárását válaszszuk, de az Osztrákét, még az 1853 előtt indított pörökre is, hová a polgári perrendtartás úgy illik mint: ököl a szemre ? így megzavarni jelen institutioinkat, és jogfogalmainkat — nem illenék, hogy ezen képviselő háztól kimenjen. (Igaz !) A másik, az úrbéri ügyek. Ezek úgy állítatnak oda mint privát pörök, — holott azok jurispublici ügyek. A magyar törvényhozás őseredettől ilyeseknek tartá már akkor, midőn még úri — megyei kormány gyámsága alatt volt a plebs contribuens, — mert állapotuk mint osztályé, a nemesi osztályétól különbözött. Az 1848-ki törvényekkel a felszabadítás, és köz teherviseléssel ezen caracterétől meg nem fosztattak ezen ügyek, sőt még eminenter növekedtek, mert a plebsből lett nép vagyis populus, a ki felszabadulásakor birtokban volt, és hagyatott. Ezt tehát oly könnyen venni nem lehet. A cs. k. pátensnek alkalmasint bal felfogása — azon ideának tört hallgatag utat, hogy az úrbéri perek magányperek. Az országbírói értekezlet határozata midőn azt mondja, hogy az 1836. és 1848-ki viszonyokba az azóta keletkezett legfelsőbb szabályok nem ütköznek, nem áll, sőt inkább — nem mondom ugyan mindenben de igen lényeges részeiben ütköznek. Buzna képviselő megemlíti a remanentiakat, igazsága van, jól fogta fel. Osztom nézetét, és hozzá-adom az irtásokról szóló 9-ik szakaszt, mely úgy látszik jobbá akarta tenni az 1836-ki törvényt, és véghetetlenül megrontá. Már pedig ezen kérdés illeti a Kárpát alját Pozsonytól-Marmaros Erdélyig, melynek fennmaradását szem elől téveszteni, és ezen pöröket azon veszedelmes irányban hagyni nem lehet, mint a minőt vettek, a mit állítani a ház előtt nem mernék, ha a curiánál levő legalább egy nevezetes község (Gayár mezőváros) pőrére nem mutathatnék. Továbbá az 1848ki törvények az ubéri pöröket a curiára hozták. Ez helyén volt akkor, mert felelős magyar minisztérium volt, mely egyszersmind a nép felszabadításán működött, a mint az 1848-iki július 2-kra összehítt országgyűlésre az akkori igazságügyi miniszter az irtás, és egyéb úrbéri természetű kérdésekben javaslatot is dolgozott ki, a miről a népnek tudomása, és iránta ereklye gyanánti tisztelete van. Most azonban midőn felelős minisztérium nincsen, s a curia tisztán törvénykezési, és nem administrationalis szempontokból meríti ítéleteit, tartani lehet, hogy a törvények hiánya, hézagai, és mindennemű ütközései miatt, az úrbéri pörök ne vegyenek oly irányt, melynek lehető veszélyeitől a magyar hazát megmenteni mindenki kötelessége. Ezeknél fogva én a bizottmányi javaslatot, s vele az országbírói értekezletek határozatait el nem fogadhatom. (Helyeslés; zaj). Elnök: A tanácskozást holnap folytatni fogjuk. Ezzel a mai ülés d. u. 2% órakor föloszlott.