Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-47
XLVII. ülés 1861. június 20-kán. 175 hogy az osztrák törvények hazánkat többé ne sújtsák ugy, mint eddig sújtották. Azon ellenvetést hallottam , hogy az osztrák kormány, ha akarja, megint beállítja a több, mint tíz év alatt divatozott törvényeit • ez meglehet, de én, minden módon nehezíteni szeretem elleneink eljárását; az által pedig, ha az országbírói értekezletet nem fogadnók el, könyitenénk az ármányt és nem nehezitenök amazt. Kétségtelennek tartom azt is, hogy a reactionak nagy tért nyitnánk az által, ha a törvénykezésről, úgy, mint lehet, nem rendelkeznénk. (Zaj.) En is ismerem a népet, és tudom, hogy örömestebb fogad el törvénykezést illetőleg bármit, mi az országgyűléstől származik, mert az osztrák törvényekből eredt keserűségei , még most is szájizében vannak és azzal soha meg nem barátkozhatik. Azon aggodalma képviselőtársam Halász Boldizsárnak, miszerint valaki fölszaladhat Bécsbe, s ott O Felsége reányomja a javallatra a sanctiót —• nem említve azt, hogy szentesíteni csak törvényeket lehet és szabad, — ezen állítása a tisztelt képviselőnek nagyon messze megy, — engedelmével legyen mondva — semmitsem bizonyít; mert akkor ha az extremumokat veszszük megeshetőknek, ugy legjobb, ha ma szétmegyünk, mert egy időre, erőhatalommal , igen sokat lehet tenni. En tehát az országbírói törvénykezési javaslatot, ugy mint azt a bizottmány is véleményezte! ugy, mint azt rövid előadásomban módositottam, elfogadom. (Fölkiáltások: Szavazzunk!) Lónyay László: Kizárólag akár a magyar törvényt, akár a napirenden levő országbírói értekezletnek ránk octroyrozandó tartalmát, — mint a német törvénykezési rendszernek maradványát, — fogadjuk is el örök emlékül, minden esetre nyakunkon marad azon morális adózásnak terhe, melyet a diák igy jellemez: „aedifica, litiga, si vis esse pauper. £< (Zaj.) Ha a magyar törvénykezés és a német törvénykezés rendszere között párvonalt húzok, — minthogy mindakettőt próbáltam — azon tapasztalatra jövök, hogy a magyar törvénykezés háromszor, négyszer is olcsóbb a németnél, (Ugy van!) mert a német törvénykezésnél már az ügyvédek salariuma is sokkal magasabbnak tűnik föl; az ügyvédek számának megkevesedése, vagy talán az agio okozta ezen árfölszökkenést, nem tudtam kitapogatni. (Zaj.) Hát ha még azon liquidatiókat, mint a német perlekedés sajátját szemügyre veszem, miszerint bélyegdijakba leiratokért, ítéletekért, appellátákért s Isten tudja még mikért fizetni kellett; — ezen nehézségek mindenesetre hátrányára szolgálnak a német rendszernek a magyar mellett. (Igaz!) Mi magát, az országbírói értekezlet megbirálására, s ez iránti véleményadásra kirendelt bizottmány véleményét illeti, megvallom, hogy én ebben, a logicai következetességnek némi hiányát tapasztalom; mert azt mondja ezen kérdéses beadványa második szakaszában: #hogy a jelen ki nem egészített, a annál fogva csonka diéta, kötelező törvényeket nem hozhat;" s szintén az utolsó paragraphusában: „épen ezen indokból, nem véli teljesíthetőknek Győr vármegyének, Pozsony, Győr, Temesvár s Szeged városoknak beadott kérelmeit," miszerint azok egyik vagy másik kerületi táblának, illetőleg váltótörvényszékeknek innen vagy amonnan, ide s oda áttételét sürgetik, kiki persze a maga érdeke szerint, mivel ez, a majdan — netalán kiegészítendő törvényhozás föladata levén, ezen kérelmek teljesültének, boldogabb időkre kellend maradni. Most azonban az országyülésnek ezen törvénytelen állása ellenére, a napirenden levő országbírói értekezlet törvénykezési rendszerét, annak egész kiterjedésében elfogadandónak véleményezi, indítványát azzal okadatolván, hogy a millió perlekedőknek s egyeseknek eleget kell tenni, hogy azoknak folyamatban levő számos pereik mielőbb bevégeztethessenek, kérdem, nem helyesebben s czélravezetőbben intézkedhettek volna-e, az általuk fölkarolt egyes perlekedők könyebbsége tekintetében, ha a német rendszer alatt fönnállóit distrietualis főtörvényszókeknek isméti visszaállítását indítványozzák, a — kitudja, mikor beállandó — normális diétáig? hiszen, azok által, az ő számításuk szerint milliónyi egyesek, sokkal hamarább érték volna végét — in partibus — pereiknek ott, mint itt Pesten az egyetlenegy, s több megye által már is kifogás alá vett fótörvényszéken; a hol is a milliónyi perek halmazából, — mert millió egyeseknek, milliónyi perüknek kelletik lenni — talán majd lotteriai sorshúzás által fogják egymásután kinyerni pereiket, az évek után várható itélethozás végett. (Zaj.) Mi uraim! (Halljuk!) polgári életünket s alkotmányos működésünket ott kezdtük meg, a hol az* 1849-ben bevégeztük, ott kezdték meg a megyék is szervezésüket, ha bár nem 1849-ben, hanem 1861-ben irunk. Ha a magyar királyságnak 14, vagy 15 millióra menő népessége, 12 évig nélkülözhette akotmányos életét; miért nem nélkülözhetnék azon milliónyinak állított, de az én csekély fogalmam szerint alig egy pár ezerre menő s ezen categoriába'eső egyes perlekedők pereik folyamát két, vagy három hónapig, mert higyjék el önök uraim! hogy a jelen körülményekből Magyarország sorsának két, három hónap alatt ki kell bontakoznia; s vagy megad mindent, föliratunk következtében a bécsi kormány, vagy semmit sem ad meg; vagy ha azonban nem mindent, csak valamit ad meg, az általunk nem lesz elfogadható; — az első esetben vége minden aggodalmunknak, a másik rósz esetben pedig, bírván a fölirati félnek becses igéretét, miszerint velünk együtt, ők sem engednek 1848-ból egyjóttát sem, akkor szétereszt bennünket a tényleges hatalom s a nélkül, hogy legkevésbé is figyelemre méltatná a jelen országbírói értekezlet törvénykezési munkálatot, a már megszokott absolutisticus modorban fogja fölöttünk a törvénykezést gyakorolni. A maggyar pereknek legnagyobb számát, a világos adóssági, csődületi, liferkozási s több más, a 44*
