Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-47

170 XLVH. ülés 1861. június 20-kán. dig annak megrendelésével akarni megnyugtatni, a minek épen megszüntetéseért esedezik, közel állana a gúnyhoz. Nem marad tehát egyéb hátra, mint a törvénykezés kérdésében ideiglenesen határozatilag intézkedni. Nem mondom az ajánlott munkálatot tökéletesnek, bár — mint szintén emberi mű — az sem lehet tökéletes, mely codineátiö utján készülni fog. S különben is ha kielégítő munkával bírhatnánk, a eodificatióra utalnunk sem kellene, ha pedig a codifieatiót elhalasztjuk, a részletes taglalást mellőznünk kell; most nem ott van a baj, hogy a törvény talán rósz, mert lehet rósz a visszaállítottak között is, hanem ott: hogy bizonyos esetekre törvényünk nincs; csak törvényt tehát mindenek előtt, azután, hogy az a lehető legjobb lehessen. Hogy az ajánlott munka conferentia müve, az ignorálható, előttünk úgy^ áll, mint az országgyűlés által választott, s a törvénykezés ideiglenes rendezésének tervezésére kiküldött bizottmány által ajánlott munkálat. Szerzőjét nem keresem, a kérdés nem ki, de mi? Jogelvet, melynek hasznos és üdvös voltát beismerem, nem tagadhatom, vagy taszíthatom el azért, mert másutt is uralkodik, vagy ellenem is beismeri. A sanctió, melytől némelyek félnek, a hol helye nincs, ha meg nem gátoltathatik is, á& se nem árt, se nem használ, különben is van annak megszabott felterjesztési módja, a mire a sanctió kívántatik, (zaj). Ha vannak, kik attól tartanak, hogy az országgyűlés ezen határozata az ország által nem respectáltatik, azt hiszem, az ország jobb érzülete iránt csalódásban vannak, (zaj) Ez itt-ott 'megtörténhetnék ugyan, de mindenesetre sajnálatos lenne, mert ha valaha, most bűnnek tartanám, hogy a nemzetben az országgyűlés határozata, és nézetei irányában bizalmatlanság nyilatkozzék, mert ha egy dologban megingatjuk tekintélyének szentségét, nincs ok, hogy meg ne ingattafhassék másban is. Hol fog ekkor a nemzet nyilatkozhatni, akár fel, akár lefelé, ha a nemzetgyűlés határozatait, és irányát egy, vagy több megye a nemzet összege nyilatkozatának és irányának el nem vállalja. Meg volna ennek értelme, ha a ház ezen határozata által, létező törvény megdöntését vagy változtatását czélozná, de nincsen értelme annak, hogy midőn ott, hol törvény nem létezik, nem annyira törvényt hoz, mint irányt ad egyes megyéknek, a törvénykezésbeni egység kirnondhatlan kárára, a nemzetgyűlés által kijelölt iránytól eltávozni akarjanak, akár gyermekes daczból, akár magasb bölcseségük szerénytelen igényletéből tennék azt, mert az országgyűlés tekintélyének aláásását hazafiúság szempontjával védeni nem lehetne. Nem birok jósló tehetséggel; azért sem azt, hogy a felelős minisztérium, sem azt, hogy az absolutismus nem várt korszaka mily közelségben vannak, nem tudom, de tudom azt, hogy az absolutismus beálltával a megutált törvényhozási rendszer visszaállítását semmi sem fogja kevésbé lehetővé tenni, mint az új intézkedés életben létele, és semmi sem fogja inkább könnyíteni és mi legsajnosabb, legitimálni is, mint az, hogy a törvénykezés elintézetlen állapotban találtatik. Ezeknél fogva szavazatommal a bizottmányi javaslathoz járulok. (Szavazzunk!). Zsarnay Imre •• Véleményemet átalánosan előre bocsátva mondom ki, hogy én mindenesetre kívánom , miszerint a törvénykezés tárgyában annyit, a mennyit lehet, tegyünk. Ez óhajtásom, ez kívánságom ; s én nem félek azon okoktól, a melyeket itt most hallottam. Hozhatunk mi itt akár határozatot, akár véleményt, arra jogosítva vagyunk! A határozat a ház kivánata, melybe mindkét fél beleegyezik; itt véleményünket kimondhatjuk, hogy a kik magokat tájékozni nem tudják — tájékozhassák, s mint Horváth Boldizsár képviselőtársam magát igen jól kifejezte, mondja ki elvül a képviselőház, — és ne engedje meg Bécsből mondatni ki, — hogy régi alkotmányos törvényeink visszaállítassanak; — ha többet nem — ennyit! s mondjuk ki ezen alapon nézeteinket. Igen, de uraim, ez nem lehet úgy a mint van, egy kis változtatás kell hozzá. Tisztelt képviselő ur mintegy tréfásan említette, hogy tán némely urak a Verbőczy törvénykönyvet akarnák visszaállítani; — én bátran mondhatom, hogy lelkem szerint óhajtom, — minden falu birájánál legyen Verbőczy, azon egy kis változtatással, hogy midőn az mondatik Verbőczyben: „Nemo nisi legitimé citatus et juris ordine convictus capi et detineri potest, — nobilis est membrum sacrae regni coronae", — a „populm" és „plebs

íl közti különbség meglévén szüntetve, a „nemö

u és „nobilis" alatt a hon minden polgára értetendő — azért mondassák ki, hogy mindenki, a ki e hazában mint annak polgára lakik, tagja a szent koronának, s többé egy honpolgárral se lehessen ugy bánni, mint a lefolyt évtized alatt, a midőn vasra verve zsandárok által kényszerént fogattak s kísértettek el az emberek, — mondassák ki hogy mint a büntető, mint a polgári perekben ugy kell bánni mindenkivel mint régen a nemesekkel bántak. (Közhelyeslés). Ha ez átalános nézet, — nem tudom, mért ne mondhatna ki ennyit a ház. Sok törvénytudók beszéltek itt, de én nem azon nézetet követem, a mit ők felhoztak, hanem ellenkezőt: mért ne kellene kimondani, hogy a mi alkotmányos törvényeink életbe lépjenek? — de miután az 1848-iki törvény közbejött, itt minden polgárnak egyforma polgári jogok adattak, és így ha e törvény ellenkezőt rendelt, —- a régibb alkotott átalános törvények ipso facto módosíttattak, s ezt minden bíró tartozik tudni, hogy posterior lex generális tollit priorem generalem. Hasonló eset, mitől képviselő úr félt, hogy a bíró nem fog tudni ítélni, mert az 1836. XIV. t. ez. különbséget tesz az ősi és szerzett vagyon közt; de ugyanazon bírának kell tudnia, hogy azon különbséget — a mely ennek előtte inter sexum et sexum, inter privilegiale, et non privilegiale bonum között, a régi