Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-47
XLVH. ülés 1861. r janius 20-kán. 165 Indítványom az igazságszolgáltatás kérdését tisztába hozza a nélkül, hogy valamit veszélyeztetne , annélkül, hogy a magány érdeknek a közjogi érdeket alája rendelné, az ideiglenes szabályok elfogadása pedig — mennyiben a Curia elismerését, és némely egészen uj törvények hozatalát — foglalja magában, közjogi kérdésekbe vág. Bármi történjék én figyelmeztetőleg eleget akartam tenni képviselő kötelességemnek, —midőn azon pátensekkel saturált szabályok mellőzése mellett hazánk törvényeinek érvényeire szavazok. (Helyeslés; Fölkiáltások: Szavazzunk!) Horváth Boldizsár: A fölirati viták befejezése után fontosabb, de egyúttal nehezebb kérdés nem kerülhetett volna a tanácskozás szőnyegére, mint a töi vény kezesi. — Ezt eléggé tanúsítják már azon számos kérvények, a melyek e tárgyban az ország törvényhatóságai részéről a házhoz beérkeztek. Átalános a meggyőződés, hogy oly törvények uralmát és érvényét, a melyekhez a nemzeti akarat nem járult, alkotmányos nemzet el nem ismerheti, de erezik egyszersmind a hazában azt is, hogy 10 évi interregnum, habár törvénytelen, de tényleges nyomait és hatályát rögtön eltörölni, a korábbi magyar jogot minden átmeneti intézkedések nélkül visszaállítani alig lehet; erezik a hazában, hogy egy részről az idegen törvények megszüntetése, más részről a magyar törvények restitutioja a mindennapi élet ezernyi érdekeivel jön súrlódásba, épen azon érdekekkel, a miket megvédni a jus privatum feladata. — Ha e tudat, e meggyőződés nem volna szintoly alapos, mint átalános; ha a restitutiohoz nem kellene több, mint a ránk erőszakolt 20 ezer paragraphust Bécsbe visszaküldeni s helyettük ismét a régi jó Verbőczyt helyezni a biró asztalára : akkor a beérkezett kérvényeknek nem volna sem értelmük, sem czéljuk; akkor fölösleges volna minden intézkedés s a bírót csak egyszerűen saját alkotmányos érzületéhez kellene utalnunk, a mely tiltja, hogy nem alkotmányos törvények szerint Ítéljen. (Helyes!) Elmondhatjuk tehát, hogy a közszükség egyetemes érzete szülte azon előttünk fekvő javaslatot, mely ideiglenes intézkedéseket tartalmaz azon időre, a mig rendszeres codificatio a magánjog életszabályait véglegesen meg állapithatná. Sokan e javaslat mellett, mások ellene harczolnak; de mindkét párt kiindulási pontja •—• a törvényesség. Noha én az elsők közé tartozom, de lehetetlen az ellenvélemény indokai előtt is tisztelettel meg nem hajolnom. Azon aggályban, hogy az országgyűlés jelen abnormis helyzetében törvényhozásba bocsátkozva , hazai közjogunk egyik alapelvét támadná — meg, a törvények iránti ragaszkodásnak, kegyeletnek oly fényes tanúsága nyilatkozik, mely akkor is tiszteletre gerjeszt, ha a túlzás körébe lép. De mielőtt e közjogi aggályokról szólnék, nem mulaszthatom el azon véleményárnyalat tarthatlanságát kimutatni, mely az egész javaslatot fölöslegesnek tekinti, s a magyar törvényeket minden átmeneti intézkedések nélkül is visszaállíthatóknak vitatja. Megvallom irigylem ezen urak meggyőződését s nagyon szerencsésnek érezném magamat, ha azt magamévá tudnám tenni s általa megmenekülhetnék hazafiúi aggodalmaim legnagyobb részétől. Szívesen megválnék saját gy trő meggyőződésemtől, ha ezen urak véleménye kulcsot nyújtana nekem a legegyszerűbb mindennapi jogesetek megoldására. Tán nem fogok e ház türelmével visszaélni, ha egypár ily gyakorlati jogkérdést hozok fel. Mit tennének azon urak például az esetben, ha az örökhagyónak sem gyermeke, sem testvérei, sem unokatestvérei nincsenek? váljon az örökséget kinek és mely törvény szerint Ítélnék oda? Mert az 1848: XV. törv. ez. az ősiség eltörlése által minden korábbi öröklési törvényeinket megszünteté, ideiglenesen csak az 1836: XIV. t. czikkben foglalt plana suecessionalis eljárást hagyván fon, a mely azonban az unokatestvéreken tul álló oldalrokonokról már nem rendelkezik. Ott van ugyan törvényes örökös nem létében a fiscus, de már minden tiszteletem mellett is a szt. korona iránt, annak jogait a magántuljadon körében ennyire kiterjesztem nem volnék hajlandó soha. Mit tennének továbbá azon esetben, havalaki az elhunyt magtalan testvér után az örökséget követeli azért: mivel ez ősi javakból áll s a róla alkotott végrendelet semmis ? Ha elvetik a keresetet, mivel az ősiség el van törölve: akkor megszegik az 1836: XIV. t. ez. 7-ik szakaszát, melyet az 1848 XV. t, czikk fentartott; ha pedig félre teszik a végrendeletet: akkor megsértik az 1848: XV. i ez. szellemét, melynek értelmében ősiség nincs. Vegyünk más esetet elő. A végrendelet nélkül elhalt apa vagyonából a fiu kizárja a leányt: mivel a javak fiági természetűek, a melyekből a leányág az utolsó osztály alkalmával nem részesült. Akár beeresztik, akár pedig kirekesztik a leányt, megsértik a törvényt; első esetben az 1836. XIV. t. ez. 3-ik §-át, utóbbi esetben pedig az 1848: XV. t. czikket, melynek szellemével a fi és leányág közti különbség meg nem fér. Még egyszerűbb esetet hozok fel. Az apa végrendeletet alkot, a melyben minden vagyonát egyik fiának hagyományozza. A másik fiu, ki az örökségből minden törvényes ok nélkül kitagadva lőn, mely törvény alapján kér orvoslatot ? Ha nincs ősiség: ugy az apa szabadon rendelkezhetett vagyonáról s a fiu köteles részt sem követelhet , minthogy ezt a magyartörvény nem ismeri. Es még is meg van sértve a magyartörvény szelleme; minthogy hazai törvényeink, mielőtt az ősiség eltöröltetett volna, csak azért engedtek a szerzeményekről Képv. háí napi, II. k. 42
