Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.
Ülésnapok - 1861-42
XLH ülés 1861, június 11-kén. 125 szerint egy nemes embernek szavazata egyenlőnek vétetett 500,000 lélek szavazatával? (Zaj; Halljuk !J Azt hiszem, hogy az országgyűlés megnyugtatókig akar hatni az ország népeire, s a teljes jogegyenlőség alapján most nem késik kimondani azt is, hogy a törvényhozásban a születési kiváltságoknak megszüntetését óhajtja. Bónis Sámuel: Még eddig mindig visszatartottam magamat, valahányszor a nemzetiség kérdése fennforgott; mert határozottan kijelentem, hogy a nemzetiségeket teljesen kielégítni óhajtom (Helyes! Halljuk !). De már az feltűnő, hogy ezen nagy kérdés mindenkor oda dobatik minden pontnál, s most még feltűnőbb , hogy nem elég némely uraknak a nemzetiségek mellett agitálni, hanem átviszik már most ezen agitálást a kasztokra is. (Több oldalról: Igaz! helyes!) Lehetetlen ki nem jelentenem , mikép én az érdemes űr indítványán bécsi szagot érzek. (Zajos helyeslés). Pópa György szólni akar. (Zaj). Elnök: Személyes megtámadás kérdésében kivan a képviselő úr felszólalni, méltóztassanak meghallgatni. Pópa György: Tisztelt ház! Mint megtámadott félnek kötelességem igazolni magamat (Helyeslés!). Isten mentsen attól hogy megtámadást megtámadással toroljak vissza; kijelentem azt, hogy engem szenvedély soha sem fog vezetni. (Helyes!) Hanem fel nem foghatom azt, hogy a mostani korszakban miért ne tudná a tisztelt ház kimondani, miszerint óhajtja, hogy a törvényhozásban a születési jognak kiváltságait megszüntetni kívánja. (Felkiáltások: Nem így volt előadva! — Zaj) Hozzá teszem azt, hogy Bónis Sámuel tisztelt képviselő úr ezt a nemzetiségi kérdéssel összekötötte (Nem kötötte!) Én úgy fogtam fel; mintha mi a nemzetiségi kérdés indokából, ezt is agitatio gyanánt akarnánk használni; s másodszor azt mondotta, mintha ez bécsi utasítás volna. Ha valahol a világon, bizonyosan Bécsben akarnak születési jogkülönbséget fenntartani: én mint Magyarország egyik kerületének képviselője vagyok itt, utasítást el nem fogadtam senkitől , — s Bécsből sem fogadtam el soha. (Helyeslés!). Madarász József: Bocsássanak meg a tisztelt képviselők, hogy hazánk önállóságának és függetlenségének kivívása iráut folytatott tanácskozásba nemzetiségi és már osztály különbségi kérdések löketvén bele, a parliamentaris szokás ellenére: én is mint egyike azoknak, kikről tudom e képviselőházban, miszerint önérdek nélkül a törvények és alkotmányos szabadságra fektetett népfenségnek és egyéni szabadságnak leghívebb tagjai, — kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy én mind az egyéni, mind a nemzetiségi, mind az osztálya, bármi kiváltságos tekinteteket nem létezőknek tartom, mert az 1848-ki törvények jogegyenlőséget állapítottak meg, — melyet nekünk az 1848-diki törvények alapján annak idejében annak módja és rendje szerint kiterjesztem kötelességünk. — De most, midőn hazánk önállóságának függetlenségének kivívásáról van szó, bocsássanak meg a tisztelt képviselők, kik ilyeneket előhoznak, azok is, kik velünk egy véleményben szavaztak annak idejében, hogy most, keseredett szívvel vagyunk kénytelenek tapasztalni s kimondani azt, miszerint midőn mindnyájunknak az egész hazában egyetértve kellene működni, midőn még a régi osztályok kibékítésére és reményeik biztosítására is kell hatnunk; akkor oly kérdéseket hoznak előtérbe, melyek az egyetértést képesek megzavarni. (Zaj) Ha hazánk alkotmányos törvényes önállósága ki lesz víva, akkor fektetendjük le hazánk jövőjét azon alapokra, melyeket 1848 nekünk szent örökül hagyott. Bocsássanak meg a tisztelt képviselő urak, ha én, mint a népfenség tisztelője, kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy én az ide beledobott kérdések tárgyalásának sem helyét sem idejét nem látom, (Helyes!) hogy ez által csak keserűséget okozunk magmik közt, mit. kerülnünk kell, s hogy valóságos izgatottságot idézünk elő, mit minden áron csillapítani hazánk érdekében szent kötelességünk. (Helyes. Szavazzunk!). Tisza László: Sok oldalról hallottam, hogy ingerültséget, keserűséget nem okozni, hanem ha támadna az, csillapítani kell. Ez ösztönöz, hogy miután szavamról már ma egyszer lemondtam, most mégis felszólaljak, azokra különösen, miket cs. kir. doctor Babesch és volt cs. kir. törvényszéki ülnök Pópa ur mondottak. (Nagy zaj. Szavazzunk!) Elnök: (Közbeszól) Méltóztassék azon czímeket használni, melyek a házban szokásban vannak. Tisza László: (Folytatja) A helyreigazítást elfogadva, arra csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy midőn a figyelmeztetés által megszakittattam, épen mondandó valék, hogy ez urak jelenleg képviselőtársaink. Nem akarok hosszasan visszatérni azokra, miket Babesch ur Erdélyre vonatkozólag mondott, csak egyszerűn bátor vagyok azt kérdeni tőle: (Halljuk!) 1. Van-e egyenes megbízása Erdélynek valamely választó kerülete, vagy talán Erdélyben lakó román atyánkfiaitól arra nézve, hogy itt az ő nevükben felszólaljon ? (Helyes!) 2. Volt-e valaha, talán bizony pesti juratuskodása, vagy bécsi ügyvédkedése, vagy mostani bivataloskodása alatt módja, hogy mint tudtommal nem oda való, az erdélyi viszonyokat oly tisztán, oly részletesen kiismerhesse, miszerint ki meri mondani azt, hogy az 1848-ban törvényesen szentesített honegv'ség v » életbeléptetését Erdélyországnak kétharmada, erdélyi román atyánkfiai pedig mind ellenzik? Nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy magamat erdélyi képviselőnek mondhatnám s így megbízásom nekem sincs, de hosszú évek óta vagyok erdélyi lakos s folytonos érintkezésben élek a romáKépv. hái napi II. k. 32
