Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-41

XLI. ülés 1861. június 10-kén. 111 zetiségi kérdést „méltányosság" alapján óhajtja megoldatni, megelégedve nem lehetek; mert a méltányosságnak két vége van t. i. egy vastagabb és vékonyabb, vagy is maximuma és minimuma; mely kifejezés legkevésbé sem alkalmatos arra, hogy azzal azon félreértéseket, melyeket a jelen körülmények között eltávolítani eléggé nem óhajthatunk, elháríthassuk. Minélfogva én, Popovis Zsigmond képviselő társam e tekintetbeni módosítványát teljes meggyőződésemből pártolom. Tisztelt ház! Ezen módosítvány kérdését, én nem forma, hanem elvkérdésnek tartom; szükséges tehát, hogy a föliratban ezen elv tisztán s határozottan kifejezve legyen; mert az egész országnak, s különösen a még kielégítetlen nemzetiségeknek szemei e házra vannak irányozva, honnan megnyugtatásukat várják. — Legyen tehát e fölirat olyan, hogy ne csak fölfelé, hanem lefelé se téveszsze el hatását. Legyenek a kifejezések határozottak és félre nem magyarázhatók; hadd értse meg mindenki, mert csak igy nem szólgálhatandnak fegyverül a reactio kezében. Ragadjuk meg a fegyvert, melylyel a már is működő reactiot barcz-képtelenné tehetjük; s ne szalasszuk el az alkalmat, midőn hazánk összes népei egyetértésének első alapkövét letekerjük. (Helyes!) Elnök: (Zaj) A szólás rendé szerint a fölirottak köztBranováczky képviselő ár következnék. Bátor vagyok őt kötelességemhez képest a szabályok 72-ik szakaszára figyelmeztetni, mely a szerint czikkenkinti tárgyalásnál is minden képviselő csak egyszer szólhat. Missich János: (Álljon el!) Én Popovits Zsigmond úr indítványát pártolom, és pedig azért, mert a czélnak, melyre a fölirat tétetik, ezen indítványt inkább megfelelőnek tartom, és midőn Popovits képviselő társunk indítványa Tisza Kálmán határozati javaslatából vétetett, nem tudom megfogni, mikép lehet azt mondani, hogy ezen indítvány a bizalmatlanságnak kifolyása, mely bizonyára bennünk nincs. — Tiszta meggyőződéssel mondhatom, hogy mindnyájan ragaszkodunk e hazához, és szeretjük azt mint közös anyánkat, melynek üdveért, függetlenségeértés boldogságaért életünket is feláldozni készek leszünk. (Helyes!) Nem azt nézem, hogy van-e törvényjavaslat, avvagy nincs, — a kérdés itt csak az, mi üdvösebb, mi a mostani körülményeknek megfelelőbb; azon módosítvány-e, melyet Popovits képviselőtársunk tett, vagy a fölirat szerkezete ? Ha tekintjük a mostani körülményeket, nem tagadhatjuk, hogy a reactio mindig működik. Nézzük a szláv gyülekezetet, mely összehívatott, nézzük Erdélyt, mely 13 évig Ínségben szenvedett, s melynek most a kormány templomai és iskolai részére évenkint 25,000 forintot ajándékozik, bizonyára nem Erdély iránti szeretetből, hanem azért, hogy czélját elérje. (Igaz!) Nem is szólottam volna e tárgyhoz, ha nem lettek volna oly nyilatkozatok, melyek Popovits ellen szólottak. — Csak azért, hogy azokat megnyugtassam, s elleneink kezébe fegyvert ne adják, s hogy szántszándékosan félreértések ne idéztessenek elő: pártolom és kivánom, hogy a t. ház Popovits képviselőtársunk indítványát elfogadja, miután az által semmi jog föladva nincs. s a mostani körülményeknek és viszonyoknak leginkább megfelelő. (Szavazzunk!) Vajay Károly: (Zaj.) Azt hiszem, azzal, ha itt e házban egymásnak szépeket mondunk, az ügy nem lesz soha kiegyenlítve. Ezen fólirás jogot nem ad, jogot nem vesz el senkitől. Hallottam felemlíteni, hogy az 184%-iki bajnak okai az 1848-iki törvényczikkelyek valának. Azt hiszem, összejöttünk mindnyájan ezen törvényczikkelyek védelmére, nem tudom tehát elhallgatni, s ki kell mondanom: hogy ezen törvények még jó formán meg sem voltak alkotva és a baj már kiütött. A bajt a bécsi kormány okozta, s nyiltan kimondom, hogy mig a bécsi kormány közöttünk áll, százezer fólirás mit sem ér, mert addig nincs közöttünk teljes kibékülés. A mit az 1848-iki törvényekről s különösen a nemzetiségekről Eötvös József báró mondott, mondotta vele a haza, s mit Eötvös József báró mondott, higyjék el testvéreink, több mintha 24 bécsi kormány mondotta volna, lm láttuk, mi lett a vége annak, mit a bécsi kormány 1849-ben igért? tizenkét évi szenvedés. A mit mi most ígérünk, azt meg is tartjuk; — mentsük meg előbb a közös hazát, azután osztogassunk jogot. Pártolom a szerkezetet, (Tetszés. Szavazzunk!) Elnök: Kénytelen vagyok Popovits Zs. képviselőre nézve ugyan azon észrevételt tenni, melyet az imént Branovátzky képviselő úrra nézve tettem. (Helyes!) Markos György: Nem akarom a tisztelt házat föltartóztatni a tanácskozás folytatásában, csupán Csak egyet tartottam szükségesnek elmondani. A Kárpát alján lakó orosz testvéreinket akarom fölemlíteni, kik 1000 éve már, hogy a magyarral együtt élnek, s mindig egyetértésben voltak, soha fegyvert nem emeltek. (Éljenek!) Ezt csupán egyszerűen fölemlíteni akartam, miután más népiségekről is szó emeltetett; de tüzetes tárgyalását ezen ügynek akkorra tartom föl, mikor annak ideje, és helye lesz. — Most szorítkozom a javaslati szerkezet megvitatására, s e részben azt tartom, hogy ha mi most a 31-dik pontot módosítani fogjuk, akkor a 41-dik pontot is kell majd módosítanunk; (Fölkiáltások: Rendre! Zaj:) röviden szólva, pártolom a javaslat szerkezetét. (Fölkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: Most egy oly szónok következnék, ki e tárgyalásnál már nyilatkozott! de miután a ház szabályai tiltják, hogy egy tárgyhoz valaki kétszer hozzászóljon, tehát fölfog szólittatni az utána következő képviselő ur! Maniu Aurel; Csak a személyemre vonatkozó megjegyzésekre akartam felelni, — (Nem lehet! Rendre!) 28*