Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-41

XLL ülés 1861. június 10-kén. 109 közbevetőleg legyen mondva — akár míveltségi fokát, akár anyagi állását tekintve, sokkal hátrább nem áll más polgártársainál, önmagának nem követel semmit a magyartól, ki vele, mint szerencsétlen menekülttel megosztotta testvérileg termékenyebb földjét, jogait, s dicsőségét, s ki részéről a dalmát mindig azt tapasztala, hogy nyelve, nemzeti jelleme, és szokásai tiszteletben tartatnak. (Éljenek!) — De miután ezeket elmondtam, szükségesnek tartom — hogy félre ne értessem más részről — elmondani azt is, hogy küldőim semmit sem óhajtanak élénkebben, mint, hogy minden más nem magyar nemzetiségű polgártársait, különösen a szerbeket, az ő nemzeti érdekeikre nézve, tökéletesen kielégítve láthassa, s velük az egységes és föloszthatlan magyar birodalomban a testvéri viszonyt folytathassa. (Elénk tetszés). — Tisza Kálmán •• Teljesen osztozom t. képviselő társam Eötvös József b. azon nézetében, miszerint a nemzetiségi ügy tárgyalására külön napot kell kitűzni, és akkor szólandunk hozzá tüzetesen. Jelenleg csak két megjegyzést akarok tenni. Az első az, mikép sokkal jobb véleményem van a szerbekről, és sokkal jobban szeretem őket, mint sem elhinném, hogy ők nem a camarilla bujtogatása folytán tették volna azt, mit tettek. (Helyeslés.) Másik észrevételem egyik képviselő társunk azon mondására vonatkozik, hogy két hónapja már, hogy az országgyűlés együtt van, és a nemzetiségi kérdés még nem tárgyaltatott, s ha ily válságos időket nem élnénk, talán most sem tárgyaltatnék. — Engedelmet kérek, (Halljuk!) méltóztassék meggyőződve lennni arról, hogy ha ily nehéz és válságos időket nem élnénk, a nemzetiségi kérdés már régóta tisztában volna, és tessék meggyőződve lenni arról is, hogy ha nem hozathatik oly hamar tisztába, miként óhajtanok, annak oka nem itt e házban, hanem a kormánynál keresendő. (Helyes!) — Egyetértek Eötvös báróval, s részletesebben a kérdéshez akkor óhajtok szólani, midőn az napi renden lesz. Egyszerűen pártolom Popovics Zsigmond módosítványát, s óhajtanám, hogy mielőbb szavazás által döntsük el a kérdést. (Szavazzunk!) Lalinoiics Vincse; A 3í-ik szakasznak némi nemzetiségi aggodalmak elhárítása végett, változáson kell keresztülmennie, azért elfogadom Popovics Zsigmond módosítványát. Egyedül Branováczky Jstván újvidéki képviselőnek, Ignjatovich Jakab tagtársunk múltkori nyilatkozataira tett megjegyzését illetőleg van kis észrevételem. Branováczky képviselő úr szerint, Ignjatovich képviselő társunk azt monda, mikép az 1848-ki mozgalmak a camarilla kifolyása lennének. Ezt én nem akarom kétségbe vonni, s csak azon egyet mondom, hogy Ignjato%dch képviselő úr ezt nem állította, hanem egyedül azt, miszerint a camarilla működései mindig oda voltak irányozva, hogy a szerbeket áligéretekkel azon térre szorítsa, mely a magyar nemzet szabadsága kifejlődésének mindig ellenséges szellemet ad. (Ugy van!) Továbbá azt mondta Branováczky ur, mikép méltányos, illetőleg szükséges volna, hogy a Magyarországban tartózkodó 1 millió szerb jogos igényei kielégíttessenek. (Derültség.) Én a számot túlzottnak mondom, de azt hozzátehetem, hogy bármily csekély legyen valamely nemzetiség, a magyar annak jogos igényeit kielégíteni mindenkor szoros kötelességének tartandja. (Ugy van!) Azon állításra nézve, miszerint már két hónapja, hogy együtt vagyunk, s a nemzetiségi ügy még nem tárgyaltatott, képviselő társunk Tisza Kálmán kifejtette nézetemet. Maniu Aurél t. tagtársunkra nézve kívánok még egyet megemlíteni. — Nagyon csodálkozom, hogy Maniu képviselő ur, midőn a föliratot mind formájára, mind kül mind béltartalmára nézve elfogadta, s tökéletesen magáévá tette, most, hogy tárgyaltatnak a pontok, mindig azon nehézsége merül föl, hogy a nemzetiségi kérdésnek nem tétetik elég. (Helyes!) Kik, midőn a felirati javaslat a ház asztalára letétetett, azt elfogadták, azok nem tudom minek tesznek nehézséget. (Derültség, Szavazzunk! Álljanak el!) Vertán Endre: Az átalános óhajtást abban látom egyesülni, hogy álljak el a szólástól. Részemről szívesen elállók, ha a többiek is elállanak. — (Ugyan e feltétel alatt mondván le mégtöbben is, midőn Szentiványi Adolf fölszólal, s amazok is élni akarnak szólási jogukkal.) Elnök: Ne méltóztassék többé ugy lemondani: „ha a többi is lemond," mert az szüli e zavarokat. (A Szentiványi Adolf előtt följegyzett tagok most föltétlenül lemondanak a szólásról.) Szentiványi Adolf: A nemzetiségek jövőjének két biztosítéka van, mely minden aggályt megszüntethet. Az első biztosíték az alkotmányosság maga. melynek képviseleti alapján, törvényt rólunk nélkülünk hozni nem lehet. A másik biztosíték pedig a magyar elemnek (Zaj), — mely számra, értelmiségre nézve ez országban a legfontosabb — igazságszeretete, loyalitása és előzékenysége. E magyar elem már akkor kiemelte jogainkat és elismerte, midőn még alkalmunk sem volt kívánalmaink előadására. Én tehát a magyar elemnek (Zaj) ezen előzékenységéért, és jó érzelmeért itt ünnepélyesen és nyíltan köszönetet szavazok. Azt tartom, szavazatomat minden szláv kerületben képviselő támogatni fogja. Egyébiránt e tárgy fontosságánál fogva kívánja, hogy tüzetesen tárgyaljuk, s ne most per tangentem. Mi a módosítváuyokat illeti, meggyőződésemet ki kell nyilvánítanom: én a szerkezetet nem változtatnám meg, (Helyeslés) mert átalánosságban az egyenjogúság ki van emelve, de azt részletezni nem lehet föliratban. Más szempontból sem bántanám azonban a szerkezetet. Tisztán határozati ember voltam, de miután a fölírat győzött és meggyőződtem, hogy e fölirat nem csak az országos közvélemény kivánata, hanem az európait is biztosítja számunkra: én azt olv szent okmánynak tartom, hogy egyetlen egy kommáját sem változtatnám meg. (Helyeslés.) Popovits János: Ha megvolnék győződve arról, miként a javaslatban levő fölirat, mely e háznak $lső fólszólamlását képezi, nem leend e háznak egyszersmind utolsó fdlszólamlása is: akkor megvallom, nem tartanám elmaradhatatlan szükségesnek, ezúttal szót emelni. Azonban én nem reményihetem, s nem is hiszem , hogy e háznak oly optimista tagja lenne, ki bizton reménylhetné e fölírat kívánt sükerét, mely alkalSépv. ház napi, II. k. 28