Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-41

106 XLI ülés 1861. június 10-kén. bánatot velük egyaránt megosztottunk, tiszteim kívánjuk az ő erényeiket, szokásaikat, és nyelvüket, hiszen a legfőbb dologban a hazaszeretetben — mint az már itten többek által kimondatott •— egyezünk mindnyájan! (Helyes!) Vannak, a kik azt állítják, hogy a vallásnak és a nemzetiségnek érzései nem egyebek puszta ábrándozásoknál, melyek a költészet után sóvárgó emberi léleknek képzelődésiben fogamzottak. (Halljuk!) Lehet, hogy ez igy van, de ha igy van is, mi még akkor sem felejtjük el, hogy az embereknek ábrándjaik egy részét teszik szellemi vagyonaiknak, s hogy szellemi vagyonaik képezik kebleiknek legdrágább kincseit. (Igaz!) Mi tudjuk, hogy a mint jogtalan volna akár egyes embernek, akár többeknek bárminemű anyagi birtokát megtámadni, épen ugy a legnagyobb, és legérzékenyebben sújtó zsarnokság lenne, akár egyes embert, akár egy egész népet szellemi kincseinek bármelyikétől megfosztani akarni. (Helyes!) Es azt is tudjuk, hogy e szellemi kincseknek — kétségen kivül — a legnemesebbjei a vallás, és a nemzetiség. Az mennyországot, ez örök emléket alkot vértanúinak, és e jutalmak nagysága mutatja azon ragaszkodásnak mértékét, mely az embert vallásához és nemzetiségéhez köti! Es ennélfogva átlátjuk, hogy az államférfi, ki honának lakóit boldogítani vágyódik, ezt semmivel sem érheti el inkább, mintha épen a vallási éá; nemzetiségi kívánalmak kielégítésére hoz alkalmas törvényeket. (Helyes!) / Es ámbár jelen helyzetünkben mi törvények alkotására hivatva nem vagyunk, még is igen jól tudjuk, hogy állásunk olyan, miszerint nyilatkozataink figyelmet érdemelnek, és ezen állásunkat mi minden figyelmeztetés nélkül — fel akarjuk használni arra, hogy bebizonyítsuk, miszerint mi a politikai érettségnek azon fokára fejlődtünk, és a valódi szabadságnak azon ismeretével és szeretetével birunk, melynélfogva belügyeink elrendezését aként kívánjuk eszközölni, hogy a hazában velünk együtt élő nem magyar ajkú testvéreinknek elégületlenségükre — a mi intézkedéseinkben — a jövőben — ne legyen semmi ok, minek bebizonyítására mi a főiiratban ezen testvéreink nemzetiségi és egyházi érdekeiknek kielégítésére épen ugy, valamint héber honfitársaink vallási és polgári jogegyenlősítésére nézve is — a lehetőség határai között — ünnepélyesen készeknek nyilatkozunk. (Helyes!) Es ezen nyilatkozatunk által mostani eljárásunkat ismét olyannak bizonyítottuk be, hogy irántunki bizalmatlanságra — nem magyar ajkú honfitársainknak — a jelenben sincsen semmi okuk. Ha a múltban és a jelenben arra okot nem adtunk, meglehetnek győződve, hogy majd akkor — midőn törvények alkotására jogosítva leendünk — bizalmuk megnyerésére szintén meglesz bennünk az őszinte akarat. fi Es ezen őszinte jó akarat: megtenni mindent mi tőlünk telhetik és a mi lehető, — és a mely jó szándékunk nyilvánításánál jelen helyzetünkben többet nem tehetünk, a fólirati javaslatban oly tökéletesen van kifejezve, hogy abban mindaz, mit most Popovits Zsigmond képviselő úr indítványozott — hiány nélkül benfoglaltátik, és midőn én a felirati javaslatnak szerkezetét ugy a mint van, módosítás nélkül fenntartatni óhajtom, egynttal kijelentem: hogy abból valamit elvenni, vagy ahhoz valamit hozzá toldani akarni annyit tenne, mint vagy kevesebbet kívánni mondám, mint a mennyit nem magyar ajkú honfitársaink nemzetiségi és vallási érdekükben — a jogegyenlőség alapján tenni: kötelesek vagyunk, — v&gy többet akarni ígérni, mint a mennyit hazánk integritásának, és önállóságának veszélyeztetése nélkül — tenni: jogunkban állana. (Közhelyeslés.) Eötvös József báró: Kétségkívül osztatlan örömmel s megelégedéssel hallotta az egész ház, t. képviselő társunk Faúr úrnak nyilatkozatát. Engem ezen nyilatkozatok nem leptek meg; mert valamint igen jól tudom, hogy az 1848-ik évi dicsőségben e hazának minden nemzetiségű polgárai részt vettek, úgy tudom, hogy a hazában lakó különböző nemzetiségek híven megosztották velünk — 13 évi szenvedéseinket, híven megosztják velünk reményeinket, és hogy azoknak teljesítésében velünk kezet fognak fogni minden pillanatban. (Tetszés) Soha e ház, és mondhatom a magyar nemzet ezen nem kételkedett kevésbé mint most, sőt teljes meggyőződéssel kinyilatkoztatom, hogy ha a hazában lakó különböző nemzetiségek irányunkban rokonszenvet éreznek, ezen rokonszenvet nem fecsérlik el méltatlanokra. A magyar nemzet 1848-ban fölállította, és kimondta a jogegyenlőség elvét, megpecsételte ezen elvét vérével, és elvan határozva ezen elvet minden következésében keresztül vinni. (Helyeslés) De épen, mert e ház, mely a nemzetet képviseli, a hazában lakó egyes nemzetiségeket elvekkel és puszta szavakkal kielégíteni nem akarja, — mert reményeket gerjeszteni nem akar, s nem akar ígéretet tenni, melyeket teljesíteni hatalmában nem áll: azért e ház épen a nemzetiségi kérdésre nézve, csak megfontolva, csak kellő tanácskozás után mondhatja el nézeteit. (Helyeslés) Egyes szavak pillanatra lelkesedést gerjesztenek, de valóságos megnyugtatást csak a törvény adhat, valóságos megnyugtatást csak az idézhet elő, mi nem egy pillanatnyi fellobanásnak, de megfontoló tanácskozásnak eredménye volt, és a mi nem egy pillanatnyi lelkesedésnek, de resultatuma e ház valóságos meggyőződésének (Helyes!) E meggyőződést pedig, a mint már utolsó tanácskozásunkban is megmondani, mellékesen tárgyalva ily fontos kérdéseket, tisztán kihozni és világosságra deríteni nem lehet. — En tehát most is ismétlem azt, a mit már tegnapelőtt elmondani szerencsés voltam; méltóztassék a-t. ház ezen igen fontos kérdésnek tárgyalására egy külön napot kitűzni. — (Közhelyeslés) Én az utolsó ülésben bátor vol-