Képviselőházi napló, 1861. II. kötet • 1861. junius hó 3–augustus 22.

Ülésnapok - 1861-41

XLL ülés 1861. június 10-kén. 105 zsarnokság tora után fog az folyni, hogy harczaink tüzénél ne közös szolgaságunk rablánczai forrasztassanak, hanem hogy abból az igazi testvériség, a tiszta szabadság phönixe támadjon. (Zajos éljenzés.) Ónossy Mátyás: Én nem szólottam volna, ha mások által fel nem említtetett volna e tárgy, miután azonban ez megtörtént — szabad legyen néhány szót szólanom. (Halljuk!) En Popovits Zsigmond képviselő társunknak indítványát pártolnám, ha mind az, a mit ő módosítványában követel, az eredeti indítványban már magában ben nem foglaltatnék. 0 talán megütközik azon, hogy ott csak a méltányosság alapján történik említés a nemzetiségekről , és azt hiszi, hogy ez által a jogkülönbség nem szűnnék meg. Azonban ha megtekintette volna a fölirati indítványnak 40-ik §-át ott látta volna, miszerint abban ki van az mondva, ugy, a mint ö óhajtja: t. i. hogy mi a teljes jogegyenlőség alapján kívánjuk kifejteni és biztosítani alkotmányos életünket, és akarjuk, hogy a politikai és polgári jogok teljes élvezésére nézve — sem vallás, sem nemzetiség e hon polgárai között különbséget ne tegyen. Itt tökéletesen ki van fejtve azon eszme, melyet ő módosítványa által elérni akar, és igy a javaslat szerkezete bizton megmaradhat. Mint már említettem, •— én nem szólottam volna, ha a felmerülő szónoklatokból nem láttam volna , hogy az illető képviselőtársaink egy nemét a bizalmatlanságnak árulják el a magyar országgyűlés irányában , (Felkiáltások: Nem! Nem!) — már pedig én nemcsak, hogy bizalmatlanságot nem szeretnék köztünk ébreszteni, sőt ellenkezőleg mindegyikünk kötelességének tartom, a maga részéről is segíteni: újra felépíteni kebleinkben a szeretet oltárait, melyeket 1848-ban a nemzetiségi polgárháborúk előidézésével — oly kíméletlenül — szétrombolt az önkény! Es épen e szeretetet nem fogjuk előidézni akkor, ha bizalmatlansággal viseltetünk egymás irányában ; — pedig a mostani felszólalásokat én bizalmatlanság eredményének tartom; — és hogyan gerjeszthet az másban bizalmat, ki maga is bizalmatlan ?! En helyeselném e felszólalásokat akkor, ha már positiv törvények alkotásáról lenne szó, és a jogegyenlőség elvének alkalmazását követelném határozottan magam is, mert én a jogegyenlőség alapján óhajtom belügyeinknek elrendezését (Helyes !); — de most, midőn fölirati kifejezésekről van csak szó, melyek törvény érvényével nem bírhatnak, most ugy tűnik fel előttem az egész: mintha a nem magyar ajkú társaink nem bíznának bennünk, hogy majd akkor, midőn hatalmunkban álland , —- midőn törvényhozói competentiával birandunk, — Ígéreteinkhez hívek is leendünk, — és ez mi egyéb bizalmatlanságnál?! (Zaj.) Pedig arra nincs testvéreinknek okuk, — és nincs okuk kétkedni abban se, miszerint érdekeik, — a mint ők maguk is kívánják — a jogegyenlőség alapján szándékoltatnak általunk kielégíttetni. Hogy a nemzetiségi jogegyenlőségnek eb-e nálunk mindenkor tiszteletben tartatott az már kitűnik abból is, a mit Kazinczy Gábor képviselőtársunk e napokban oly gyönyörűen előadott, hogy t. i.: a magyar álladalom az itt lakó nem magyar ajkú hazafiak irányában, mindig igazságosabb volt a müveit Európának más országainál, mert az alatt, mig az angol, a franczia, a spanyol, és a német nemzetiségekbe czelta, jüt, goth, szláv és más egyéb nemzetiségek részint jószerével, részint erőszakosan beolvasztattak: addig Magyarország még a venclégekül ide menekült nemzetiségeket sem olvasztotta fel a magyar nemzetiségbe , sőt ellenkezőleg azokat — mint vendégeket — még a magyar polgári jogokon felül álló kiváltságokkal is megtisztelte! (Ugy van!) De ha átforgatjuk hazánk legrégibb történetének lapjait, azok is tanúságot tesznek már őseinknek azon jogtisztelő erényükről, és politikai bölcseségükről. melynél fogva az általuk elfoglalt uj hazában nem állították fel, — a hódítók szokásaként— azon mindent elnyelő kényuralmat, melynek megbuktatására mindenkor lesben áll az elnyomott igazság. Az alkotmányosság és a jogtisztelet voltak az elvek, melyek elődeinket már a vezéri, és a királyi méltóságok megalapításánál vezérelték, — ezek vezérelték őseinket később is minden tetteikben, ezek mentették meg őket az 1670-iki és az 1780-ki kormányok által megkísértett leigáztatástól, (Halljuk!) ezek biztosították számukra e hont, melynek birtoka őket a foglalás jogán ugyan megillette, és megillette a nyolez század óta folytonosan tartó küzdelmekben kiontott annyi honfivér díjában, és megillette az európai civilisationak megvédése érdekében tett annyi szent szolgálataikért, de a melyre őket valóban méltókká az tette, hogy a miként egykor helyt állottak a harezok hős korában, hol vérvirágok termettek a bajnokok nyomain, épen ugy helyt állottak az ujabb korban, a művelődés előhaladásának terén is, midőn a nemzeti lét biztosításának alapjául szellemi tényezők léptek a fegyverek helyébe, — és méltókká tette őket e hon birtokára főleg azon igazság szeretetük, melynélfogva már az ókori fogalmak szerinti alkotmányos jogok élvezhetési képességére is, t. i. a nemesi rangra, és ez utón az ország- legmagasabb hivatalaira a hon minden polgárait, nemzetiségi különbség nélkül egyaránt alkalmasaknak tekintették, és ez által a nemzetiségi jogegyenlőségnek szent elvét mindenkor elismerték. Ezekből látható, hogy nem magyar ajkú testvéreinknek irántunki bizalmatlanságukra a múltban nem rejlett semmi ok, és meglehetnek győződve , hogy apáink jogtisztelő erénye, mely multunkat alkotta, ' jövőnk megalapításánál is, irányadónkul szolgáland. Mert mi, kik e hazában egy évezred óta — örömet, Képv. ház napi. II. k. * •