Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-17

94 XVII. ülés 1861. május 3-kán. rasztalt, vagyonomat elkobozta, akasztófára ítélt s nevemet a bitófára szegezte, utam pedig oly tartomá­nyokon visz keresztül, hol ezen cs. kir. haditörvényszék Ítéletei eddigelé törvényeseknek elismertetnek, f.é. marczius 26. alatt felkértem föcanczellár ur ö exeellentiáját, méltóztatnék nekem formaszerinti menlevelet (salvus conductus) átküldeni; hogy követi kötelességemnek eleget tehessek. Erre april 3-án az itteni kir. porosz követ által tudósíttattam, hogy a cs. kir. osztrák külügyminiszter, kitől soha semmit nem kértem s kivel semmi összeköttetésben nem álltam, május 30 alatt a menlevelet megtagadta, tudtomra adatván, hogy ha csakugyan haza felé utaznám, magamnak tulajdonítsam hazautazásom minden lehető követkéz. menyeit. Midőn ezen tényeket, melyek országgyüléseni megjelenésemet gátolják, igazolásom és a törvénye­ken ejtett sérelmek orvoslása végett a nemzet képviselői összegégének tudtára adnám s 1) szám alatt a a széchényi kerület választási jegyzőkönyvét, 2) szám alatt n. m. báró Vay Miklós ö excellentiájához irt levelemet s a cs. k. haditörvényszék ítéletét, s 3) alatt a kir. porosz követség hivatalos tudósítását máso­latban ide csatolnám, hazafi tisztelettel maradok — Turinban april 6-án 1861 — tisztelt korelnök urnák alázatos szolgája: Pulszky Ferencz m. k. mint a Széchényi kerület o. gy. követe." Elnök: Elnökileg a megye állandó bizottmánya fog felszólittatni, hogy átvévén e megbízó leve­let, küldje be az eredeti jegyzökönyvet, mert több oldalról az állíttatik, hogy a választási középponti bi­zottmányok már eloszlottak volna. (Helyeslés.) Olvastatik Simonyi Ernő Privigye-kerületben megválasztott képviselő levele : „A magyar országgyűlés képviselőháza elnökének. Különösen tisztelt elnök úr! Az /. alatt másolatban ide csatolt s posta utján kezemhez juttatott jegyzőkönyvből hivatalosan ér­tésemre esvén, hogy én a múlt márczius 21-én Nyitramegyében tartott képviselőválasztások alkalmával, az ezen megyebeli privigyei-kerület választóinak közakarata s felkiáltása által, ezen kerület részéről, a £ hó 2-ra egybehívott magyar országgyűlésre képviselőnek választattam. A honfitársaim bizalma által ily módon reám mért kötelességeket elfogadni s képviselői helyemet késedelem nélkül elfoglalni, nemcsak ha zánk törvényei világosan parancsolják, de parancsolja azon hálaérzet ia, melyre engem választóim bizo­dalma irányukban kötelez, mindenek fölött pedig azon mulaszthatlan polgári kötelesség érzete, melylyel hazájának minden fia egyiránt tartozik. De miután én az 1849. évben, mint a komáromi várörséghez tartozó,ezen vár feladási feltételeinek egyik pontja értelmében, melyben mondatik, hogy külföldre szóló útlevelek mindazoknak ki fognak szolgáltatni, kik azokért 30 nap alatt jelentkeznek, egy oly útlevéllel láttattam el, mely az itt emiitett pont által épen nem igazolt záradék: „tartózkodás és visszatérés nélkül" (ohne Aufenthalt und ohne Rückkehr) beiktatása ál­tal, a hazámba való szabad visszatérés előttem elzárja. És miután Angolországból, hol a lefolyt 11 év alatt laktam, hogy hazámba visszatérhessek, kénytelen volnék az osztrák birodalmi örökös s más németor­szági tartományokon keresztül utazni, a fönebb említett formában kiadott útlevéllel pedig a szabad s há­boritlan átmenetet a nevezett örökös tartományokon s a német szövetségi többi országokon is, — mint azt gróf Teleky Lászlónak az egész polgárisodott világ kárhoztató közvéleménye által oly egyhangúlag meg rovott, közelebbi esete bizonyítja, alig remélhetném; azért megválasztatásom hírének vételével, azonnal, múlt márczius hó 25-én a •//. alatt másolatban ide mellékelt levelet irtam a londoni cs. k. követséghez, azt kérvén, hogy nekem hazamenetelre szóló útlevelet adjon. Ugyanakkor intéztem báró Vay Miklós ö nagy. méltóságához is egy levelet, melynek másolatát •///. alatt idezárom oly kéréssel, hogy nekem hazatérésemre szükséges útlevelet kieszközölni méltóztassék. De ámbár hazánk törvényei az országgyűlés tagjainak számára a szabadmenet s jövetel ugy mint személyök sérthetlenségét is világosan biztosítják, mégis én a már 16 nap előtt beadott, fenntérintett ké­relmemre, se a londoni cs. k. osztrák követségtől, se pedig b. Vay Miklós ö nagyméltóságától mindeddig semmi választ nem kaptam és igy a törvény, a polgári kötelesség s hálaérzet által egyaránt parancsolt kö­telességemet teljesíteni és a már több napok előtt megnyitott országgyűlésen megjelenni képes nem voltam. Miért is teljes tisztelettel és hazafiúi bizodalommal kérem a tisztelt elnök urat, miszerint ebbeli ügyemet, mely egyszersmind a képviselőház ügye is, a tisztelt képviselőház elé terjeszteni méltóztassék, meglévén győződve, hogy a tisztelt képviselőház, meggyőződvén megválasztatásom törvényességéről, el fogja hárítani azon akadályokat, melyek törvényesen megválasztott tagjait megjelenésűkben gátolják és saját szabadságának, függetlenségének s kiegészíttetésének érdekében, nekem az országgyűlésre menendő­nek szükséges menlevelet kieszközölni fogja. Ki egyébiránt teljes tisztelettel maradok Londonban, 59. Lin­colas Inn Fields, april 10-én 1861. A különösen tisztelt elnök urnák alázatos szolgája: Simonyi Ernő, s. k. képviselő." Elnök: E részben is hasonló végzés hozatik, s az elnökség részéről a további eljárás meg fog té­tetni. (Helyes !) — Most már keresztül mentünk a verificationalis tárgyakon, kivévén Kubinyi Flórián és Gál Péter képviselő társaink igazolását illetőleg; e részben az állandó igazolási bizottmány jelentését még be nem adván, tisztelettel megkérem a bizottmány! tagokat, hogy méltóztassanak e végett még ma dél­után összejöni, hogy ez utolsó két igazolási tárgy is a legközelebbi alkalommal elővétethessék. (Helyes!) Bónis Sámuel: Van egy jelentés Szaplonczay kiküldött tag részéről is. Elnök: Most csak azon képviselőkről teszek jelentést, kiknek, mint bejelentett képviselőknek ügyök még nem tárgyaltatott. Azokra nézve, kik vizsgálat alá kerültek, — s ilyek többen lesznek — csak ha a

Next

/
Oldalképek
Tartalom