Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-34

386 XXXIV. ülés 1861. június l-jén. Eeichsrathba menjenek és a magyarokra ne hallgassanak. Es mégis mindamellett, hogy igen sok reactionárius elem volt a congressusban, még sem sikerült nekik valami putschot csinálni. A józan szerb nemzet törvény által biztosíttatni kívánja nemzetiségét, nem kíván államban államot s nincs kívánsága a Eeichsrathba menni. Én e tekintetben meg vagyok győződve a háznak igazság szeretetéről, hogy a körülményeket megfontolva a szerb nemzet kívánságait az ország integritása és alkotmánya sérelme nélkül, annak idejében teljesíteni fogja. Es ha ez megtörténik, meggyőződve lehet a t. ház, hogy azzal a reactio hydrájának legutolsó feje le lesz vágva. Most vissza térek a horvát kérdésre. Az 1848-ki törvényhozásba befolyt szabadon Horvátország is, s így nem panaszkodhatik az ellen, hogy a magyarok rátolták azon törvényt. E törvény joga folytán a horvátoknak is itt kellene lenniök. Van joguk a megjelenésre, de köteleseke egyszersmind megjelenni? A jóg addig jó míg használ. Horvátországban 1848-tól fogva a viszonyok megváltoztak s azóta az alkotmány mérlegében egy rendíthetlen factum a jogot ellensúlyozza. T. ház! Horvátországnak 1848-ikig collectiv képviselete volt a magyarországgyülésen, de a felhívott törvény által megszüntetett, mert azon törvényhez képest Horvátország Magyarországgyülésen nem képviseltetnék többé mint ország, hanem mint népesség; már pedig Horvátország maga országos képviseletét mindig országos biztosítékának tartotta. Elvesztvén ez országos képviseletét, Horvátország a hatalomtól egybehívott országgyűlését elfogadta, s most ottan arra törekszik, hogy közjogi viszonyait országunk koronája irányában elrendezze. Horvátország most szólni akar Magyarországhoz mint nemzet nemzethez, e czélnak közege pedig a jelenleg működő kettős országgyűlés. Részemről megvagyok győződve, hogy a t. ház legkisebb morális erőszakot sem akar Horvátország ellen foganatba venni, azt igazolja mind a felírási, mind a határozati indítvány is. De a fölirási indítvány ellentétes fogalom e tekintetben. Ha a hatalom egybehivatja a horvátokat az 1848 ki törvény értelmében, ez sértés a horvátokra; ha az ellen, sértés Magyarország iránt. Es ezt kizsákmányolná javára az osztrák hatalom. A határozatot e tekintetben jobbnak tartom a felírásnál, ha a határozatban az mondatnék ki, hogy a magyar országgyűlés nem kívánván a horvátokat az 1848-ki törvény alapján a hatalom által ide hivatni, hanem mint nemzet nemzettel idegen befolyás nélkül kettős országgyűlés közös egyetértésével a pactumot megújítani kívánja, a horvátok belátására bizván mikénti collectiv képviseletét ez országgyűlésben, a nemzetiségeket illetőleg pedig kimondatnék, hogy az ország kész a nemzetiségeket természeti és történeti jogalapon az ország integritása és alkotmánya sérelme nélkül biztosítani. Ezek szerint mind jog, mind czélszertíség szempontjából, és azért is azon kívül mert a boldogult Teleky László európai tapasztalásánál fogva azt szükségtelennek nem tartotta volna, a határozatot pártólom. (Éljenzés.) Elnök: A szokás bevett rendé szerint most azok közöl lenne egy szónok felszólítandó, kik az indítvány mellett nyilatkozni kivannak; miután azonban az indítvány mellett szólásra már senki sincs feljegyezve, (Felkiáltások: Mert lemondtak!) a szólásrend az indítvány ellen nyilatkozókat fogja illetni. (Halljuk!) Ez alkalommal kötelességemnek tartom, a ház elé terjeszteni, miszerint a háznak minden oldaláról azon óhajtást hallottam nyilvánítani, hogy a jelenleg folyamatban levő tárgyalás innen onnan már befejezendő is lenne. (Helyeslés.) Elismerem a tárgynak nagy fontosságát, elismerem, hogy ezen tárgyalás igen érdekes és tanulságos , és csaknem álmélkodással kell bevallanom, hogy miután naponként azt véltem, hogy a tárgy ki van merítve, mindanazonáltal még is folytonosan az illető szónokok oly érveket és szempontokat adnak elő, melyek új fényt derítenek a tárgyra. De bár mi érdekes legyen ezen tanácskozás, végtelen még is nem lehet, s igy azon véleményben vagyok, hogy itt volna az idő, hogy a tisztelt ház méltóztassék nyilatkozni az iránt, hogy ezen tárgyalás mikor fejeztessék be. (Felkiáltások: Ma! — hosszasan tartó zaj.) Bátor vagyok tehát a tiszelt házat felszólítani, hogy méltóztassanak ez iránt nyilatkozni és egyszersmind kérem, hogy azok kik e tárgyhoz szólani kívánnak, ne fölkiáltás utján, hanem annak rendje szerint sorban szíveskedjenek nyilatkozni. A szólókat Keglevich jegyző úr irandja fel. Csengeri Imre: A mennyiben nekem mint jegyzőnek kötelességemmé tétetett, hogy azokat, kik a felirat mellett nyilatkoznak, általuk tett bejelentés szerint jegyezzem fel, s neveiket annak rendje szerint szólítsam fel, kötelességem jelenteni, hogy voltak ugyan még mintegy 45 — 46-an kik magukat mint a fölírás mellett szólani akarók följegyeztették, de azok mai napon a szólástól, azokat kivéve, kik eddigelé már szólottak, mindnyájan elállóttak. Lónyay László: Engemet sem bánt a szólás viszketege, annyival kevésbé, mert a tárgy eléggé ki van merítve, és ahhoz sem kevesebbet, sem többet nem adhatok; de ha tekintetbe veszem azt, hogy sok megyének követei, s azok közöl én is, egymás között meghasonlásban vannak, a mennyiben némelyek a föliratot, mások meg a határozatot pártolják, lehetetlen, hogy magamnak szólásra szabadságot ne kérjek; miután olyanok is lehetnek küldőim között, kik reám, ki a határozat mellett nyilatkozom, némi nehezteléssel lehetnének, ha érdekükben fel nem szólalnék. Részemről tehát minden esetre felszólalási jogomat, melytől a ház szabályai el nem tiltanak, fönntartani kívánom. Ivánka Imre: Csak az iránt akarok felszólalni, hogy erőszak által senkitől a szót elvenni nem