Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-34

XXXIV. ülés 1861. június l-jén. 369 Tisza Kálmán által elősorolt pontokkal kiegészítve, egy határozatban összepontosittatni óhajtva, azon kérdésre: utóbbi törvényeinkkel mennyiben megférhető, és valóban megférhető-e a fölirás ? a módosítványomban előadattak után feleletem igen egyszerű. (Halljuk!) Á parlamentaris kormányzat és felelős minisztérium fölállítása után, a fölirásnak közvetlen a nem felelős Felséghez csak egyetlen esete fordulhat elő, s ez: a válaszfölirat, és ez úgyhiszem azonnal, mihelyt a koronázás megtörtént, a koronás király által mondandó trónbeszédre, e ház által is egyhangúlag nemcsak megszavazva, de szertartásos szokás szerint, annak helyére juttatva is leend; de ezen eset, ugy hiszem, még nincs jelen. Több eset és alkalom a fölirásra nem lehet miután az 1848-ki III. t. ez. 28. 29. és 30. §-sai szerint a miniszterek az országgyűlés mindegyik táblájánál üléssel bírnak, s ha nyilatkozni kívánnak, meghallgatandók, s ha akármely tárgyban az országgyűlés által fölhivatnak, feleim tartoznak, sőt a dolog természeténél fogva, minden — a fejedelmet és kormányát illető dolgokban, az initiátivát is ők teszik, és a mint 1848-ik évben az ujonczállítási törvénynyel nálunk is történt, a megszavazott törvényt is közvetlen ők terjesztik szentesítés végett a felség elébe, ekkép az országgyűléssel a királyi felség és viszont, a miniszterek által folytonos közlekedésben lévén, más közegre szükség nincs, nem is lehet, mert ellenkező esetben a felelős kormányt a felelősség alól maga az országgyűlés mentené föl. És ha ezen egyedül törvényes, egyedül alkotmányos közeget maga a tényleges hatalom nem veszi, vagy nem akarja igénybe venni, ebből nem az következik, hogy az országgyűlés a törvényen kívül, sőt annak ellenére keressen más közeget; és ha nem keres, de határozatikig kijelenti, hogy csak a törvényes közeg visszaállítására vár, hogy közeledhessék : méltó-e a vád, mintha mi a tényleges hatalommal szóba sem akarnánk állni ? Uraim! Az országgyűlés nem kérelmező testület; hatalom az, mely egy nemzetet képvisel; és a nemzet jogosan követeli tőle, hogy méltóságát még formákban is respeetáltassa. (Helyes!) Uraim! az 1791-ki országgyűlés tagjai, mielőtt az országnak legfontosabb alaptörvényei alkotásához fogtak volna, mint tudjuk, a haza alkotmányának épségbentartására esküt tettek. Mi, azt hiszem, az eskünél nagyobb biztosítékot adtunk mindnyájan nyilatkozatainkban a hazának a világ előtt, — és én, legyen többsége bár a fölirat — vagy a határozat pártolóinak, — tovább is a nemzet szilárd, de mérsékelt magatartására számítva, meg vagyok győződve, hogy alkotmány melletti átalános határozottságunk által együtt mentendjük meg a hazát. (Helyeslés; éljenzés.) Elnök: Hoszszabb levén e módosítás, mintsem hogy az egyszeri felolvasás által kellőleg megérthető volna: talán jó lenne ezt azonnal kinyomatni ? (Közhelyeslés.) Tehát intézkedni fogok, hogy kinyomattassék. Ürményi József • Tisztelt ház! Nincsen vonzalom, mely a vallásos érzelemhez, az ember cselekvéseinek ama leghatásosb tényezőjéhez annyira közelitne sőt egészen hasonlitna, mint a nemzeteknek önalkotta s nemzedékről nemzedékre kifejlesztett kormány formákhozi ragaszkodása. Természetes ezen hasonlatosság, e két érzelemnek hasonló eredeténél s eredményénél fogva. Bármely vallásnak híve, ritka kivétellel, nem azért az, mert alapos összehasonlítás után a maga felekezete tanjainak üdvözítőbb voltáról győződött meg, hanem főleg azért, mert már mielőtt ezt tenné, mindazokat, kik őt bölcsője óta körülvevék, meggyőződésének irányt adának, szóval mindazokat, kiket tisztel és szeret, azon hitben látja megnyugodottaknak, megelégedetteknek, melyben ő is született s melyben ezen példák után már most buzgósággal keresi is, találja is e boldog-ságát. Tökéletesen igy van ez a nemzetek politikai jogaikkal is. Korlátolt azoknak száma, kik tanulmányozás utján, a világ körülményeinek, a geographiai helyezetnek , a történelem előzményeinek, az illető nemzet szokásainak, sőt véralkatának is összevetéséből győződnek meg egy bizonyos kormányformának helyes vagy nem helyességéről; a nemzeteknek roppant tömeges többsége nem tanulmányozza, hanem már őseitől örökli és zsenge korától fogva szívja be alkotmányának szeretetét, (Igaz!) és sokkal előbb érzi magát általa a megszokás mindenhatóságánál fogva boldognak és büszkének, mintsem öntapasztalása által annak másokhoz képesti előnyeiről győződhetnék meg. S mert ezen érzelmeknek mindegyikét egy magasztos tényező szentesíti, — amazt, a mindenhatóságnak áhítatos elismerése, emezt az imádás más neme: a lángoló hazaszeretet, onnan van, hogy az ember mindegyikét e kincsek közöl, ugy mint sexnmi mást e földön, a vakbuzgóságig menő erélylyel védi. (Helyes!) Innen van ezen utóbbi érzelemnek azok előtti érthetetlensége, kiket a gondviselés kegyelme még nem részeltetett oly jogok élvezetében, melyeket saját meggyőződésük szilárd megvédésének, s igy önmaguknak köszönhetnek. Innen van, hogy a német faj azon rétegének egyénei, melyet Szalay t. barátom oly dicséretes óvatossággal rekesztett ki a német nemzet iránti sympathiájából, s melyet a ház aranyszájú szónoka, Kazinczynk, (Éljen!) szigorún, de fájdalom, oly élethűn rajzolt, innen van mondom, hogy az osztrák kormány emberei azon megdöbbentő kérdést hangoztaták vajmi sokszor, vájjon minő megfoghatlan eléguletlenség izgatja fel a magyart, holott mint ők a korlátoltság gőgjével jegyzék meg, közigazgatása, magánjogi és kereskedelmi viszonyai, személyes és vagyoni biztonsága, egy rendezett, erős német kormány, egy bölcs Képv. ház napi. I. k. "**