Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-33
XXXIII. ülés 1861. május 31-kén. 361 Ha ez állana, akkor hazánk az örökös tartományoknak aligha obnoxiusa, alárendeltje nem lenne, a mi pedig önállásunkkal s ezt biztositó törvén vendekéi, mint például az 1791 :X. t. czikkel egyenesen ellenkeznék. Azonban a dolog — nézetem szerint legalább — nem igy áll. Igaz, hogy a mi magát a leszármazási vonalt, az első szülöttséget, szóval, a személyiséget illeti: e tekintetben az örökös tartományokban a trónöröklés vagy uralkodás épen azon családtagot illeti, a kit nálunk az 1723:1. és II. t. ezikkek szerint, csak hogy mig az örökös tartományokra nézve, ezen trónörökösödés vagy uralkodás tettleges megkezdése sőt törvényes igénye is semmi egyéb föltételhez kötve nincs: addig nálunk bizonyos határozott föltételeket kell a trónöröklőnek vagy uralkodónak megtartani, a mely föltételek teljesítése nélkül, ő törvényeink értelmében sem trónörökösnek sem uralkodónak nem nevezhető. (Közhelyeslés.) Van tehát igenis personal unió, csakhogy ez Magyarországra nézve, határozottan föltételes. Ilyen föltétel a trónörökösre nézve többek közt például az, hogy hat hónap alatt magát megkoronáztatni tartozik, s hogy koronáztatásaig is mindenben az ország alkotmánya és törvényei szerint tartozik kormányozni, a mint ezt az 1791: III. t. ez. részletesen meghatározza. (Helyes! Ugy van!) Sőt, hogyha soha ezen törvényezikk nem léteznék is, nem önként következnék-e az alkotmányosság természetéből, hogy a trónörökös szintúgy, sőt sokkal inkább mint a koronás király korlátozva legyen, mert hiszen merő képtelenséggé, sőt gúnynyá lenne akkor minden alkotmányos élet, ha a trónörökös a maga fölavatásáig, az ország szabadságát és törvényeit szabadon földúlhatná. (Ugy van! Igaz!) Ezekből azt hiszem, hogy önként és megdönthetlenül következik, miszerint O Felsége I. Ferencz Jósef lehetett trónörökös, vagy lehet uralkodó a Magyarországon kivüli tartományokra, de hazánkra nézve mindaddig nem lehet, mig az ide vonatkozó törvényes föltételeknek tettleg eleget nem tesz. De mindezekből még az is szükségképen következik, hogy ha O Felségéhez sem mint koronás királyhoz, sem mint törvényes trónörököshöz föl nem írhatunk : nem írhatunk hozzá másként, mint meghódítottak a meghódítóhoz , mint sübjugáltak a subjugálóhoz. (Fölkiáltások: Ugy van! Helyes! más felül: Nem áll! nagy zaj, Halljuk!) Elnök: A beszéd folytatásával tán addig várni méltóztatnék, mig a zaj lecsendesül. (Halljuk !) Révész Imre: (Folytatja.) Ezt pedig mi, kik népfölségi jogoknak és történeti alkotmánynak vagyunk képviselői, őrei és védelmezői, semmiképen nem tehetjük; mert ez nem egyéb lenne, mint az alkotmányos és jogi álláspontnak tettleges elhagyása, vagy legalább ignorálása. A mit én ugyan részemről, mint hazámnak egyik képviselője sohasem teszek, s készebb vagyok inkább haza menni, mintsem hogy a népfölségi jogoknak s a történeti alkotmánynak álláspontját csak egy perezre is elhagyjam. (Helyes!) Hogy az európai hatalmak elismerése valamely fejedelem irányában, mily ingatag, mily változékony és ennélfogva mily kevés erkölcsi és jogi értékű, azt mutatja századunknak, sőt épen napjainknak története is. Az „édes testvér" szép megszólítás, aligha van valahol nagyobb képmutatással összekötve, mint ő náluk. De birna bár a hatalmak elismerése a lehető legnagyobb erkölcsi vagy jogi értékkel: az a magyarországi trónralépés vagy uralkodás legitimitásának kérdését, hazánk törvényeinek ellenére vagy azok mellőzésével soha jogszerüleg el nem dönthetné. De Ő Felsége kezében van a tényleges hatalom, ő bir azon erővel, hogy sérelmeinket orvosolja s jogainkat visszaadhassa; ennélfogva ő hozzá kell fölírnunk, mondják fölírást pártoló tisztelt társaink. (Halljuk!) Fájdalom! hogy ő Felsége kezében csak a physicai erő és hatalom van, nem pedig egyszersmind a törvényesség és jogszerűség ereje és hatalma is; — mert ime nekünk az egyik főokunk arra, hogy föl nem írhatunk. Igenis Uraim! mert micsoda a mi testületünk, még kiegészitetlen állapotában is; sőt micsoda közölünk külön külön minden egyes ember'? Nemde nem a népfölségi jogoknak, hazánk jogainak, még pedig történeti jogainak s törvényeinek képviselője, őre és védelmezője ? És micsoda azon hatalom, mely most 0 Felsége kezében van, hanemha ezen jogoknak tagadása? (Ugy van!) Tehát északi és déli sark, két határozott ellentót, melyek egymással mindaddig, mig jellemöket megtartják, soha nem egyesülhetnek , sőt nem is érintkezhetnek. „Nagy a közbenvetés" mint az irás szerint Lázár és a gazdag helye közt vala; innen oda nem lehet átmenni, még ha akarnók sem (Derültség.) Ámde az is mondatik az igen tisztelt indítványozó és mások részéről, hogy 0 Felsége immár az alkotmányosság mezejére lépett; meghiszem , de micsoda alkotmányosság ez ? Az-e ez, a melynek talpkövét a hét vezér esküje és vére pecsételte ? az-e ez, a mely egyidős nemzetünk európai életével? az-e ez, melyért apáink s testvéreink vére omlott, melyet vértanúink emlékezete megszentelt, s mely után a bujdosók sóhajtanak ? Ah Uraim! engedjük el a feleletet , mert az igen keserű lenne. Nekünk miként hazánk, ugy alkotmányunk is csak egy van, (Igaz!) s u Felségével mindaddig, mig tettleg ezen mi alkotmányunk alapjára nem áll, érintkezésbe, szerződésbe bocsátkoznunk, aligha egyértelmű nem lenne, saját történeti alkotmányunknak veszélyes ignoráiásával (Ugy van!). Tisztelem én a földi fejedelmeket; elismerem, hogy ők áldások, vagy büntető ostorok az Isten kezében ; de micsoda nekik minden erejök a sors folyamát intéző hatalom ellenében. Számtalan példák igazolják azt, mi róluk már ezredévek óta egy tiszteletes helyen megírva van, hogy t. i. „nincsen bennök szabaditásra való erő; leikök kimegyen és elvesz minden gondolatjuk." Ugyanazért én, a physicai hatalom miatt, mely a földi fejedelmek kezében van, hazánk törvényes jogainak szigorú álláspontjáról, semmi föltétel alatt, és csak egy perezre is el nem távozóm. (Nagy helyeslés, és tetszés, zaj.) Elnök: Uraim! csöndet kérek, méltóztassanak nyugton maradni, halljuk a szóló urat! Képv, ház napi. I. k. "1