Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-33

348 XXXIII. ülés 1861. május 31-kén. Meg kell azonban vallanom, hogy az idők viszontagságai is hozzájárultak a felföldi mezei gazdaság megbuktatásához, miután az 1848-ki törvények, melyeket a felföldi birtokosok ugyan korszerű szükségöknél fogva tárt karokkal fogadtak, azokat egyszerre minden üzleti képességétől megfosztották. A felföldi mezei gazdaság ugyan is századok óta az úrbéri munkaerőre volt fektetve, annak megszűntével tehát megfosztatván alapjától, nem volt azon pillanatban sem vonó marhája, sem ekéje vagy szekere, és újból kellett felszerelni a gazdaságot, hogy azt folytatni lehessen. Alig, hogy az nagy áldozatokkal sikerült, bekövetkezett a forradalom nagy veszteségeivel, a Muszkákkal és más még bensőbb barátokkal, kiknek a szép magyar ökrök és szekerek nagyon megtetszettek, és újból kellett a fölszereléshez fogná. Ez nem is volt még tökéletesen befejezve, és már is jöttek Bach pusztító hadai, föld kostolóival és gólya mérnökeivel; az elsők onnan kapták nevezetöket, mert a föld specificus nehézségéből s annak izéből becsülték meg a föld termő erejét, utóbbiak pedig onnét, mert gólyaszerü léptekkel mérték meg a határ területének nagyságát. S ezen épületes operatio a szerint ment véghez, a minő vendégszeretetben részesültek ezen jó urak, és soha, mióta Magyarország fennáll, nem boszidta meg magát annyira a megtagadott magyar vendégszeretet, mint akkor, mert egy szép reggel azon vettük észre magunkat, hogy két vagy három annyi földünk volt papiroson, mint valóságban, és az is mint jó minőségű. Es ez volt uraim, alapja a földadó kiszámításának, minek eredménye lőn, hogy az alatt, mig az alföldön a földadó, hozzá téve a sok mindenféle „Zuschlag-ot" rendesen 50 percentjét tette a jövedelemnek , addig felföldön az egész évi jövedelmet felemésztette. Tudnék esetet idézni, hogy az illető földbirtokos az adóösszeg fizetéséért akarta birtokát bérbe adni; de béilőt nem kapott. Sőt tudnék megnevezni birtokost , ki birtokát a kormánynak évi adófizetés lerovása tekintetéből akarta átengedni, de el nem fogadtatott , executióra pedig azon birtokosnak alföldi birtokára mentek, melynek a felföldi birtok adóját meg kellett fizetni. (Igaz!) Ezen adóbeli exeeutiókról lehetne foliántokat irni, melyeket Bach satellitesei keresve kerestek, mert nem csak diurnumokat kaptak, de mégis vendégeitették magukat; csak egyet említek, mely szomszédságomban történt, a hol 800 köblös föld 400 forintért adatott el. Ezen önkényes földadó kiszámításának lehet köszönni a hegyaljai szőllők nagy részbeni tönkre jutását, hol már most is majdnem % része parlagon hever. — Ezen adószámításnak lehet köszönni mindazon iparágaknak vesztét, melyek a földmiveléssel kapcsolatban állanak; mint p. o. a czukorgyároknak, melyek ötféle adót fizettek, tudni illik: föld, répa, hulladék, épület- és melasse-adót, melynek három elseje ugyan egy föld megadóztatása s így három bőrt nyúztak le egy rókáról (Derültség), mi egyébiránt ezen uraknál mindennapi dolog volt. Sokat lehetne még mondani az adókulcs további kiszámítása módjáról, valamint a reclamatioról is , melyhez folyamodnia lehetett mindenkinek, ki magát adóval túl terhelve találta; de ott volt az államügyész is, ki köteles volt, minden ilyetén esetben ellen-reclamatiót benyújtani, melynek következtében, igen szerenesés volt a reclamáló fél, ha azon adó, mely ellen reclamált megmaradt és feljebb nem emeltetett. (Igaz!) De felhagyva ezzel, a kormánynak azon műtéteiére térek, melynek a felföldi gazda gazdaságának majdnem végképi tönkrejutását köszönheti, és ez volt az accis átkozott kezelése. Az alföldi gazda földében leli gazdasági kincsét, a felföldi trágya dombjában; bocsánat ezen nem aestheticus kifejezésért, de a természet fiának erre nincsen más megnevezése. A felföldi gazda minden igyekezete tehát oda megv, hogy ezen di'ága dombot évről évre nevelje és szaporítsa, és a mely évben azt nem látja kellő nagyságában gazdasága udvarán, könnyteljes szemmel tekint a jövőbe, mert azon évben csak nyomor és inség vár reá. 8 épen ennek előteremtését tették majdnem lehetetlenné a kormányemberei, az accis behozatala által, a mely perczben egyszerre megszűntették működéseiket a felföldi pálinkafőzők. Es mi gyászos következményei valának annak! Csak Zemplén megyében 200 pálinkaház szüntette meg működését, és igen mérsékelt számítással véve lehet a megszüntetett felföldi pálinkaházak számát 2000-re tenni. Ezen 2000 megszűnt pálinkaházban lehetett volna évenként egy millió szekér trágyát előteremteni; „-— azzal lehetett volna évenként 50,000 holdat betrágyázni s ez hozott volna a felföldnek 250,000 köböl gabonát tiszta hasznot, vagyis 1,250,000 forintnyi jövedelmet. Azon felül lehetett volna ezen 2000 pálinkaházban 80,000 darab szarvas marhát hizlalni; mi ismét évenként 1,000,000 forintnyi hasznot hozott volna. Legnagyobb kárt vallott azonban a szegény sorsú földnépe, miután ezen 2000 pálinkaház leg-alább 10,000 családnak adott volna téli élelmet. • Es a mint uraim ezen átkozott kezek működtek az adó és accis dolgában, ép ugy folytatták ezen működésöket minden más, a mezei gazdaság ressortjába eső műtételeikben. Az úgynevezett kisebb- a törvény által meghagyott haszonvételek élvezetét, ellenkező rendeleteik által majdnem lehetetlenné tették; a mezei rendőri kezelés gúny tárgyává vált el annyira, hogy a károsodott fél inkább megtoldta még a lopott jószágot, csakhogy panaszra ne kellessék oda menni, ahol számtalan zaklatások igen, de igazság fellelhető nem vala. De a leggonoszabb szándék, mely minden e hazában elkövetett botrányos tettnek koronáját tette fel, rejlett azon tilalomban, mely akadályozta a mezei gazdaságot istápoló hitel-bank felállítását, annak