Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-32

,340 XXXII. ülés 1861. május 29-kén. bennünk bíznak, kik bennünk remélnek, s kik a nemzetet e nyilatkozata által már a kétségbeesés örvényénél látnák állani — mely mintegy vízbefuló minden szalmaszálhoz kapkod. Tehát talán csak keblünkbe fojtsuk a fájdalmat? s hozzunk egy határozatot? s tegyük azt le a zöld asztalra? a zöld asztalra, mely talán összeroskadna a teher alatt, ha e határozatba belé tennők mind azt, a mi törvénytelen és reánk nézve sérelmes! Nem, mert nem akarnám, hogy nyilatkozatunk e formája ürügyül használtassék fel az osztrák kormány által ellenünk akkor, midőn annak lényege, ős törvényeinkhezi ragaszkodásunk lehet az , a miért ha akarják, az országgyűlést szét is oszlathatják. Nem! mert egy határozat foganatosítás nélkül mitsem ér, s a határozatot én azon időre óhajtanám halasztatni, midőn majd Isten segedelméből azon állapotban leszünk, hogy annak foganatosítását anyagi erővel is eszközöltethetjük. (Jól van! Helyes!) E szerint tisztelt ház! szerény véleményem szerint jelenleg nem tehetünk egyebet, mint felírni a tényleg felettünk uralkodó hatalomnak. Igen, a forma, melybe mindazt, mi szívünkön fekszik, öntsük, legyen felírás. Legyen az innét egy erős hang, nem alázatos, és a kérelem hangja mint épen most Latinovits t. követtársunk emlité, hanem egy erős hang a sértett jog- és önérzet hangja, mely helyesen irányozva s a tényleg uralkodó felség trónjába ütődve ezerfelé viszhangozzék. E viszhang menydörgése nagyobb befolyással lesz a jelenleg uralkodó hatalomra, mint egy rideg zárt kebelből eredő puszta határozat. E viszhang özöne eljut a testvér nemzetiségek füleihez is, s felderíti előttök a valót a testvéri szeretetet, Soloni igazságot, mely ly el irántuk viseltetünk. E viszhang véghullamzásai eljutnak Európa nagyhatalmaihoz is, s meggyőzik őket a felöl, hogy mi a nemzet, s a tényező hatalom között megkísértettük a kiegyenlítést, mennyire az a törvényességgel s becsülettel egybe fér; — s végre e viszhang nekem is mint már oly sokan mondták, megnyugtatja belsőmet, lelkiismeretemet: hogy történjék bármi — oszlattassék el bár mikor az országgyűlés — ha majd haza megyünk s választóink azt kérdezik, hogy miért oszlottunk szét a nélkül, hogy üdvös törvényeket hoztunk volna, azt akarom nékik mondhatni, hogy szétoszlottunk, vagy szétoszlattunk azért, mert legszentebb jogainkat, minden felszólamlásunk daczára sem akarták elismerni, — mert ezredéves alkotmányunkat , történelmi önállásunkat lábbal akarták tiporni, — mert azt akarták, hogy mi is mindezeket megtagadjuk"! — Azért is, tisztelt ház! én a felírás mellett nyilatkozván, pártolom tisztelt képviselőtársunk Deák Ferencz indítványát, ugy lényegére, tartalmára mint formájára nézve. — (Éljenzés) Batthyány István gróf: Előre bocsátom, hogy szerencsétlen volnék elhinni azt, miként igénytelen szavaim valakit capacitálhatni képesek lennének; de ellenben a fenforgó kérdésben nyilatkozni (képviselői állomásnál fogva) kötelességnek tartom, és azért emelem fel szavaimat. Midőn az october 20-diki leirat Bécsből hazánkba leérkezett, akkor az egész nemzet utat látott abban, hogy 11 évi némasága után alkalma legyen kijelenteni azt, miszerint ő az 1848-ki szentesített alkotmányhoz híven ragaszkodik; kimondotta azt a nemzet egyhangúlag fenszóval és oly hangosan, hogy annak viszhangját meghallhatták és megérthették még azok is, kik Bécsben laknak; azon szellemben szervezték magukat az illető községek, megyék és városok, ama törvény értelmében megtörténtek a követi választások, melyek gyakorlata folytán mink itten egybegyűltünk; a nemzet a törvényes utón megindult; azon haladt, és ottan áll most is, elvárván a kormánytól, hogy ha előbb nem, legalább az országgyűlés megnyitása alkalmával megteendi a maga kötelességét annyival inkább, (mert qui tacet eonsentire videtur,) a kormánynak negatív állásánál fogva az ő beleegyezését méltán reményleni lehet; azonban a kormány mai napig mit tett, vagyis inkább mit nem tett? azt önök jól tudják; de annyi bizonyos, hogy a magyar ismét csalódott. A kormányt egy ravasz farkas hoz lehet hasonlítani, a ki a bárány bundájába felöltözködik, felköti a jóságnak, szelídségnek, és hizelgésnek lárváját, de csak akkor, midőn az ő sorsa ingadozik, mert alig hogy a koczka kedvezően feléje fordul, lerántja az álarczát és vaskörmével visszaragadja azt, mit igérni kénytelen volt; (Helyes) azt tanúsítja a jelenkor, azt mutatja a múlt korszak számtalanszor azóta, mióta azon szerencsétlen házasság (Helyes!) létezik, melynek neve pragmatiea sanctio. Es mégis azt kívánják, hogy a magyar legyen méltányos, legyen udvarias, a magyar nagylelkűsége világszerte tudva van, tud ő méltányos de udvarias is lenni, de csak akkor, midőn az ö Isten és ember előtti jogos óhajtásai és követelései beteljesedve lesznek, mikor ősei által kivívott és tőle jogtalanul elrabolt alkotmányos szabadsága visszaadva és a jövőre biztosítva lészen; (Helyes!) ez legyen az ő szilárd akarata, és attól el ne térjen soha. lAMg van köztünk, a ki vagy programmjában, vagy megválasztása alkalmával, ki nem jelentette volna azt, hogy ő az 1848-ki alkotmányhoz híven ragaszkodik , egy hajszáit sem tér el, egy betűt sem enged; sőt vannak olyanok is, — ámbár a törvény azt nem mondja, de hazafias érzelmeik által elragadtatván, erre a hitet önkénytesen le is tették, — én is azok közé tartozom, és az ellenkező esetben hitszegő lennék (Éljen!); meglehet ugyan, hogy a koronás fejedelmek azon kiváltsági joggal birnak, miszerint ők büntetlenül hitszegők lehetnek (Tetszés), azt legalább a história sok izben tanúsítja; de én részemről azon esetben nem volnék méltó eme tisztelt háznak további tagja lehetni; — azért tehát kívánom, a kormány legyen következetes, az initiativát onnét várom, a honnan jönnie kellene, vagyis inkább régen kelletett volna jönni, legyen minél előbb az, a mi az 1848. fő kelléke: t. i. felelős, de független magyar minisztérium; köztiszteletben álló követtársam b. Eötvös Jósef a minapi beszédében azt találta mondani: meglehet, hogy a felírás kedvező választ nem nyer; a mit t. ba-