Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-32

330 XXXH, ülés 1861. május 29-kén. tem szerint, — ha lehet, ha politikai bátorságnak lehet e házban kisebb nagyobb fokozata, de a személyes bátorságra nézve nincs különbség; mindenki számot vetett magával, midőn ide jött s elmondta a szentírás szavait: „Nem félek!" (Helyes!) . Most méltóztassék megengedni tisztelt ház, hogy megkísértsem országgyűlési helyzetünk e©n.statirozását. ; *"> *.; • Tisza Kálmánnal egyértelemben, többen a határozat védői közöl, és a felirat pártolója Ragályi Ferdinánd társunk is -— igen helyesen megmondat: hogy azon kétoldalú szerződés, mely a mi corpus jurisunknak 1723-iki egyik czikkelye, mely az osztrák dynastiának a magyar koronáhozi jogát, s egyszersmind a magyar alkotmány biztosítását szabályozza, az erőszakos hatalom által 1848. december 2-án és 1849. márczius 4-én széttépetett, s az akkori magyar országgyűlés — nem tehetve mást — ha az ország méltósᬠgát meg akarta védeni, — az önkény tenyéré rámondta az amment 1849. április 14-én. Most e széttépett szerződvény visszaállításáról, más szóval: az ország- és erőszakos hatalom közti békekötésről van szó. Mert a tizenkét évi erőszakos hatalom, nem érezve többé magát erősnek a törvénytelen bitorlásra, .törvényben, s a magyar koronában akar erőt keresni. — S ezért ahozi jogát, vagy az 1723-ki szerződvény egyik felét teljhatalommal visszaállítja az 1860. October 20-ki diplomában, de az említett szerződvény másik felét, mely az ország törvényét, alkotmányát, a törvényes fejedelem kötelességeit tárgyazza, nemcsak vissza nem állítja, sőt ismét teljhatalmával — örök időre újból eltépi, megsemmisíti; s tőlünk még azt követeli : hogy egy áj contractus vagy törvény által szentesítsük alkotmányunk megsemmisítését, törvényesít-sük a 12 évi bitorlást, jogosítsuk vérünk, vagyonunk tékozlására. E hatalom tehát még bukása szélén is elég vakmerő, oly törvényes szinü állapotot octroyrozni, miszerint az országot mindenéből kifosztja s egyszersmmd arczúlveréssel egyengeti a béke ösvényét, helyesebben — folytatja az erőszakos harczot. Ennek daczára az ország hatóságai különvált helyzetükben, a botrányos jelenet általi meglepetés hatása alatt s talán némi reményben aziránt, hogy a kormányzó hatalom őrültségéből kigyógyuland a kilátásba helyezett országgyűlésig, a helyett, hogy a lealázó ajánlatot megvetéssel ignorálták volna, öntagadással megkezdek a közelítést törvényeink alapján azért is, mert különválva, a védelem nem vala czélszerüen intézhető, — és ide küldtek bennünket, hogy intézzük az ország méltósága — és becsületével megegyező" védelmet egyetértőleg. De nem küldtek bennünket a királyi parancsolatnak nevezett választási szabályzat, sem az úgynevezett regális (királyi meghívó-levél) nyomán, — melyeket, mint törvényteleneket félretettek — Budára, hanem az 1848-iki törvények szerint, Pestre. Ide jövetelünkből tehát az indítványt kisérő beszéd nem vonhat indokot a fölirásra, sem némelyek Budára átmenéséből, az indítványt pártoló egyik szónok. Es annál kevésbbé vonható ily indok, mert idejövetelünk óta igen sok történt, mire nekünk figyelnünk kell. Ugyanis, a tisztelt ház engedelmével — Ugyvédileg szólva — még 1860-ki october 20-kán csak kihirdettetett a nemzet elleni halálos itélet, és 1861-ki február 26-kán csak a végrehajtási határozat keletkezett; de már ittlétünk óta május l-jén a trónbeszédben a katonai brachium is megrendeltetett, még pedig az ellenszegülés bevárása előtt, mely védtelen testvéreink ellen működik hatalmasan, gyalázatosan. Az egyes hatóságok régibb maguktartásából tehát nem lehet következtetést vonni működésünkre, midőn jelenleg e hazában mi vagyunk az egyetlen törvényes souverahi hatalom. Közelebbről tekintvén a jeles indítványt, fájdalommal kell fölemlítenem: hogy bár a mélyen tisztelt indítványozó hazafi szerint is a védelem két módon intézhető: fölirat, vagy határozat által; s bár ő maga mindkettőt békés útnak mondja, mégis némelyek itt e házban sem, s kivül annál kevésbbé tartózkodnak vissza a határozat elleni oly czélzásoktól, mintha ez, talán separatisticus czélból — törést — az országgyűlés szétoszlatását idézné elő. (Nagy zaj. Halljuk!) Hiszen az indítványt kisérő beszédben elmondatott, hogy a föErat folytán is valószínű a törés, azon kifejezéssel pedig: miszerint a határozat esetében a törés okát, részben nekünk tulajdoníthatják; mint hinni akarom, nem azt akarta érteni, hogy a határozati forma, joggal — méltán vétethetnék a törés okául, hanem csak ürügyéül, mint Klauzál Gábor, igen tisztelt képviselőtársunk kiigazítá. Ürügyül pedig a fölírat, vagy határozat formáját, vagy tartalmát egyaránt vehetik Bécsben. S ezért nem tartom sem politicusnak, sem ildomosnak, sem méltányosnak közös ellenségünkkel szemközt az említett allusiokat. (Helyes.') A fölírat vagy határozatnak ugyanazon egy czélja van, s ez a támadás elleni védelem biztossága, a haza megmentése ; ez mindnyájunk törekvése. (Helyes!) Törést, szakadást egyik sem akar, különbség csak a kivitel módjában van. Es e különbség, bár látszólag csak a formára vonatkozik; de azért nem oly kisszerű, mert a forma, maga a törvény, s itt valóban áll: hogy „forma dat esse rei" — s ezen fontos lényeg: hogy midőn a fölirat a törvény teréről lelép, addig a határozat szigorúan rajta marad. (Zaj. Halljuk!) . Tekintve eddigi eljárásunk positivus sükerét, — nem tudom én, minő sükert vár a fölírat pártolók némely tagja: de azt tudom, hogy nekünk részletes stiker, — mely egy az alkudozással, — nem kell,