Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-31
3lo XXXI ülés 1861. május 28-kán. népekkel soha; de uraim, kiveszni sem fog, mert világtörténeti hivatása van, melynek még csak első felvonását játszotta el. (Helyes!) Ezért tehát az osztrák államférfiak egységes Ausztriájokkal a legenda hit alvójaként tűnnek fel nekem, kik nagy későre fölébredve, olyan pénzzel kínálták a világot, melynek már régen nem volt keleté, (ügy van!) Másik vezéreszméjok az osztrák statusférfiaknak az volt, hogy bennünket civilizáljanak, mint olyanok, kik hivatvák a civilizátiót keletre terjeszteni. Ezen egész kiindulási pont részint vastag ignorantián, részint malitiosus ámításon alapszik. {úgy van!) A magyar nemzet Szt. István korától kezdve mindég a többi Európa civilizatiójának színvonalán sőt sok esetben azon felül is állott, mire hogy a részletezéssel a ház türelmét ne fárasszam, csak néhány példát kapok ki. Ott áll a legbabonásabb századokban Kálmán királyunk törvénye a boszorkányok nem létéről (Helyes!); ott áll az első keresztes hadak idejében nemzetünk felvilágosodott magatartása. Ott azon tény, hogy a feudalismus nálunk soha oly virágzásra nem juthatott, mint az állam egész megsemmisítésével jutott szomszédainknál. Ott van végre mint fényes lap a protestantismus első idejéből vallási türelmünk akkor: midőn Europaszerte az eretnekek máglyái lobogtak. (Közhelyeslés) De honnan merített tudományosságunk is uj táplálékokat ? az első időkben, a konstantinápolyi bölcsektől, később az Anjouházbeli királyok alatt Olasz és Francziaországból, melyeknek egyetemeit látogatá túlnyomó számmal ifjúságunk, 's csak midőn a korszükséggé vált vallásreformátio szavát épen Németországban emelte fel: kezdtük a német tudományt fel keresni, és akkor is kérdem, nem-e épen a mostani osztrák államférfiak elődei szellemben és hatalomban voltak azok, kik ez eszmék áldásos hatását a legújabb időkig hazánkban mindig gátolni paralelizálni igyekeztek. Litteraturánk újra teremtője végre Kazinczy, nem e latin, görög és franczia mintákat honosított, németek helyett? (Helyeslés.) Hol keressük tehát a német civilizáló hivatás eredményét keleten? A dunai fejedelemségekben, Lengvel-, Oroszországban franczia mivelődés, franczia eszmék virulnak. A hozzánk költözött német vendégek nem csak kenyeret és sót, nemcsak örömet és veszélyt, de szokásokat, művelődést és hazafiérzetet osztanak velünk. Vagy forduljunk másfelé? Amerikába, hol a német a nagy angol nemzet szabad intézményeiért szívesen felejti nemzetiségét és szolgasága emlékeit, vagy Afrikába, hol ismét angol missionáriusok hirdetik kiválólag az igét. Hogy terjesztek az utolsó 12 év alatt köztünk a civilizátiót, — az ismét el volt mondva fénves szónoklatokban; én csak még azt jegyzem meg, hogy midőn Bach a democratíco-absolut kormány-forma feltalálója Rückblikjében civilizatori eredményeit tálalta világ elé, az részint szemtelen elcsavarása volt a tényeknek; mint például az, midőn elősorolja mennyi 3—4 osztályú tanintézettel ajándékozá meg hazánkat; mert azt elhallgatja, hogy ezeknél sokkal több 6—8 osztályú tanintézetünket töi'űlt el (Igaz! Helyes!) — Elhallgatja, hogy míg a mi volt intézeteinkben a birtoktalan tudnivágy ingyen képezheté magát: addig az övének súlyos terheit a vagyonos is alig bírja el. (Helyes!) Részint pedig oly eredmények felmutatása, melyek korán sem a kormány pártolása által, sőt a kormánynak is ellenére, az előretörő nemzeti genius termékenyítő fuvalma alatt keletkeztek, — 's igy IS azon kakas nevetséges szerepét játsza, mely kukorikolásának tulajdonitá a hajnal hasadtát (köztetszés; taps) Valóban ennyi arrogantia eszembejuttatja a német költő eme szavait: „Wo ist des deutschen Vaterland? Wo's Pulver einer einst erfand, Und heut' noch jeder denkt dabei: Dass er der Mitterfinder sei." (Tetszés) Mindezeknél azonban még igazibb hévmérője a civilizátiónak a politikai érettség és szabadság, s e tekintetben önérzettel kérdhetjük Európa népeit, kérdhetjük szétzilált szerencsétlen szomszédainkat, kiknek szívből kívánjuk állapotaik javulását: ki állt századról századra elébb mint mi, s ki áll jelenleg is jogban és érzelemben erősben nálunk, ha szerencsében s anyagi erőben nem is. (Helyes!) Magna chartánk az angolokéval egyidejű; mit a genfi bölcs csak a múlt században elméletként bírt fői állítani a „Contract sociale {í ról, — az államunk alakulásában már egy ezredév előtt históriai tény volt. Mit a vílágrenditő franczia forradalom véres küzdelmek közt birt csak kimondani — a nép felségről, az 1790-ben törvényül lett nálunk formulázva, hogy minden majestas a nemzetnél van, s mi törvényben kimondatott, azt a gyakorlat életbe lépteté, s már akkor a vegyes ülések igy lőnek szólítva: „Fölséges haza.* (Igaz!) t S minket, kik ily előzményekkel bírunk, akartak 12 évi sanyargatással, melyben a római íróval szólva: „vidimus quod ultimum esset in servítute* mint Izrael népét a babilóniai fogságban rákényszeríteni, hogy Isten ujjával irt törvényeinktől elpártolva egy Baalhoz szegődjünk, kinek Istenségét más nem bizonyítja, mint telhetlen oltárán füstbemenö vagyona millió szegénynek, s elfolyó vére ember-áldozatoknak. (Helyes!) De bár e 12 év alatt cselekvésük korlátot nem ismert, hogy reája illettek szent Bernát szavai
