Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-31

XXXI ülés 1861. május 28-kán. 305 Végre a tények logicája szerint bekövetkezett azon bölcs államférfiak tanácsának következménye kik a barikádokon a sturmpetítióval kezdek, a gleiche Berechtigunggal folyteták s az absolutismus leggvtilöltebb nemével végezek (Ügy van!) ; Ausztria tekintélye leromboltatott, forrásai kiapadtak, nem volt frigyes kívül, nem erő mire támaszkodhatott volna benn, s mit tettek ezen bölcs urak ? a helyett, hogy a kibékülést teljes mérvben megkísértették volna, ide dobták az October 30-ki diplomát, egy morzsát a kenyérből, mit tőlünk elerőszakoltak; a számítás valóban machiavellistikus volt: ha felkapja a nemzet a morzsát, teljesedik mit 300 évig erőszak- s csellel elémiök nem lehetett, mert önmaga magát olvasztja be, vagy ha — mire hiszein szintén számítva volt — idő előtt kitör, iljra legyőzetik; de mert Isten úgy akarta, hogy e nép választott népe legyen, mindez nem történt, elfoglalta a kinyílt tért s egy akarattal kimondá, hogy az 1848-ki törvényekből egy talpalatnyit sem enged. Ezen törvények alapján gyűlt össze ezen képviselőház, ezen törvényeket vallják magukéinak annak minden egyes tagjai. Ezen törvényekre van fektetve az indítvány is, s mint ilyet lényegében, némely módosításokkal, melyeket a részletes tárgyalásoknál előadandok, pártolom. Mi annak formáját illeti, itt először ez éleiben e pályán nem lehetek egy vélekedésben az indítványozóval, nem mert: 1-ör. Az abdicatio aetája nincs a maga törvényes formájában, törvényes magyar mi* niszter által ellenjegyezve s a ház asztalára letéve; mert 2-or. Ha ezen lemondási okmány törvényes formában törvényes magyar miniszter által ellenjegyezve közöltetett volna is a magyar nemzettel, s ha elismerném is, hogy Ferencz Jósef császár törvényes és közvetlen trónutód, —még azon esetben is tudni kívánom okát, miért a törvény azon rendeletének, miszerint a trónutód hat hónap alatt magát megkoronáztatni tartozik , s mely törvény azt czélozta, nehogy az interregnum alatt ilyen 12 évi kísérletek tétessenek, elég nem tétetett; (Nagy helyeslés) de: 3-or. Véleményem szerint, mielőtt a magyar trónutódjához szól, ki kell lenni egészítve országgyűlésünknek s helyre kell lenni állítva teljes kiterjedésben elerőszakolt jogainknak s törvényeinknek. En is szeretem hazámat jobban, mint gyűlölöm elleneit, sőt jobban mint magamat, jobban mint családomat; nem vezet engemet sem a multak sérelme által felzaklatott indulat, bátran állok legjobb barátom, enlelkiismeretem elé, bátran mondom szemébe, hogy ha akkor, midőn a hóhér kötele nyakam körül volt, teljesítettem hazám irányában parancsait; teljesítendem azokat ezután is. (Éljen!) Örömmel feledem azokat, mik személyemet illetik; — bár nekem is jutott a keserűség poharából egy adag; — de hol hazám sorsa forog kérdésben, — miután egy a római császárságróli lemondást a megyékkel tudató iratnak egyes kitételeit, a német civilisator urak már képesek voltak, mint a birodalmi egység melletti érvet felhozni,—> óvatos leszek s nem nevezek királynak senkit a Mirásban, mielőtt követelése törvényességéről a maga utján meg nem győzött. Egyet bátor vagyok még megjegyezni. E hazában a teljesített polgári kötelességek, Istennek hála, respectáltatnak s tekintélyt adnak, annál nagyobb súly nehezedik az ellenvéleményüekre, midőn a tisztelt indítványozó, kinek kitűnő érdemeiért első helyet mutatott ki a közvélemény, indítványa, érvéül azt hozza föl, hogy azért is fölírást kivan, mivel a süker hiánya esetében a törés vádja, ha az országgyűlés eloszlatik, nem a nemzetet fogja illetni. Ámde sükert a fölírok közöl is, kivéve egyetlenegy, senkit sem hallottam , hogy remélene; a törés vádja tehát nem minket, de azokat fogja sújtani, kik elerőszakolt jogainkat visszaadni nem akarják. En bízva nemzetemnek 12 év alatt tanúsított józan értelmében, bátran megyek a jövő elé, — s azt hiszem, hogyha ezen országgyűlés eredmény nélkül szótoszlatik, e ház minden egyes tagja apostola lesz elnyomatásunknak mindenfelé, valamerre a magyar nyelv zengedez s meddig e hon határa terjed. En tehát a határozat mellett szavazok. (Zajos éljenzés.) Zichy Antal: Tisztelt ház ! Ezen ünnepélyes alkalommal mindnyájan mintegy felhíva levén, hogy azt, a mi leginkább szivünkön fekszik, kimondjuk, s az ország összes állapotáról s a jelen helyzetről a közvéleményt, részint a mint az tudomásunkra van, híven s leplezetlenül tolmácsoljuk, részint annak némi irányt is adjunk: — engedjék meg önök nekem is, hogy némelyeket, tőlem kitelhető rövidséggel előadhassak; (Halljuk!) Mennyi kárt tett ama minden fogalmat felülhaladó, s elég erős szavakkal nem bélyegezhető szerencsétlen „rendszer", mely hiú theoreticusok elméjéből születve, vaskaru exequensek által végrehajtva, a despotismus legundokabb nemét állandósította meg közöttünk, mignem — benső tartalom hiánya miatt — a kor szellemének egy fuvallatára összeroskadott, s mit hagyott hátra egyebet, mind romokat, gyűlöletet, összezavarását minden fogalomnak, s egy egész nemzetnek véghetetlen nyomorát; mindezt fejtegetni nehogy gyógyíthatlan sebeket érintsek, nem akarom; de emlitetlenül hagynom lehetetlen , (Halljuk!) mert a ki ignorálja vagy csekélyebbnek veszi a bajt, az annak orvoslója nem lehet. El nem mulaszthatom, hogy Tisza tagtársunk kifakadása! ellenében elismerésemet ki ne fejezzem azon jeles hazánkfiai iránt, kiknek hazafisága, kitartása s értelmi felsőbbsége a zsarnokság ama bitortemplomát halomra dönté s ugy szélnek ereszté, hogy ember legyen, a ki annak omladványait újra összeszedi s azokból egy egészet alkot. (Zaj; Zúgás; Halljuk!) Ők, kiket mi korábban sokszor félreismertünk, ki merem mondani. a haza hálájára érdemesek s maguknak oly emléket emeltek, mely Horatiusként: Képv. ház napi. I. k. • «