Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-30

XXX. ülés 1861. május 27-kén. 281 A keleti kérdés ez utóbbi eseményei képezik ama politikai iránytűt, mely nekünk e jelen, végtelenül változó és hullámzó politikai tengeren irányadó csillagul szolgálhat. Többet azonban ez igen fontos de annál kényesebb tárgyakról itt nem említek fel. Észak-keletnek fordulva {Halljuk! í) ott igen rokon jelenségű események tárulnak fel. Ott látjuk a belküzdelmeibe merült éjszaki óriást, kinek hatalma főleg a jelen küleseményekre nézve leginkább csak nagy nevében és múltjában áll. Ott van előttünk e nagy Góliát, kit egy kis Dávid már kőhajítással fenyeget, s ez Lengyelország. {Tetszés.) De e fenyegető Dávidon kivül létezik saját kebelében egy oly párt, mely őt, ha még eddig a szabadelvű ösvényre téríteni nem birta is, minden esetre naponként növekedő ereje és befolyása által bármely nemzetellenies kül beavatkozástól visszatartani képes. Ehhez járul még az is, mi e belpártot erősíti, hogy e birodalom a keleti és lengyel kérdés ellentétes érdekeitől hányatva, megállapodni nem tud, mert vagy a reactióhoz közeledik Lengyelhon elszakadásátóli félelmében, vagy a szabadelvűség pártjához simul a keleti ügyben a nemzetiségi szabadság örve alatt előidézhető izgatottság által neki igért vallási és politikai befolyás és anyagi foglalás reményében. Futólag jellemezem a hazánkat környező hatalmas szomszédokat, és az aggkoruságban sínlődő egykori nagyhatalmat is, de a halálos beteget, a sok remény vesztett kuruzsolóktól is már elhagyottat, — még nem, — ez pedig nem más, mint azon ábránd birodalom, melybe minket is be akarnak olvasztani, — az egységes Ausztria. {Tetszés.) Sokat lehet e birodalomról mondani, de annál kevesebbet felmutatni. Nagysága képzeletben, valódisága pedig csak néhány kis provincziában létezik, s ezek támogatására is csak föltételesen számíthat. {Úgy van!) De erről már előttem annyi kitűnő egyén szólott, hogy csupán néhány szavakra kell szorítkoznom. Minden birodalom boltozata három főoszlopon nyugszik: az 1-ső a gyámolító külpolitikai viszony; — 2-dik a pénzügy rendszeres állapota; — 3-dik a hadügy, vagyis a hadsereg s annak szelleme. De ha e három a birodalom támoszlopa, ugy minden esetre legnélkülözhetlenebb kelléke a boltozat zár vagy kötköve, mely az egészet összetartja, s ez a nemzet gyámolitó akarata s őszinte bizodalma, e nélkül a birodalom alapja megrendül, s léte lehetlenné válik. {Helyes /) Dy birodalom kormánya hiába keres küldiplomatiai segélyt s hiába kér interventiót, — mert a politika legszorosabb értelemben önérdekű ellentéte azon mesés pelikánnak, mely önfiait vérével táplálja, ez pedig saját legdrágább szüleményeit naponkint fölemészti, a fuldoklón soha sem segit, tartván, hogy a fuldoklóval maga is elmerül — az ily birodalom hiába rendezendi pénzügyeit, mert a bizalmatlanságból eredő állam és pénzérték csökkenést ellensúlyozni még a papírgyárak sem képesek, és hiába öntend ágyúkat, szerelendi fel várait, ha azokat érdekeiért használni, ezeket pedig védeni nem akarja a nemzet. {Helyes!) Szívszaggató, de intő például szolgál erre a solferinói csaták utam eset, midőn a nemzet elvérzett fiaiért öntött keserű könnyeit a győzőre emelt poharába hullatta. Ily feneketlen ingoványra és őrült lázban épül ezen egységes Ausztria, mely ephemer létében még annyi éltető anyagot sem talál, hogy önlételét constatirozhassa s alakíthassa. Mert minden alakulás alkalmával csakis az egésznek többsége alakíthatja magát, de soha kisebbség többséget alkotmányilag még nem alakított , pedig Ausztriának csak egy kisebb feléből alakult a birodalmi tanács, s annak is nagy része mindenféle ármánytól kényszerítve, és még ezen kisebb résznek nagyobb fele is ma holnap tagadni fogja az ábránd egységet és concret elvet, vagyis létét az új egységes Ausztriának, midőn a birodalom nagyobb része azt már is kereken tagadja, igy tehát egy negyed, három negyedrészt nem kényszeríthet egy oktroyrozott alakítás elfogadására. De ezen nagy belgyengeséget egy nagy szó palástjába akarják burkolni, e szó az európai egyensúly, melynek fentartására az osztrák birodalom szükséges. Igaz, de midőn egy határozott számú súly megfelelő szükséges nehezékét elveszti, akkor megszűnik a súlyegyen kiegészitő lenni, — mert ellensúly ózni nem bir, ily hamis sálynehezék csak a népet ámító erőbűvészek (akrobaták) kezeibe, de a világ politikai mérlegébe, Európa egyensúlyának fentartására már nem való. Tehát Ausztriának vagy újra nagy birodalommá kell válni, és a korhoz idomított régire, a szabadelvüségre és a personalis unióra alapított dualismusra visszatérni; vagy megszűnni, lenni, s ezen őt nem illető helyet annak átengedni, ki ezen hely betöltésére geographiai, históriai és államdiplomatikai helyzeténél fogva hivatva van — ez pedig nem más, mint egy integritásban sértetlen s a Dunafejedelemségekkel szövetséges Magyarország. {Helyes /) A sanctio pragmatíca, vagyis a personalis unió az egyetlen kapocs levén, mely a többi provincziáknak egykori gravitatiójok fentarthatían következményeit békés utón megoldani engedi, minden, bármely más, a birodalom egységét, létrehozható lánczolat kétségtelenül háborút, vagy forradalmat, — annak mind reájok, — mind reánk nézve gyászos következményeivel — idézne elő, és igy az egész birodalom és nemzetei önérdekén kivül, még az emberiség szempontjából is kettős kötelességünkké válik, bármely más kapocs létrehozatalát határozottan ellenezni. KépY. hái napi, I. k. < 1