Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-29
274 XXIX. ülés 1861. május 25<fcén. ban,arequisitió meghozámár eddigjó hatását; ugyanisa nép, melynek kezéből ez az utolsó falat kenyeret, s házából az utolsó párnát rabolja el, nagyobb gyűlölettel viseltetik a törvénytelen kormány ellen, mint valaha. Nem tudom képzelni, hogy Magyarhon bármi utón képviselve lehessen a Reiehsrathban, hogy ez még esak színleg, kötelezőleg is szólhasson adónkhoz, s még tovább gyötörjön az elviselhetlen terhekkel ; vessenek azonban bármi terheket ránk, az ország meg fog emlékezni ama régi ellenséges tanácsról: „Faoiamus Hungáriám mendicam deinde germanicam" — és inkább daróczban járandnak annak fiai, mint hajdan Amerika derék polgárai, nélkülözendnek mindent, de az osztrák kormány tervbe vett elszegényítésünket kivinni képes nem leend soha. (Helyes!) Áttérve az előttünk fekvő indítványra, ennek azon részét, mely a kormánynyali viszonyunkat fejti ki, mely különösen magyarázza azon pragmatica sanctiót, melynek kötésekor is egyedül nyertes csak a dynastia volt, semmit nem adva, csakis régi törvényeit újítva meg hazánknak azért, hogy az a leányág javára fejedelemválasztási, ős, szent jogáról lemondott, - oly tökéletesnek találom, hogy azt tartalmára nézve örömmel, s nagy hazánkfia iránti hálával teszem magamévá; ha valamely kitétel ellen kifogásom lenne, ezt a részletes tárgyaláskor jelentendem ki. Az integritás kérdését is szépen fejtegeti az indítvány; ehhez azonban bátor leszek néhány szóval járulni: megemlítni Erdély állását hazánk irányában, s kifejezni, miszerint ez ügy talán magában az okiratban is kissé jobban kimerítendő lenne. (Halljuk!) Én az ország területi s politikai integritását legfontosb tekintetnek, annak helyreállítását főkötelességünknek tartom. Ha együtt van az ország, még a sanyarúságot is könnyebben tűri, mint részletekre szakgatva, mindenesetre pedig hamarabb megszabadul attól, mint széttépetve, s igy az integritás megléte már maga nagy erő, míg a szétszakadt részek jogosulva sincsenek a kormány részéről elfogadni oly adományokat, melyek társaiktól megvonattak; de ha bár a legszabadabb alkotmányt nyernék is, nem lehetnének perczig sem nyugodtak birtokában, nem levén sem szellemi, sem kellő anyagi erejük annak megvédésére. Az integritás legbiztosb fegyver a divide et impera gyalázatos elv életbe léptetése ellen. Ha ezek nézeteim átalánosan az integritásról, mennyivel buzgóbban kell óhajtanom, hazám Királyhágón túl levő részének, az úgynevezett Erdélynek visszacsatolását, vagyis tölünki törvénytelen elszakíttatása megsemmisítését! Erdélyt, tisztelt ház, Magyaroszághoz nem az 1848-iki törvények, nem a régi törvények csak, de az összes közhaza s nemzetiség iránti érdemei, históriai múltja, teljes rokonszenve köti (Helyeslés.) Erdély nem társország, mint Croatia, Erdély egy test, egy lélek velünk, azon édes ikertestvér, mely minden fájdalmainkat velünk érezte, s melyet ha vész környezé, fájdalmasan feljajdult rá hazánk. Az unió nem 1848 müve, egyenes következménye ez a múlt eseményeinek; minek itt igen sok időt foglaló kifejtését a t. ház engedelmével a részletes tárgyalásra halasztóm. Óhajtanám most az ékesszólás hatalmát magamnak, hogy rajzolhassam méltólag Erdély érdemeit, elsóhajthassam annak számtalan szenvedéseit, jellemezhessem méltólag azt elszakadásában, különállása s isméti csatlakozásában, ébreszszek iránta kiolthatatlan rokonszenvet, nem e tisztelt házban, melynek Erdély iránti testvéri hü ragaszkodása minden beszédet feleslegessé tesz, de egész Európában. Erdély története, tisztelt ház, hasonló teiunészeti alkotásához, kitűnő fénypontok, nagy erősen álló ingatlan bérezek, nagy fiai sziklajelleme, s mély sötét völgyek, a siralom völgyei, fondor ellenei alacsony eljárásának képei, jellemzik azt. Változatossága páratlan, minden egyes magaslatról ujabb és ujabb ismeretlen, szokatlan kilátások nyilnak meg előttünk, néha szépek, megragadok, mint a honfiúi áldozat, a nemzet nagyság képei; máskor borzasztók, miktől az erős férfi is iszonyodva fordul el. Mily irtóztató képet mutat Erdély 1848'9-ben tisztelt ház!! Nem akarom ecsetelni a nyomort, az ínséget, mit Erdélynek ez években tűrni kellett. A leperzselt városok, halomra ölt ártatlan nők, gyermekek, legyilkolt aggastyánok boszúért, véres boszúért kiáltnak az éghez, nem ez iszonyok közvetlen végrehajtói ellen, inert hiszen azok nagyrészben nem tudták mit csinálnak, s az Ur megbocsát nekik; de azok ellen, kik túlságos, soha megtartatni nem is akart ígéretekkel s a büntetlenségről! biztosítással ingerlék a fanaticus népet, vezéreket adván közibök. Azokra szálljon a legyilkolt ezrek átka, kik ezen emlékében is megdöbbentő mozgalom föszálait átkos kezeikben tárták. Számoljanak ök tetteikért, emberi boszúnk ne előzze meg az igazságos égitéletet.Fátyolt vetek éne testvérgyilkolás iszonyú korszakára, azon biztos reményben, hogy e rémnapok örökre elmultak, s tekintetemet átviszem azon eseményekre, melyek az igy nemzett forradalom legyözetését követték Erdélyben, Bécs civilisátorai megkezdvén működésüket. Ránk zudítá a kormány Bukovina s Galliczia minden szemetét; pinczérek, livrees jágerek, borbélyok foglalták el az administrationalis hivatalokat; ki járás-, vagy megye főnökéről tudta, hogy az azelőtt káplár volt, szerencsésnek érzé magát, ily kitűnően képzett egyén fölügyelete alatt lehetni. A finánezok, gens'darmok özöne, becslő biztosok tábora, §§-ok milliárdjai egyszerre özönlék el e szegény kis hazát; az adót kirótták, ha a biztosok nagyrészint szobában készült munkálatai, melyhez senki nem járulhatott, már csak a Verordnungok kétes tengeréveli ismeretlensége miatt is, elég magasaknak nem találtattak, a nélkül, hogy végire járnának, lehet-e az, a tételek felemeltettek, az adó, míg volt honnan fizetni, erővel felvétetett; ha nem fizettetett, kiment az exeeutio, s annak, ki 50 krral tartozott, ha ingója, az már elébb el levén kótyavetyéltetve —- nem volt, eladták 1/10 áron egész fekvő birtokát, s földönfutóvá tették családjával; ha . a szegény román parasztnak nem volt semmije, behurezolták városra, ott felette lieitatiót tartottak, s ki napszámáért legtöbbet ígért, annak odaítélték személyét a liberális civilisátorok rabszolgául; (Felkiáltások : Borzasztó! zúgás.) s ingyen kellett dolgoznia, míg vevője adóját kifizette. Ha a birtokos panaszolt,
