Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-29

272 XXIX. ülés 1861. május 25-kén. megszégyenítő — aradi és pesti vérnapokra gondolok, ha eszembe jut, hogy kiket a szent ügy diadalteljes csatáiban megvédett az örök igazság Istene, azoknak — miután fegyveröket önkényt letéve s nem élve a külföldre menekvés óvatosságával, már ártalmatlan hadifoglyok voltak — a zsarnokság állította bitókat kellé hős vérök omlásával megszentelni. Ne kivánja a t. ház, hogy a szerény, de hü tanítvány, szóljon elkeseredés, elérzékenyülés nélkül a hazaszeretet nagy példányairól, kik kiküzdték már a diadalt, midőn egy szomszéd zsarnok bérenczei lánczba verték a hazát. A legnemesb fők porba hullottak, a honért oly híven lángolt keblek utolsó dobbanását dobpergés gunykaczaja, de egyszersmind a nemzet óriás jaja viszbangozta!! Szent megyözödésem, 300 év óta gyötrött, imádott nemzetem ! hogy e jajod fölhatott a magyarok sz. Istenéhez, ki miután a hosszas szenvedés által megtisztított minden salaktól, s összeforrasztá mi benned nemes van, nem késend az elégtétellel,megadja nagyságodat,mega szerencsét, hogy azt az emberiség közjavának, szabadságának s az igazi civilisationak érdekeért, ugylátszik állandó osztályrészül jutott sükeres küzdelmeiddel érdemeld ki. Megszégyenülnek ellenid s Európa hálája hirdetendi, hogy a magyar ha volt is eddig - - mit nézetem szerint meg nem tagadhatunk — igazán még csak ezután lesz, — mert : A porba omlott szép haza Fel fog virulni még ; Van Isten a felhők felett, Áll a villamos ég ! Az utókor a borzalom és hála érzelmeivel fog zarándokolni a sírokhoz, melyekbe a legyilkoltak hamvai vettettek s mindegyikre felmetszi siriratul halhatlan költőnk amaz ide oly igen illő verseit : Ha él, virágzik nemzeted, Az véren szerzett érdemed, Dicsőség bamvidon ! Borzasztók voltak e 12 év gyötrelmei ; nem tagadhatom el azonban azon sejtelmemet, hogy ez évek nekünk praedestinálva voltak, s hogy ezen alig elviselhető nehéz leczke tán szükséges is volt egyesítésünkre. Az érdemet ellenemben is elismervén, nem mellőzhetem, hogy alázatos köszönetet ne mondjak a bécsi rendszer orgánumainak azon eljárásukért, (Halljuk!) melylyel nálunk tudtokon kivül az egységet elömozdíták a 12 évi korszakban, félretéve teljesen saját érdekeiket. (Köztetszés.) Hogy mi — miután Horvátország, Slavonia, a Részek, Fiume, Érdél)' általunk tárt karokkal várt képviselői a tényleges hatalom által gátoltatva köztünk meg nem jelenhettek, csak az ország egyrészének törvényesen egybegyűlt képviselői vagyunk, — abban senki sem kétkedik. Valamint abban sem, hogy választásunk az 1848-ki törvények szerint történve, mi az 1848-ki törvények alapján állunk itt. Támaszunk azon tudat, hogy a választásban nem gátolt kerületek mind felküldék képviselőiket s hogy a választók fényesen kitüntették az 1848. törvények iránti hü ragazkodásukat, s azon meggyőződésüket, hogy még talán nem teljesített óhajtásaikat is csak az 1848-i törvények elismerése s tovább fejlesztése utján érhetik el, fényesen kitüntették mondom ezt azáltal, hogy választottaiknál nem nézve sem nemzetiségre sem valláskülönbségre, azoktól fő kellékül követelték az 1848-diki törvényekhezi hü tántoríthatatlan ragaszkodást. Anyagi hatalommal a ház nem rendelkezhetik, meg van azonban akarata, meg tiszta öntudata arra, hogy azonnal a passiv, de hajthatlan ellenállási politikát léptesse életbe, mihelyt — Isten mentsen tőle — civilisatoraink uj kísérletet akarnának tenni velünk,akár az alkotmányosságálmezében,mely ignotos fallit, notis est derisui, akár az önuralom undorító teljes meztelenségében Lehet, hogy nagyon tévedek, t. ház, de máig is sajnálom, hogy néhány kormányférfiaink bemenve előbb a verstárkter Reichsratba, meg hagyták magokat szédittetni az oct. 20-diki diploma által, elhagyták az addig oly jó sikerrel folytatott bevárási politikát s okozói lőnek a jelen anomoliákban bővelkedő kornak. (Igaz! helyeslés.) Hogy e lépésöket a nemzet áldása vagy átka követendi-e, nem tudom ; annyi azonban bizonyos, hogy minden előleges reményeik, fényes állásuk daczára, — legalább a maguk módja szerinti jóakaratukban kételkedni nem kívánok, — a legégrekiáltóbb törvénytelenségeket sem képesek meggátolni, s ha lépésük a hazát vészbe nem dönti, az érdem nem övék, (ügy van!) de a helyhatóságoké , melyek kivétel nélkül october 20-dika után rögtön leplezetlenül kimondták, miszerint megkezdik ugyan működésüket, hogy a rémuralomnak a népet pióczaként szívó insolens orgánumaitól szabadulhassanak minden házban a szemét kiseprése levén úgy is első teendő, midőn a rendezéshez fognak, de kiindulási alapul az október 20-diki diplomát egyátalában nem, hanem csak is az 1848-ki törvényeket fogadják el. E nyilatkozatot a képviselők választása előtt is megujitá minden megye. (Igaz!) Szellemi erőnk nagysága, függetlenségünknek európai fontossága több képviselő társam által igen helyesen fejtegettetvén már, e téren részletezésbe nem bocsátkozom, egyszerűen idézem saját meggyőzödé sem jellemzéséül nagy Telekink búcsúszavait, hogy t. i. „Mi az osztrák hatalommal szemben, ha bár mit űzne is az, hatalom, s a két hatalom közt az erősebb vagyunk", (ügy van!) Tudják ezt elleneink is, s nem mellőznek el semmit, mivel erkölcsi hatásunkat, tekintélyünket külés beföldön gyengithetni remélik ; teljes éberségre van szükségünk, hogy a nemzet kincsét megőrizzük,