Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-29

260 XXIX. ülés 1861. május 25-kén. férfiút játszik, akkor nem elegendő, hogy krízis idejében rögtön meghaljon, hanem arról kell gondoskodnia, hogy ne jöjjön oly állásba, miszerint reája egy nemzet átka mondassék ki. (ügy van! helyes!) De tekintsük még a dolog másik oldalát is; ha egy nagyobbszerü hengergyár, melynek föczélja vaspálya-railek készítése, manipulatiója életbeléptetésére vagy 2,000,000 irtot beruházott, természetes, hogyha ebbeli keresete megszűnik, más iparággal, azaz : kisebbszerü gyártmányok nagyobb mennyiségbeni készítésével foglalatoskodik, és nagy productionalis erejénél fogva, képes elölni a kisebb vasiparosokat — s elfojtani a munkának természetes felosztását a nép között; egyes helyekre eoncentrálja a munkabért és a fogyasztást; egyes üzérek kezébe juttatja a kereskedést; egyes főhelyeken központosítja a gazdagságot, és egész vidékeket depauperisál. Vájjon egypár milliónarius létezése hasznosabb-e az államnak sok ezerre menő és jó anyagi állapotban élő néptömegnél? ez, hiszem, oly kérdés, melyre szükségtelen a felelet. A mit eddig fölhoztam, az az egész birodalomra alkalmazható; de tekintsük már most a dolgot közelebbről és szóljunk édes hazánkról. (Halljuk!) Felső-Magyarországra esik 1,346,000 mázsa évenkinti vastermelés; nevezetesen a Bánságra 206,121, Erdélyre 183,259, Horvátországra 39,632, tehát a magyar koronához tartozó részekre összesen 1,775,012 mázsa. E productiót, helyes államgazdászati elvek alkalmazása által Magyarországban föl lehetne vinni 3,100,000 mázsára;tehát akkor Felső-Magyarország 654,000 mázsával, Bánság 293,879, Erdély 216,341, Horvátország 160,368 mázsával termelne többet, mint jelenleg vagy egészben véve Magyarország a kapcsolt részekkel együtt: 1,324,988 mázsával többet termelhetne. — Kérdem, mennyit veszt minden évben az ország, ha ezt pénzre redukáljuk? — Számitásunk alapjául csak a nyersvas árát 3 ft. 25 krt vévén, az 4,306,211 frtot teszen. E veszteség kettős, mert a termeléshiányt fedezni kell külföldről, igy a pénz kiszivárog, a belüzlet pedig ugyanazon oknál fogva pangásnak indul, a munkának értékesítése évről évre csökken s azért szegényedünk. A közönség ugy szokta a vasat tekinteni, mintha a nyers vas volna a primitiv anyag — ez nem áll; éhez kettő kívántatik : a nyers érez és a kő- vagy faszén. Vegyük már most azon roppant üzletet, melyet ennek előállítása előidéz. Az összes termelés faszénben teszen : 27,733,006, kőszénben : 568,227, tőzegben: 1803, tehát összesen 28,303,036 köblábat, Az erre fordított munkabér tesz egy évben Felső-Magyarországban 2,001,820 frtot; Horvátországban 40,200 frt; Erdélyországban 457,200 frtot; ezenkívül a szállítási költségek fölrúgnak Felső-Magyarországban 1,961,000'; Bánságban 122,870,Erdélyben 230,110,Horvátországban 14,215frtra évenkint, mi összesen teszenő, 197,279 frtot; ez azon összeg, melyet ez üzlet évenkint hozna forgalomba, Vegyük már most például Horvátországot, ez jelenleg termel 39,632 mázsa vasat; ha nyújtatnék neki kellő segedelem, termelhetne 200,000 mázsát. Jó volna talán azon urakat, kik a nemzetiségi kérdés ürügye alatt más czélokat szeretnének elérni, ezen anyagi kérdésekre figyelmeztetni. Egy nagy Illyr-birodalom fölállítása, melynek Horvátország egy csekély részét képezné csak, tán nem segítene annyit horvát testvéreinken, mint anyagi jólétük ily módoni bővítése, gyarapítása által; mert az anyagi jólét, a szellemi jólét elösegitöje; a koldus rabszolga maradhat, de az anyagilag önálló embernek elnyomatása sokkal nehezebb, ha nem lehetetlen. A mit most mondtam, azt, midőn a vasutakról szóltam, elfeledtem a szerbekre s Fiúméra nézve megemlíteni. Fiume, ezen gyöngy, mely tekintetünket a tenger felé irányozza, Magyarországgal, de még Horvátországgal sincs összekötve.Jelenleg Odessából veszi a gabonát, hajón hazaviszi, megőrli és liszt alakjában viszi Braziliába, eladni. Pedig Odessa és Brazília mindenesetre távolabb fekszik Fiúmétól mint Temesvár vagy Vukovár, vagy Versecz; de itt ez üzletet nem lehet folytatni azért, mert oly drága a közlekedés, hogy Odessából hajón a szállítás olcsóbb, mint a Bánságból szekereken. Talán jó volna ismét azon szerb férfiaknak, a helyett, hogy külön terület után sóvárognak, a közlekedésre figyelmezni s azon meggyőződést szerezni, hogy csak Magyarországgal egyesülve, azzal testvérként vállvetve, együtt működve érhető el ez; jobb volna mondom — mintha eszközül hagyni magukat felhasználtatni, nem tudom, mely czélokra; mert hogy ezen czélok úgyszólván semmisek, mutatta a 12 év lefolyása. A mennyire sikerült megmutattam, minő eonsumtionalis tényező a bányászat és vasgyártás, menynyire érdekében fekszik a felföldnek ugy, mint az alföldnek, hogy azon anyagi kapocs, mely őket összeköti, fenntartassék. De mindezeket most csak megemlíteni, csak körvonalazni lehetett, tudom, hogy azok alaposabb tárgyalását boldogabb időkre kell halasztani. Ha a törvényhozás egyszer oly karban lesz, hogy elősegíthetné a dolgok természetes menetét, ugy fejlődhetnék ki a dolog : hogy azon vas, mely a földmivelésre szükséges, olcsóbban adatnék az alföldnek, s a gabona, melyben a Tiszánál bővelkednek, olcsóbban adatnék a felföldnek. Es ha a törvényhozás meg lesz győződve arról is, hogy ott, hol a komoly fenyő tenyészik, a Kárpátok ormai alatt, hol későbben nyílik a tavasz s korábban köszön be a tél, épen oly melegen dobog a szív a hazáért, mint az alföldön, hol melegebben süt a napsugár, s hol a mandula-fa virágzik — akkor ápolni és védni fogja a felföld tót ajkú, de magyar érzésű népét; s akkor egy faj a másik faj, egy osztály a másik osztály felett uralkodni nem fog; de minden nemzetiség a közös akaratból fejlődő törvények előtt fog meghajolni. (Tetszés.) És ha a jelen pillanatban meg kell gondolnom, hogy annyi jó akarat, jó indulat és testvéri szeretet,