Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-29

XXIX. ülés 1861- május 25-kén. 257 is, ott is, azon gondolat, merüljön föl, hogy nem az igazság érzete, hanem talán bosszúvágy vagy keserűség szól belőlem. A tények mesztelensége elegendő arra, hogy a világ Ítéletet mondjon azok fölött, kik évekig az emberiség legszentebb jogaival gyalázatos üzérkedést űzni nem iszonyodtak. Én tényekre fogok szorítkozni; — hiszen egyes embernek fájdalma mi egy egész nemzet fájdalmához képest, ez csak egy csepp, mely a tenger határtalan víztükrébe esik. Igaz, egyes ember lemondhat életörömeiről, lemondhat legszentebb jogairól, lemondhat életéről is akkor, ha már a remény szövétneke elaludt, ha a hit oltára az önkény szentségtelen kezei által leromboltatott; hanem a mit egyes embernek szabad tenni, azt nemzetnek tennie nem szabad. Egyes ember halandó, a nemzet halhatatlan! — A jelen nem a mienk, a jelen a jövő nemzedéké! mert ugy kell sáfárkodnunk uraim, hogy ismét oly idő, mint ez imént lefolyt, vissza ne idéztethessék azok által, kik a nép vállain a forradalmi torlaszra és onnét a miniszteri bureauba léptek, (Derültség) kik midőn a torlaszon állottak, felszólaltak a népnek jogai mellett, hogy a népekre való befolyásukat tarthassák meg, és midőn a miniszteri bureauba beléptek, lábaikkal tapodták a népnek jogait, hogy minszteri tárczájukat tartsák meg. (Ugy van!) Ezen mezőn tovább haladni nem akarok. Szabad legyen nekem, mint a felföld egyik követének, mint azon nép képviselőjének, mely a havasok ormai alatt lakozik, mint azon nép képviselőjének, mely mióta a magyar történelem lapjai tele írattak azon hős tettekkel, melyeket a magyar véghezvitt, hogy nevét az európai eivilisált népek könyveibe írassa be, mindig oly érzelmű volt, hogy pártolván a szabadságot, pártolta a törvényt, és nem ismert más tért, mint csak azt, hol törvény és igazság uralkodott. Szabad legyen tehát nekem most az események világából leszállni a földre, és néhány szóval lerajzolni, mikép áll a felföld viszonya az alföldéhez, mi fáj a felföldnek, mit kellene a törvényhozásnak tenni, hogy azon láncz, mely testvért testvérhez köt, még szorosabban füzessék. (Helyes.) Külföldi befolyás volt az, mely a mi gondoskodásunknak oly irányt adott, hogy a nyert produetumok egyszerű és nagyobb mérvben kivitelét activ kereskedésnek tekintettük. Igaz, nekünk századokig annyit kellett küzdenünk a külföldi nyomás ellen, hogy törvényeinket, szokásainkat s a, törvényes szabadság szent érzetét megtarthassuk, hogy nem volt időnk arra, miszerint materialis .dolgokról elmélkedhettünk volna, hogy azoknak kifejtése azon természetes ösvényen haladt volna, mint más nemzeteknél, melyeknek elé olv akadálvok nem gördíttettek, mint azok valának, melvek honi marunkra századokon keresztül folvtonosan nehezedtek; ily kedvezőtlen körülmények közepette épültek vaspályáink is. —- Bíráljuk meg már most az e részben történteket; számunkra vannak-e azok építve, vagy ellenünk? azt állítom, hogy érdekeink ellen vannak azok építve. Először is meg kell említenem az úgynevezett északi vasutvonalat, (Nordbahn) mely bár nem a mi vasutunk, mégis a mi vaspályánkra nagy hatást gyakorol, következő okoknál fogva. Ha a térképet szemléljük, azt találjuk, hogy Lembergböl Bécsbe, s onnan Stirián keresztül Triestbe vonul az, s félkört képez, mely által Magyarország be van kerítve. Tekintvén azon vonalokat, melyek összeköttetésben vannak azon vonallal, ismét azt látjuk, hogy Bécs Pesttel össze van kötve, Pest Szegeddel, Szeged Temesvárral. Kérdem a t. házat, mi ez? ez csupán a határainkat körülfutó circulusnak kisebb mássá, majd egy paralella, mely határaink belsejében építtetett. Nézzük a tiszai vasutat. Ez a legszerencsétlenebb vasúti vonal, inert az magában 3 nem sikerült vasútvonalnak szerencsétlen embryoja, melynek jövője nincs, ha más vonalakkal össze nem köttetik. Ezen vasút be nem elégszik azzal, hogy Pestet Szolnokon, Debreczenen keresztül Miskolczczal akarja összekötni, mi természetellenes, hanem még egy részben is maga magát paralizálja ott, hol Tokajtól Miskolczra fordul, hogy onnan ismét irányát visszafelé Kassára vehesse. E csak futólag érintett vasutvonalok eredménye az, hogy a felföld magyar industriának lehető székhelye az alföldtől mai nap is elszigetelve áll. Vessünk már most egy pillantást hazánk geographiaí és topographiai helyzetére. Mindjárt feltűnik az, hogy maga a természet húzta e határvonalat, mintha mondani akarta volna: Magyaroszág industriája itt van, a földmivelés amott. (Helyeslés.) Ennek természetes következése ismét az lenne, hogy azon két országrészt, miket a felföldnek és alföldnek nevezünk, egybe kellene kötni, (Helyes.) de nem egymástól elválasztani, mert az alföld élelmiszereket és nyers termesztményeket a felföldnek nyújtana azért, hogy cserébe onnan szükséges gyártmányokat nyerhessen. Még hazánkban, a termelés és fogyasztás kellő aránybahozatalából oly belföldi industria nem fejlődik ki, mely szükségeink fedezésére elégséges nem leszen, addig kereskedésünk mint eddig, csak a nyers termesztniények kivitelére lesz basirozva, s mindig passiv alakban fog maradni. Ennek létrehozását pedig gátolja eddig épített vasutaink rendszere, melynek eredménye az, hogy minden nyers termesztményeinket — azon olcsó utón viszik országunk határain kívül, melyen a manufacturákat kívülről behozzák. Már most, hogyha innen a bányavárosok felé tengelyen kell vinni az élelmet, ha a felföld Pesttel és Gyöngyös tájékával, ha Miskolczról a Sajóvölgyén át nincs összeköttetés Gömörvármegyével, ha onnan ismét a manufactumot szintúgy tengelyen kell leszállítani, önkényt következik, hogy a pesti piaezon industriKép. ház napi. I. Jtöt. gg