Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-28

XXVIII. ülés 1861. május 24-kén. 251 Nem tagadhatjuk ugyan, hogy nem ritkán méltó panaszaink lehettek volna a hazánkban lakó izraeliták ellen ; — de vájjon ő nekiek nem voltak épen oly jogos panaszaik ellenünk ? hisz mi kény szerittettük őket, megfosztván őket a más polgárok által élvezett jogoktól, — hogy elkülönözzék magukat tőlünk, hogy érdekeik, foglalkozásuk a miénktől eltérő legyen. Nekünk, a nemkeresztény vallásúak irányában sem szabad türelmetleneknek lennünk, miután mi vagyunk azok, kik tapasztaltuk, hogy ugyanakkor, midőn hazánk ausztriai befolyás alatt álló részében keresztény keresztényt, eltérő hite miatt a vérpadra hurczolt, hogy ugyanakkor, — mondom — az izlam hatalmában levő országrészekben mindenki a maga hite szerint meneszteté fohászait Istenéhez. (Közhelyeslés) Az itt megemlített főbb eszmék mellé vélem sorozandóknak anyagi teendőinket is. Minden jelen lépésünk egy-egy történelmi adat, melyből barátaink épen ugy, mint elleneink, anyagot a védelemre vagy megtámadásra óhajtanak meríteni. Ha a szellem előretörekvését nem illustráljuk anyagi teendőinkkel, akkor ugyanazok, kik szellemileg hátramaradottaknak neveznek most, politikai rajongóknak fognak elnevezni, kik a sok szellem miatt a tagadhatatlanul létező anyagot feledik. (Igaz ! helyes!) Hogy pedig anyagi tekintetben nagy haladásra van szükségünk, s hogy hazánk és a müveit világ ezt méltán megvárják tőlünk, — senki sem fogja tagadni. Sorozom pedig anyagi tedendőink közé, az államterhek kérdésén kivül, az 1848-ban megszüntetett úrbéri viszonyok még meglevő maradványait ; a közlekedési eszközök, a hitel, az ipar és kereskedés viszonyait, mint a mely teendőink mindegyike, nemcsak hazánkra nézve fontos, de fontos azokra nézve is, kiknek szemei akár vonzódásnál, akár anyagi érdeknél fogva, reánk függesztvék. Átmegyek most alaki részére a kérdésnek. (Halljuk!) Hogy e tekintetben véleményemet indokolhassam, futólagos pillanatot kell tennem visszafelé. Megjelenvén az oct. 20-ki diploma ; a nemzet azonnal átlátta, mennyire teljesül a restitutió in integrum, uralkodónknak hazánk irányában felhasználható ez egyetlen csillapuló szere. Valósággal semmit sem adtak vissza, hanem megfosztanak mindazon jogoktól, melyek egy alkotmány sine qua non-jai. Hazánk némi habozás után, az úgynevezett térfoglalási politikát fogadá el, de irányát egész nyiltszivüséggel kitüzé az által, hogy a megyéket az 1848-ki törvények alapján állította helyre, és mindenütt, hol erőnk engedé, ez alaptörvényeinknek szerzett érvényt. Az országgyűlés egybehivatván , és a követválasztások elrendeltetvén, — nem a szabályozó rendelet, — de az 1848-dik V-dik törvényczikk értelmében választattak meg a képviselők, — s igy tehát azon pillanattól fogva, melyben e teremben itt Pesten, a korelnök aíatt összeülénk, tisztán a törvényes alapra állottunk, s most tőlünk várja az ország, hogy megszerezzük a restitutiot, — vagy ezt, vagy semmit ! (Helyeslés.) Azonban csak hamar kitüut, hogy a Királyhágón túli megyék, hogy Horvát- és Tótország és a Határőrvidék, hogy Fiume képviselői nincsenek jelen ; s igy tehát hongyülésünk — mint ki nem egészített törvényhozói testület — törvények alkotásába mindaddig nem bocsátkozhatik, míg el nincsenek hárítva azon akadályok, melyek testvéreink megjelenhetését gátolják. S miután szemben velünk tényleges hatalom létezik ugyan, de törvényes nem, ezt egyedül határozatilag vagyunk képesek kijelenteni. Nekünk nincsen koronázott királyunk, sem alkotmányos kormányunk, — kérdem, kihez irányozhatnók tehát szavainkat ? Igaz ugyan, hogy régibb országgyűléseink közlekedtek a trónörökösökkel, mielőtt még azok Magyarország királyaivá lettek volna a koronázás által. S e jog, közjogunk értelme szerint meg is illeti a trónörököst. De az akkori s a jelenlegi viszonyok közt roppant különbség van ; mert, mig azon királyok, mint trónörökösök, az alkotmány talapzatára állottak, addig Ferencz József ausztriai császár, ki jelenleg koronáztatni, s igy tehát Magyarország királyává avattatni akar, a törvényesség és alkotmányunk terére nem csak nem állott, de sőt oly intézményeket kivan reánk octroyrozni, melyeknél fogva a magyar királyság valóban azzá sülyedne le, a mivé Austria már Olaszhont akarta varázsolni, fóldleirati fogalommá, a jelenlegi eszmejárás szerint, provinciává. (Helyes! Ugy van !) Meg vagyok győződve, hogy arra nézve egy véleményen vagyunk mindnyájan, miszerint azon pillanattól , melyben Magyarország a febr, 26-ki pátens nyomán keletkezni akaró összalkotmányt önkényt elfogadná, magyar királyság, és igy tehát magyar király többé nem léteznék. (Igaz!) Hol a következményeket tagadják, ott nincs szükség az előzményekre. Továbbá nem szabad felednünk, hogy V. Ferdinánd még élő királyunk ő Fölsége, és Ferencz Károly Főherczeg Ö .Fönsége lemondási okmányait még csak tanácskozás tárgyává sem tehetjük mindaddig, mig kiegészítve nem vagyunk. A trónlemondási okmányok feletti véleményadás s 1848-ki alkotmányunk tényleges és tettleges helyreállítása, fogják majd megalkotni ama törvényes viszonyt, mely a felírást lehetővé teszi. Példát ugyan nem tudunk, hogy határozattal kezdette volna bármely országgyűlés működéseit; de másrészről volt-e eset arra történelmünkben, hogy hazánk az absolut erőszak nyomán , a jelenhez hasonló természetellenes rendkívüli állapotba és viszonyba jutott volna ? (Igaz! Helyes! Rendkívüli viszonyok rendkívüli formákat igényelnek. (Igaz ! Helyes!) 63*