Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-28

240 XXVIII. ülés 1861. május 24-kén. hogy aranyunkért ezüstünkért adott képespapirokat, melyeknek a hitel fele értékét leszámítja; hogy jó búzánkért, aknáink jó saváért rendőröket, csendőröket juttatott, kik kenyerünket Íztelenné, ételünket keserűvé tevék- hogy régi hírű, ös-zamatu dohányunkért bélyeggel, pénzügyörökkel boldogított bennünket, kik a magyar embernek pipája füstjét is megutáltatták; hogy világhírű borainkért nyakunkra küldött ujöntetü itt eddig ismeretlen földkóstolókat és efféléket, kik a présbe, honnét a törköly kidobatott, magát a termesztöt szoriták és sajtolták addig, mig csak lélek volt — zsebében; hogy szép jogainkért, ősi szabadságunkért elárasztanak lélekhóhérló censorokkal, kik nemzetirodalmunkat, nemzetiségűnk akkor egyedül éber — egyedül bátor és egyedül tevékeny őrét és védőjét mint hajdan Timur Bajazetet, vaskalitkába rekesztek, rajta éjjel nappal ítéletet, végrehajtásokat tartottak , s az 1849 óta szokásossá lett jogtalan lefoglalásokat szakadatlanul gyakorolva, ezt a nemzet és e ház boszantására máig is folytatják, — hogy közmondásossá lett vendégszeretetünkért a katonakötelezettség átalánositása, s a mértékentuli adózások száz és százféle rovatainak behozásával népünk közt a házasodhatást vég nélkül megnehezítvén sokszor lehetlenitvén a közerkölcstelenedésre kormányi intézményekkel hatott, s bécsi szomszédaink német gyarmatositási kedvencz terveinek minél gyorsabb valósítására hazánk legdúsabb téréinek elnépetlenitését, faiunk kiszámitott fogyasztásával sietteté; s mindezeket s ilyeneket a legkeresettebb választékban, idö s helyszerint s következetesen gyakoroltatva, oda juttatá az országot : hogy csak értelmiségében működő és nyilatkozó isteni Gondviselés mentheté meg és tarthatá azt fönn mai épségében (Helyeslés). Ezt és ezeket a ház asztalára tett inditvány szomorú illustratiójára fölmutatni nekem jutott hálát lan kötelességül. Ezek s ezekhez hasonlók szolgálhattak elfogadható s ajánlkozó okokúl arra, hogy a magyar király trónváltoztatása a nemzetnek a közös étkamra és a közös erszény másik gazdájának a maga idejében hirül ne adassék azok által, kik minden alkonyodó,napot ugy szerétének tekinteni, mint a haldokló de haldoklásában is rettegett nagy testnek végóráját, s nemis rajtok, nemis beeröszakolt méreglabdacsaikon múlt, hogy a sokat az iszonyút szenvedett nemzet minden hajnallal uj életre, de ez uj élettel uj gyötrelmekre is virradt. I^az, hogy a lábbadozó, hasonlag a sirból kilépetthez, halvány és sápadt volt arezban; szikár, sovánv alakban s e látványon vigasztalódtak sanyargatói, kik Caesar nemzet- és szabadságirtó politikájának csak zsarnoki oldalát tanulták be, s nem sajátithaták el annak egyszersmind belátó ész- és lélektanát, s igy nem gondolhatának arra, hogy a sovány Cassius halvány alakjában lett a leigázott Róma elorzott szabadságának megtorlója. Hanem mint mindennek, ugy elleneink e tizenkétéves dobzódása- és lakmározásának is vége szakadt a szenvedő , melyre ők jóreményben tán a halál szemfödelét is reáíeritették már, fölkelt, hogy mint ur és gazda kérdőre vonja sáfárait az eltulajdonított talentumokért. S íme azért küldeténk mi ide, hogy ez égető kérdést s fölforgatott, széf zilált háztartásunk rendezését a törvény teljes pontosságával, az öntudat kérlelhetlen szigorával végezzük. A kezdet nehezebbnek látszik nekünk, mint tizenkét évvel ezelőtt volt elleneinknek, akkor is azok által kioltatván a népek magasabbra törő szenvedelme, ugy tűnt föl, mintha e mozgó nagy világ, ;egy hasonló nagyságú jégkebel lenne, s jégkeblében fásult kihalt szivet zárna; a népjogok pusztítói tehát szabad kézzel hordozhaták az annyi gonddal, annyi fáradsággal beirt ösi táblán a lelketlenül törlő ruhát; mig mi, hogy a letörlötteket újra olvashatókká, újra élöszinüekké tegyük, hallatlan, s történelmünkben majd páratlanul álló akadályokba ütközünk. Itt vagyunk, hogy dynastia és nemzet közt a 12 év óta száműzve volt törvényes harmóniát visszaállítsuk s midőn e föladatunkhoz kezdenénk, hátunk megett azokon, kik minket ide küldenek, hogy igaz ságot nyerienek, törvénytelen adó behajtása czime alatt fegyveres rablást követnek el (Ugy van!), salegembertelenebb módon eszközlik : hogy a kihirdetett jószándék öszinteségében^senki sehigyjen; sőt hogy e ház állása illusoriussá, tekintélye kérdésessé tétessék, más szóval: hogy e sokat szenvedett hazát uj forradalom nyomoraiba sülyeszszék. Itt volnánk, hogy házi viszonyainkat rendbehozzuk, s midőn ezt teendők lennénk, elzárva látjuk haidan kiüldözött legjobbjaink előtt a hazábajöhetés szabad útját, sőt elzárva azok előtt is, kik, — mint mi —- a népnek küldöttei, törvényhozói sérthetlenséggel ruháztattak fel, s mégis kíméletlenül utasítva arra hogy a hazátlanság keserű fájdalma alatt — Isten tudja — meddig szenvedjenek még?! Itt lennénk, hogy az eredeti tisztaságából kiforgatott magyar igazságot régi jó hirének visszaadva, azon székbe ültessük, melyben azt a nemzet első alakulta óta csak tisztelni tanulta, és csak tiszteltetni tudta s íme azt tapasztaljuk : hogy az önkény kapzsisága által a rémkorban elkobzott magántulajdon, máig is idegen birtok, s az egykor hazafias föláldozás erénye ma is, akár koldusboton támolyoghat, mig törvényes sajátjának élvezése a jogtalan usurpatiót boldogítja. (Igaz!) összejövénk, hogy — merta teher összevetett vállakon könnyebb — az egybegyűlt nagy nemzet vegye kezébe a munkát s végezné be azt, mi nélkül nincs rend e hazában, nem lehet béke e világrészben s ugy találjuk : ho<*y a nemzetnek csak része jelenhetett meg itt, s hogy magával az egészszel ma is, mint hajdan a divide et vinces" doctrina alapján a legméltatlanabb, a legboszantóbb játékot űzik. (Igaz!) Lennének magas törvényszékeink is, de csak névben élnek, tettben nincsenek jelen. Sok, igen sok az, minek mi hiányával vagyunk, és még több az, mi jó akaratú lépteink elé szikla, követ hengerít. Lehetlen részünkről a férfias erőt annyira következetességben tartani, hogy — látva az