Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-28

238 XXVIII. ülés 1861. május 24-kén. lenni (Közhelyeslés), és mindesetre be akarja bizonyitani, hogy a közel múlt keserű napok alatt e tárgyban is tanult valamit. És itt ki kell mondanom azon egyéni nézetemet, miszerint én egy népet azért, mert kicsiny és szegény, megvetni nem tudok (Helyes!), sőt annyival többre beesülöm nála nemzetisége szeretetét; hiszen ellenünk is sokszor fölhozták azt, hogy kevesen vagyunk, azok, kik jogot véltek találni egy nemzet sokaságában arra, hogy a nálánál kisebbeket semmivé tegye. (Ugy van! Igaz!) Továbbá, hogy a magyar nemzet semmiféle osztály, nemzetiség, vagy vallásfelekezetre nézve kizáró, vagy bezáró jogokat el nem ismer, hogy alkotmánya jótékonyságában mindenkit egyformán részesít, mert önmagát megbőszülő véteknek tartanám azt, ha bármely osztályt, vagy vallásfelekezetet előbb kizárnánk a polgárjogok teljes élvezéséből, s azután polgárerényeket követelnénk tőle, s ha azok, min hibáink miatt annál hiányzanának, min vétkünkért öt itólnök el. (Helyeslés.) Végül, hogy a magyar nemzet teljes szabadelvüséggel kívánja mindazon kérdéséket megoldatni, miket az ujab idők szültek s mik még eddigi alkotmányunkban tárgyalva nem lehettek. Mindezek ránk nézve jól tudom, hogy fontos kérdések, s ha igen tisztelt képviselő társaim, kik a feliratot pártolják, biztositanának bennünket arról, hogy az általuk ajánlott úton mindezek megoldhatók lesznek, akkor én azon nehéz küzdtérre lennék kiszorítva, a hol hivatkoznom kellene egyes érdekek önfeláldozására, a nagyobb jogeszme megmentéseért, s bár ekkor is biztos vagyok népünk és testvéreink nemes indulatáról, de előre kellene látnom, hogy a diadal nehéz küzdelembe fogna kerülni. Ámde senki azok közöl, kik a feliratot ajánlák, egy sugarát sem ragyogtatá azon reménynek, hogy e felirat által egy lépéssel is több tér leend elfoglalva a mondott kérdések számára, mint a határozat által; a süker, a fizetés, mind a kettőért egy. (Ugy van!) Mi fog történni, ha a határozat megy teljesülésbe? (Halljuk!) Nekem ugyan prófétai lélek nem jutott a sorstól, s ezért áldom is Istenemet, mert a profetákra senki sem szokott hallgatni (Derültség), hanem egyszerű combinatiók utján mégis találgatni lehet az eshetőségeket. Tehát vagy az történik, hogy az országgyűlést feloszlatják, vagy az, hogy nem. Ha feloszlatják, akkor hivatkozni fognak a népre s egyenes választásokat rendelnek el a Reichsrathba. Ekkor ismét vagy fog a magyar nemzet követeket választani a birodalmi tanácsba, vagy nem. Az utóbbi valószínűbb s nagyon hihető, hogy az osztrák kormányférfiak még magyarul is meg fogják tanulni, mit tesz ez a szó : „nessuno" (Derültség, tetszés). És itt bocsássanak meg igen tisztelt lengyel és cseh barátaink, ha azon szemrehányásokra felelek, miért hogy a magyar nemzetnem sietsegitségükre azon vértizzadó küzdelemben, melyet ők a birodalmi tanács centralisáló majoritása ellen oly jobb sorsra érdemes buzgalommal harczolnak? Csupán azért édes testvéreink, mert jól tudjuk, hogy a kik ezélszerünek találták tegnapelőtt az összmonarchiát egy uj alkotmánynj^al megajándékozni, ugyan azok ha holnap átlátandják, miszerint az összalkotmány rájuk nézve kényelmetlen, holnapután az egészet visszavehetik, akkor aztán ugy állunk ott, hogy positiv alkotmányunkat magunk elhagytuk, az ajándékozottat pedig, „a ki adta, újra elvette," s a biblia csak annyi vigasztalást tesz hozzá, hogy „áldott legyen az ö neve érette." (Derültség, zajos tetszés). Vagy pedig — csodák történnek — megeshetnék — én ugyan akkor sem hiszem, ha látom, (Derültség) — hogy a magyar nemzet elküldené követeit a birodalmi tanácsba. Akkor e contingens a lengyel és cseh párttal egyesülten oly lezúzó majoritást képezne a birodalmi tanács centralistái ellenében, hogy rövid időn nem dualismusról hanem pluralismusról volna szó Austriában, s ekkor nem volna más menekülése az osztrák kormánynak, mint Reichsrathokat, országgyűléseket, a mely úton jöttek, ismét sietve vissza tolonczozni. (Tetszés). Hátra van a kérdés nehezebb fele; mi történhetik akkor, ha az osztrák kormány tudomásul se veszi a mi határozatunkat, hanem hagy bennünket szépen együtt ülni, az önmagunktól elismert akadályok előtt, és legfeljebb megpróbál innen kiéheztetni. Hát akkor az fog történni, hogy a mint már a háznak előre tudomására van juttatva, Erdély követei megjelennek itt köztünk s helyet foglalnak padjainkon, s akkor aztán a bécsi kormánynak mégsem marad egyéb választása, mint, vagy elismerni alkotmányos állásunk bevégzett tényét, vagy az absolutismus igazi arczával jelenni meg előttünk, s ez minden nótának a vége. (Tetszés.) Itt azután szürke előttem a világ, absolutismusnál nem a logika készíti a históriát, hanem az önkény, és — a „non putarem"-ek. Tisztelt ház! Az elmondottakkal ha senkit nem is, de saját magainat megnyugtattam arról, hogy szavazatomat nem irányzá oktalanság, indulatoskod ás,* vagy könnyelműség. Egyébiránt győzzön e nézet vagy az ellenkező, veszítünk mi vagy ellenvéleményeseink, abból ellenségeinkre semmi diadal nem hárul. (Közhelyeslés.) Én áldom Istenemet, hogy megérnem engedett egy olyan országgyűlést, a hol a pártok nem voltak pártok (Ugy van!), s a hol az ellenfelek csak annyiban ellenkeztek egymással, hogy egymást a hazaszeretet nyilvánításában melyik múlhassa felül. (Tetszés.) Azért nyugodtan nézek e viták eredménye elé, meg levén arról győződve, hogy ha véleményelleneseimnek adatik is meg a diadal, az ország czimerével ékített szent pajzst magukhoz ragadhatni, e pajzs ott is jó kezekben marad, s mikor egy közös ellen•»