Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-28

236 XXVIII. Ülés 1861. május 24-kén. Máskor is történt már az a magyarral, hogy uralkodói politikája miatt vérét és vagyonát feláldozd, de nem áldozá fel reputatióját! (Helyes!) A mig fejedelmek és fejedelmek között voltak a harezok, kihevertünk minden vereséget, de most eszmék küzdenek eszmék ellen, és itt lehetetlen bekötött szemmel mennünk a csatatérre. (Helyes!) Austria mind a négy szögletén égető kérdések izzanak a hamu alatt; ez égető kérdések neve „nemzeti szabadság." Ezek ellenében Austria kormánya mindenütt a merev absolutismus, a rideg elnyomás elveit képviseli. Romában épen ugy, mint Németországban, Lengyelországban épen ugy, mint a keleti népfajok ellenében. A magyar nemzet sokszor és nagyokat bukott már, mindannyiszor föltámadt, megerősödött; mert szüksége volt a világszellemnek egy nemzetre, mely elöharczosa legyen minden szép, és nagy koreszmének s melynél megmaradjon magva azon nemes erényeknek, a mik a világot fenntartják (Tetszés). Ugyan-e szerepet várja tőlünk a világ most inkább mint valaha, s választ kér tőlünk. Meglehet, hogy ha mi most kimondjuk, miszerint az osztrák külpolitika elnyomó tendentiáit nem oszthatjuk, egy időre keserű napokat szereztünk hazánknak; de ha mi megrettenünk a legközelebb álló veszélytől, akkor útjába állunk nagyobb veszélynek, akkor ellenségeivé leszünk olyan eszméknek, a mik bennünk zászlóvivőjükre vártak s a mik azon esetben, ha ellenük fordulunk, el fognak bennünket tiporni; (Közhelyeslés!) és elveszünk akkor nem mint martyrok, de mint gonosztevők, kik miután saját szabadságukon öngyilkolást követtek el, más szabad népek leigázására emelték elátkozott kezeiket; és akkor még csak szánni sem fog bennünket senki, hanem azt mondják felölünk : ime egy népnek sírhalma ez, mely elvérzett olyan elvek ellen küzdve, a miket imádott, — s olyan elveket védve, a miket detestált. (Igaz! Ugy van!) A kérdés ez : sikerül-e Austriának ez elitélt külpolitikája számára megnyerni Magyarország részvé tét? ezért vennék szívesen tőlünk,ha az összeköttetést velük megkezdenök, bármilyen erős modorban; csak összeköttetés lenne az. És ez a legelső és legerősebb ok, mely nekünk tiltja, hogy a mig saját alkotmányos felelős kormányunk nincsen, mi semmi felelősséget az osztrák kormány tetteiért magunkra ne vállaljunk, ez az ok, a miért én a feliratot nem pártolhatom. (Helyeslés). Második ok a fölirat lehetienségére Erdély követeinek jelen nem léte. Ugyanaz felel meg az ellenünk vetett vád második részére, ugy mint arra, hogy a fennforgó véle ménykülönbség csak a forma és nem a lényeg kérdése. Arról van szó, hogy mi államokiratot szerkeszszünk, s az emberileg legmagasabb helyre fölküldjük. Lehet-e ily okiratot szerkesztenünk Erdély követei nélkül? Erdély panaszai nem csupán azok, a mik a mieink, higyjék el uraim, hogy Erdélynek oly rendkívüli szenvedései vannak, a mikről köztünk legtöbbeknek még csak tudomásuk sincsen, s merész munkába kapna, a ki azt kisértené meg, hogy Erdély nevében szóljon annak távolléte alatt. (Zajos helyeslés). Magyarországnak egy olyan részéről van szó, melynek azon kettős küzdelmen kívül, mely minket foglalkoztat tudniillik, saját önállásunk, vagy az Austriába olvadás küzdelme, még egy harmadik is jutott, a birodalmon kívül szakadásé. Azon Erdélyről van szó, melyről egy hivatalosan felszolitott osztrák testület azt véleményezte a bécsi minisztériumnak, hogy elébb mint Velenezét az olasznak, Erdélyt kell eladni a török szultánnak! Azon Erdélyről van szó, a honnan a magyar annyiszor kivívta törvényes szabadságát és a mely most annyi tartozás fejében tőlünk visszafizetést vár. (Helyeslés; tetszés.) Higyje el a magyar nemzet, hogy ha mi most elbocsátjuk Erdély kezét kezünkből, az oly messze fog tőlünk esni, a honnan öt többé soha fel nem emelhetjük. Együtt roskadhatunk össze vele, együtt temethetnek el bennünket; de egyikünknek élni, beszélni küzdeni a másik nélkül nem szabad! (Helyeslés, éljenzés, zaj). Azért én igei is lényeges kérdésnek találom azt, hogy a magyar nemzet felírjon fejedelméhez, Erdélytől elváltán, vagy határozatba tegye, hogy addig, a mig e társország tőlünk erőszakosan eltépetik mi némák marabunk, hogy addig, a mig egyik kezüi.k le van kötve, a másikkal mozdulnunk nem lehet. Harmadik és legsúlyosabb vád, mely elleu védnem kell nézeteinket, az, hogy mi e határozatunk által veszélyt hozunk a hazára, Veszélyt, mert szívtelenségét követünk el a fejedelem iránt, mert Európa közvéleményét magunk ellen fordítjuk, és mert sok elintézni valót hagyunk teljesítetlen az országban. Mi a határozat által nem tudatunk egyebet a fejedelemmel, mint azt, hogy törvényeinkhez, mik ránézve is törvények, ragaszkodunk; s ha mostani kormánya a többi tartományokat végveszélybe vinné, mi legalább azt az egyet meg akarj uk a számára menteni. Hogy mit kell nekünk megadniok? azt az illető helyen nagyon jól tudják, mert hiszen ők vettek el tőlünk mindent, ők bizonyosan jobban tudják azt, hogy mivel tartoznak nekünk? mint mi magunk. (Helyeslés).