Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-28

XXVIII. ülés 1861. május 24-kén. 233 nyunkat, vérré vált s biztos alapon nyugvó önkormányzatunkat. Már ebben Ítéljen köztünk, uraim, a müveit Európa közvéleménye. (Helyeslés.) Legyen szabad állitásom támogatására a külföld példáira is hivatkoznom : mig Francziaor szagban műveltség, haladás, geográfiai helyzet minden előnyei mellett engedményezett alkotmányok véres küzdelmek közepette halomra dőltek, Angliának a történelemből fejlesztett, a jogosság külső formáihoz véglegig oly mereven ragaszkodó törvényes állása, bár aristocratiai zománcza a kor szellemével sem látszott öszhangzásban — ellentállt az idők viszontagságának; — Svéczia, Norvégia, a constitutionalis szabadság szilárd ösvényén bizton haladnak a históriai jog fonalán : míg Spanyolhon nem talál megállapodást az octroyrozás ingatag politikájával. Tul az Óceánon az északamerikai államok kifejlesztették a szabadság eszméjét — békés haladásban, melynek érzetét örökségül nyerték az anyaországtól ; mig a déli tartományok, kiknél ez még nem volt vérrévált életszükség, rázkódtatásokat szenvednek a dictaturák változó crizisei alatt. S íme, midőn Magyarországban annyi keserű emlékek, annyi boszuért égbekiáltó véres áldozatok, annyi megszegett eskü,földúlt nyugalom mellett még is fönnáll még a törvényesség szent érzete, melylyel nem ujat követel, melylyel nem idegen érdekek rovására áll szembe, melylyel esak a trónnal kötött kölcsönös egyezkedés eredményét védi ; vájjon előnyös-e Európa közjogai szempontjából ezen állapot megszüntetése, annyi dúlt viszonyok, annyi újból támasztott követelések közepette előnyös-e a legitim törvényesség uralmának megdöntése ; kivánatos-e reánézve szemben a keleti, az olasz kérdésekkel a stabilitás feláldozása, újból alakítandó s nem ismert horderejű viszonyok ellenében ? Hiszen, ha mi az uj státusjogi theoriát követve, a divatos praetensiók terére lépnénk ki, mi volna természetesebb, mi volna okszerűbb, mintha azt követelnök, hogy Austria, mely természeténél fogva ugy is ellentétben van az összes német egység eszméjével, felhagyván zsibbasztó negativ állásával, tegye át súlypontját Magyarországba, mit ez országnak nemcsak geographicus helyzete, nemcsak physikai terjedelme okszerűnek bizonyítanak, hanem már hajdanta vitéz Eugen herczeg, a monarchia megmentője, később G-encz, a reactio tollhöse, s Metternich politikájának esze, szelleme is tanácsoltak, jelenleg pedig a practicus angol, ki nem igen követi a eonjecturalis politika sikamlós terrénumát, mint Austriának politikailag valódi, — mert önérdekből — barátja, ismételve sürgetőleg ajánl. De mi megállunk a positiv törvényesség terén, s mégis epésen hozatik fel ellenünk, hogy Magyarországban már megkezdődött a csendes forradalom a törvények határain belől; — minő képtelenség ! forradalom a törvények mellett, s korlátain belől; — felhozatik továbbá, hogy alkotmányunk nem felel meg a civilisatio kívánalmának, hogy az önzés, a szűkkeblűség bélyegét hordozza magán, — pedig megmutatta az eredmény, hogy minden mesterségesen erőszakolt Összeírások ellenére, ethnographicus térképek daczára, az oly széles bázisra fektetett választási törvény mellett, Magyarországban békés barátságos utón túlnyomó befolyást gyakorol a magyar elem, még nem magyarajku honfitársainknál is. Es mindaz, ki ez országnak régibb körülményeit szemügyre veszi, ki az 1848-diki törvények irányát szándékosan félre nem isméid, kell hogy azon meggyőződésre jusson, miszerint azok Európa legszabadabb institutiói niveaujára emelkednek, miszerint azokat a jogosság, a méltányosság, az emberiség tisztelete lengi át, távol minden türelmetlenségtől, miszerint a castok megszüntetésében, az alkotmányos jogok terjesztésében még az ország határain kivül is az initiativát mindig az országgyűlés ragadta meg, s ha ebben annyira hátramaradt, annak oka nem ö benne, hanem az őt oly következetes álnoksággal zsibbasztó német kormány eljárásában keresendő, s hogy törvényeink e tekintetben is felülállnak a február 26-diki Reichsdiplom intézkedésein, mert azokban feltalálható a sajtószabadság, esküdtszéki eljárás, a széles bázisra tett közvetlen választás, önkormányzat, parlamentaris felelős kormány, mit emebben ez ideig nélkülözünk, s igy a diploma elfogadása ránk nézve még e tekintetben sem lenne előnyös. De nem volna előnyös állásunknak ujabb kapcsolattal! fölcserélése magukra a többi tartományok concret állapotára nézve sem ; ugyanis ha szemügyre veszszük a birodalmi tanács jelen összealakitását, ha figyelemmel kisérjük az első tanácskozás alatt kifejlődött irányt, a 127 tagú majoritást, nemde minden elfogulatlan előtt tisztában fog lenni, hogy az , mely polyglot állásánál fogva már magában ingatag, egy uj, egy idegenszerű, egy valljuk meg, hatásteljes elemnek beleillesztése által tökéletesen tarthatlanná válnék, zsibbasztó volna eljárása, s oly sok, oly ellenkező érdekek kiegyenlítésére nem vezetne. De megengedve, hogy lehetne reájok nézve egy előnyösebb kapcsolatot kitalálni, kérdem minő jog, minő igazság, minő méltányosság mellett lehet követelni azt, hogy az egyik feláldozzon mindent, áldozza jogait, legszentebb törvényeit, függetlenségét, mikor ez áldozatért pótlásul nem nyerhet semmi egyebet, mint a pillanat sükereitöl föltételezett — az önkény szeszélyeitől függő, — s már eredeténél s alakításánál fogva tarthatlan puszta engedményt. Valamint tehát mi sem óhajtunk befolyást gyakorolni szomszédaink ügyeinek intézésénél, ugy viszonlagosan méltán követelhetjük, hogy ők se avatkozzanak a mieinkbe, s legyenek valahára meggyőződve arról, hogy a német civilisatio előnyeit nem a majorizálás, nem a pressio fogja terjeszteni kelet felé, mire különben a 12 évi tapasztalás elég bő tanúságot adott. De ne aggodtassa őket azon bal fölfogás sem, hogy mi az 1848-ki törvények által irányukban uj vívmányokat nyertünk volna, nj igenis, hogy kormányunk Pestre tétetett át, hogy önkormányzati jogaink praecisebb formulatiót nyertek, a kormányférfiaknak már régi törvényeinkben ismeretes, de az uj pátensKépv. ház napi. I. köt, 59