Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-27

220 XXVII. ülés 1861. május 23-kán. Igen, az 1848-iki törvények ugy közjogi, mint magán életünkre nemzeti szükség voltak. Mutatja azt azon körülmény is, hogy az önállásunkra, függetlenségünkre vonatkozók együttlegesen hozattak azokkal, melyeket a nép demokratikus érdekében megalkotni, a törvényhozás jónak, s halaszthatlannak talált. És mégis e törvényeket rögtönzötteknek, s azért ignorálandóknak találják a bécsi statusférfiak. És ha e törvények rögtönözöttek volnának, s gyökerei nem lennének a nemzet testében oly mélyen oly messze elterjedve, hogy magyarázhatná meg valaki, az 1848/49-iki harczot, melyet a nemzet a legnagyobb lelkesedéssel mellettök folytatott? Hogy magyarázhatná meg valaki azt, hogy midőn 12 évi elnyomatás utána nemzetnek a lehető legszűkebb alkotmányos tér nyilt, akkor, midőn organizált párt, alkotmányos gyülpontok nem léteztek, midőn még a sajtó alig mert szabadabban nyilatkozni: az ország leg^volabb részeiben, legkisebb mint legerösb pontjain, mint egy hang emelkedett fel az 1848-iki törvények visszaállításának követelése (Ugy van!). Faktiók, conspiratiók, pártok, terrorizálás volt-e ezoct. 20-ika után s az- e ma itt a nemzetgyűlésen, midőn ellenök egy hang sem, mellettök 330 képviselő szózata emelkedik? (Helyes!) Nem, tisztelt képviselők! e törvények ezrek életével, martyromságával, hontalan bujdosásával, szenvedésével vásároltattak meg, lettek lelki sajátai a nemzetnek, — és ha szabadságainkat vérrel szerzetteknek nevezhettük eddigelé, vérrel és szenvedésekkel szerzetteknek állíthatjuk különösen az 1848-iki törvények biztosította szabadságainkat. Nemzetünk e szilárd, merev, mondhatni vallásos ragaszkodása mellett az 1848-ki törvényekhez, mit látunk mi a Lajthán túl ? 1848-ban egymás után két alkotmányt; 1849 ik mart. 4-én egy harmadikat — Reichsverfassung — és ez alkotmány életbe léptetésére 1849, 50, 51-ben kísérleteket, hitegetéseket egyes tartományok irányában, — mig 1851 aug. 20-án a soha nem létezett miniszterialis felelősség, két napra rá a nemzetőrség megszüntetettnek nyilvánittatik. Ezek csak az első lépések. 1851 dec. 31-én a hires 1849iki — Reichverfassung — kivihetetlennek, s igy megszűntnek nyilvánittatik. Ekkor azonban uj alkotmány — tehát 1848 óta már a 4-ik — az u. n. organische Grundgezetze — hirdettetett ki. Ezen utóbb emiitett „szerves alaptörvényekben" tanácsadó bizottmányok „berathende Auschüsse, állíttatnak fel a kerületi hatóságok s helytartóságok mellé — a magas nemesség, a nagy és kis birtokos, s az iparosztályból. Létesitésökre nézve azonban mély hallgatás áll be ismét a keleti háborúig 1854 jul. 19-ig, Ekkor rendi képviseletek adatnak minden koronaország számára. E részletesen közlött alapvonalok után, s igy e 4-ik alkotmány után jön ismét mindig az absolutismus legridegebb gyakorlata mellett 5 évi hallgatás 1859 ig az olasz hadjáratig. Ekkor jőnek azután uj kísérletek, megerősített birodalmi tanácsok, mindenféle alakban — 1860 oet. 20. s 1861 február 26. Mindezen alkotmányok kiadatnak a legnagyobb ünnepélyességgel és az infaliibilitás legnagyobb, legszigorúbb sanctiójával. 12 év alatt 5 — 6 alkotmány! Mik ezek uraim! egyebek, mint tapogatózások, mint experimentatiok? — miként ezt a febr. 26diki diplomára, az azt hirdető hivatalos újság ki is mondja; — mik ezek egyebek, mint papírra rakott status-theoriák, bureauk s tanszékek kifolyásai, melyeknek az élettel semmi közük, melyek a birodalom népeinek életszükségeit, históriáját, legszentebb tulajdonaikat tagadják, ignorálják? S nem fényesen igazolja-e ez állítást a Reichsrath utolsó alakulása? midőn a legújabb Reichsverfassung mellett 343 követi voks közöl csak 127 voks nyilatkozott, s igy e 127 voks alkotmányos támogatásával akarják a bécsi uj államférfiak a birodalmat átalakítani? Ily állapotok-e azok, melyek az örökkévalóság vagy az infaliibilitás magvát magukban hordják!? Es ilyek után ítéljen azután a világ köztünk s a Lajtántuliak közt. Oda adhatjuk-e mi az ily örökké ingó alapokra fektetett alkotmányokért saját 900 éves alkotmányunkat? oda adhatjuk-e a 12 év alatt 6-szor megváltoztatott alkotmányos formákért a nemzet történeti s democraticus aspiratióit szentesítő 1848-ki törvényeinket? Oda adhatjuk-e tapogatózó s experimentáló theoriákért ezer éves nemzeti éltünket, önállásunkat ? Ilyek után mondja ki felettünk ítéletét a&világ! — mi ez Ítéletnek nyugodt lélekkel nézhetünk elé. — Igy tekintem én s velem együtt a t. képviselőház az 1848-iki törvényeket, saját nemzetem, a fejedelem s az austriai tartományok irányában. Ezért kívánom én előttem szóló t. képviselősársaimmal együtt az 1848-ki törvényeknek teljes helyreállítását. Szándékosan mondámé szót: „teljes", mert világosan ide értetni akarom egész terjedelmében a magyar pénz- és hadügyet. Miért kívánjuk mi financzügyeinket magunk kezelni? Ha e részben nem volna törvénykönyvünkben ezer törvény; ha e részben nem rendelkeznének az 1848-ki törvények oly szabatosan; ha nem tudnók, hogy az adó megajánlási jog az alkotmányosság első betűje; ha a 12 évi elnyomatás mindezt elfeledtette volna velünk : azon pénzügyi kezelés után, melynek eredményeit t. barátunk Lónyay M. oly világosan tüntette elő, szóval a 12 év alatt csinált harmadfél ezer milliónyi adósság s pazarlás elegendő ok volna arra, hogy ily kezekből, melyek egy egész birodalmat a banqueroute örvényének szélére vezettek, (Helyes!) saját pénzügyeinket átvennünk mulaszthatlan kötelességünk legyen, nehogy e terhek még jobban összehalmoztassanak, sazelébb-utóbbbekövetkezendettroskadás alatt nemzetünk közvagyona s annyi milliónak verejtékkel szerzett tulajdona veszendőbe menjen. De mi ezen felül igen jól ismerjük törvényeinket; igen jól tudjuk, hogy adómegajánlási jog nélkül alkotmány nem létezik, igen jól tudjuk; hogy ezzel Európa legkisebb alkotmányos államai is bírnak, (Ugy van!) s még azt sem felejtettük el, hogy e jogunkat akkor is meg-