Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

XXVI, Ülés 1861. május 22-kén. 199 zájárulta nélkül, véleményem szerint, ezen ház semminemű fölirat vagy törvényhozás fölötti tanácskozásba bele nem bocaátkozhatik. (Helyeslés.) Azért azon inditványt, a Tisza Kálmán képviselőtársunk által előadottak hozzátételével, mint ezen ház határozatát óhajtanám kimondatni. Hogy ezen indítvány alakjára nézve, a vélemények e házban különbözők, az igen természetes; mert egy ily számos tagból álló testület egyvéleményü nem is lehet; mindazonáltal az eddigi nyilatkozatokból már világosan kitűnik az, hogy ezen ház azon ritka parlamentek egyike, melyben párt-különbség nincsen, mert itt csak egy párt van, és ez az, mely törvényes alkotmányunkból, melyet elődeink a déli betörésektől oly nagy vitézséggel megvédtek, a nyugoti fondorkodásoktól oly nagy bölcseséggel megóvtak, egy vonalnyit sem enged és készebb inkább ismét tűrni és szenvedni, mint hogy beleegyezésével ezen a legkisebb csorba is ejtessék. (Közhelyeslés.) Nincs e házban azon hatalomnak pártja, mely alkotmányunkat megcsonkítani akarja, de nincs e hazában sem, mert annyi sanyarú tapasztalatok és csalattatás után igen meg tudják választani azokat, kikben bizhatnak. Több mint egy évtized hosszú során át a bécsi minisztérium egy föczélt tűzött ki magának és ez Magyarország megsemmisítése volt, azon experimentum létrehozása által, mely a birodalom egységének neveztetik, és mely által a köztünk és a birodalom közt létező törvényes kötelék az önkény bilincseivel pótoltatik. Mennyi keserv, mennyi köny, mennyi nyomor okozója volt ez, e szegény hazában 1 de mi volt az eredménye a birodalomra nézve is? elveszett egyik leggazdagabb tartománya, elszigeteltség a többi államok között, s a legnagyobb mértékben megzavart pénzviszonyok ... És most ajándékképen nyujtatik nekünk annak egy részecskéje, mely egész ezredéves tulajdonunk; katonai erőszakkal, a törvények mellőzésével hajtatik be az önkényíleg kivetett adó; alkotmányunk nincs elismerve, és ismét némi változattal tovább folytattatik az annyi tapasztalatok által elégségesen bebizonyított vészes politika. Aggódó, mélyen szomorodott szívvel nézi mindegyikünk a jelent, és a legközelebbi jövőt. De csak ezt, mert mi a haza jövőjét illeti, itt egész más nézetem. (Halljuk!) Meg van áldva e hon, a dus természet minden adományával; most jelenleg az igaz, lakosai, minden osztálykülönbség nélkül elszegényíttettek, az eddigi kormányzat, a szerfölötti adók és a hivatalnokok zsarolásai által; de kormányoztassák csak pár évig czélszerüen, emeltessék csak kissé a kereskedés és ismét egyik leggazdagabb országa leend hazánk e világrésznek. Van e hazának oly népe, mely mindenekfelett szereti hazáját, határtalanul tiszteli és ragaszkodik törvényeihez, mely hősiesen harczol mint katona, hősiesen tud és fog tűrni ha kell, és mely fönntartja a rendet mind szabad polgár. (Helyes!) Van e hazának egy oly ifjú nemzedéke, melyre megnyugvással tekint mindegyikünk, tudván azt, hogy ha bennünket e helyről a végzet, vagy a hatalom elsodrand, lesz helyünkbe tiz, lesz száz, ki hasonló hazaszeretettel, hasonló önfeláldozással, betöltendi helyeinket. (Köztetszés.) E haza mellett van a törvény, a jog, az igazság! S egy ország, mely ily erővel, ily kincsekkel bír, nem veszhet el. Azért bizalommal, bátran, büszkén nézünk a jövőbe. Lehet erő mely jogainkat, jólétünket tiporja, de nincs hatalom, mely Magyarország ezredéves törvényes önállását megsemmisítse, és azért ne ámítsa magát bárki, mert Magyarország osztrák provincia nem lesz soha! (Közhelyeslés, éljenzés.) Trefort Ágoston: Tisztelt ház! Ha annyi jeles előadás után becses idejét s türelmét igénybe venni bátorkodom, nem teszem azt szónoki viszketegből, hanem azon meggyőződésnél fogva, miszerint ez alkalommal minél több képviselőnek nyilatkozni kell, hogy ismerjen bennünket az ország, s ismerje cselekvéseink indokait. Bocsánatot kérek azonban, ha felszólalásom kiinduló pontjául egy a tárgytól talán távol fekvő eszmét használok, a status mindenhatóság eszméjét. (Halljuk!) — Ezen eszme kútforrása legnagyobb részt a politikai bajoknak a continensen; mert ezen eszméből fejlődött ki azon nézet, miszerint az administratiőnak mindenbe avatkoznia kell akként, hogy az az embert születésénél megragadja és a sírig üldözi, magáról azt tartván, hogy ő az egyedüli üdvözítő. — Sola administratio salvifica. E tan apostolai sz. István koronája országaiban irgalmatlanul experimentáltak, s nehéz meghatározni, vájjon mütételeiknél az erkölcsi és jogérzet hiánya, vagy pedig a politikai ügyetlenség vitte-e a főszerepet. De miután ezen urak anyagi s igen csekély szellemi készletök elfogyott, az európai conjuncturák s a birodalmi pénzzavarok nyomása alatt jelentek meg az octoberi rendeletek, melyek folytán a megyék szervezek magukat, nem e rendeletek, hanem az 1848-ki törvények szerint. — A főindok a szervezésre az vala, hogy az országnak ut nyittassék, melyen abnormis törvénytelen helyzetéből normális s törvényes helyzetbe átmehessen,— mi természetesen csak az országgyűlés összehívása által lehetséges, s azért az ország october óta folyvást az országgyűlés összehívását sürgette, kívánván, hogy az országgyűlésnek sükere és eredménye legyen. De itt azon sajátságos tüneményre akadunk, hogy azon tényezők, melyek a kormánynak egy nemét jelenleg hazánkban képezik, — mert törvényes, sőt rendes kormányról eddig szó sincsen, — én legalább azt nem tudom látni, sem azon helytartótanácsban, mely administrativ tekintetben a Bach-rendszert magyar nyelven folytatja (Köztetszés.), sem az udvari cancelláriában, sem azon bécsi belügyminiszterben, kit államministernek talán csak azért kereszteltek át, hogy Magyarország ellen államcsíneket forraljon (Derültség.), s ki a magyar ügyekbe még folyvást avatkozik, — e tényezők épen akkor, midőn állítólag