Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-26

194 XXVI ülés 1861. május 22-kén. kölcsönös viszonyaik kellő felfogása mellett, semmi sem áll inkább érdekökben, mint a mennyire csak lehet, az önfenntartás parancsolta kellő óvatossággal, a védvám-rendszerböl, lassú fokozatokban, a termelő s iparerö kellő megfontolásával, a mennyire lehet, a szabad kereskedés nagy elve felé hajolni. E nézetből indulva ki szólittattam föl azon időszakban, midőn rövid ideig a nemzeti gazdászat vezetésében csekély részt vehettem a birodalmi minisztériumot az együttműködésre oly értelemben, hogy mind Magyarország, mind az örökös tartományok érdekeinek kellő megfontolásával intéztessenek el a lehető legméltányosabban a köztünk fennforgó kereskedelmi viszonyok s munkálódjunk együtt a birodalom kereskedelmi külviszonyainak is megállapításában ugy, hogy a prohibitiv rendszer azonnali felhagyásával, az ipar különböző ágaihoz mért védő-vámtételek fokonkinti leszállításával — mely ösztönzi, sőt kényszeríti az iparosztályt a tökéletesebb gyártásra, de egyszersmind nem teszi neki lehetlenné a szükséges betanulást, s czélszerü gépeknek megszerzését sem, — eszközöljünk ki a külföldtől Magyarország s a birodalom termesztményeire, valamint készítményeire is, arányos kedvezéseket. Az akkori birodalmi kereskedelmi minisztérium beleegyezésével a küldöttségi tagok kineveztettek mindkétrészröl s e vegyes küldöttség munkálatát épen megkezdendő volt, a mikor a magyar minisztérium lemondása által, ennek együttműködése lehetetlenné vált. Ezt csak azért véltem felhozandónak, hogy ebből is kitűnjék, mikép a magyar kormány 1848-ban is kész volt az ausztriai birodalommali közös viszonyait a méltányosság közös alapján kiegyenlíteni. Ezeknek előrebocsátásával kijelentem, hogy mindazokat, mik kereskedelmi tekintetben az ausztriai kormány által 1849-dik év óta történtek, teljesen helyeslem; (Zaj; halljuk!) csak azon szerződésre nézve, mely Ausztria részéről — miután elébb az ausztriai kormány a külföld irányában, az ipar készítményeire nézve, azelőtt fennállott túlságos védrendszertöl, melyet inkább prohibitiv rendszernek nevezhetni, az egész külföld irányában elállott, — Poroszország kormányával 1853-dik évben, az átalános német vámegyesülés tekintetéből is, azon föltét alatt köttetett, hogy ezen szerződéshez a német vámszövetségnek bármely állama hozzájárulhasson, vagyok kénytelen megjegyezni, hogy midőn e szerződés készülőben volt, az ausztriai valuta már akkor is nagyon ingadozott, s ez tette kívánatossá az ausztriai minisztérium előtt azt, hogy a birodalom termesztményeinek s ezek közt a nagy fontosságú bornak, az ausztriai gyáripar megszorításával is, a német vámszövetségbe könnyebb bevitelt eszközöljön, minek következtében a nagy mennyiségben bejönni remélt ezüst pénzösszeg által a birodalom financziális helyzetének emelését, s igy a valuta értékének helyreállítását is remélte. Poroszország pedig a maga és a német vámszövetség részére leginkább azt czélozta, hogy gyári készítményeinek, az ausztriai birodalombai könnyített bevitele által uj piaczot szerezzen. Ugyanekkor, alkalmasint az érdekeik védelmére felszólalt ausztriai gyárosok megnyugtatására, a birodalom legtöbb lapjaiban hosszas vezérczikkek jelentek meg annak megmutatására, hogy, habár az ausztriai gyárosok a vámszövetség készítményeinek könnyebb behozása által érdekeikre nézve egj időre kissé nehezebb helyzetbe jönnének, ez állapot is minélelőbb kiegyenlittetnék azon pénzösszeg által, mely a birodalom termesztményeinek, különösen pedig a bornak könnyített kivitele által, a vámszövetségböl behozatnék. E czikkekben nagyon is a túlzás részletességéig tüntettetett ki azon nagy haszon, mely a magyar bornak kiviteléből — ennek termelését 20 millió akóval, a kivitelt 10 millióval, az akó árát 8 forinttal számítva a birodalomra évenkint 80 millió ezüstpénz bejövetele által háramlott volna. Alig kisértem valaha az ausztriai birodalomban valamely kereskedési szerződés létrejöttét feszültebb figyelemmel, mint e szerződés létrejöttét;s azért igen nyomasztó volt, midőn sajnosán kellett tapasztalni, hogy az úgynevezett szeszes italok, melyeknek könnyített kiviteléhez oly nagy várakozás köttetett, a szerződésből kimaradtak. — így a szeszes italoknak, s ezek közt a bornak is a szerződésből kihagyása által a birodalomra igen nagy kár háramlott, S hiába iparkodott az ausztriai kormány e hiány pótlását kieszközölni; noha állítólag azzal volt a szerződés aláírása előtt biztatva, hogy e kérdés is mielőbb kiegyenlítést nyerend; a birodalom szeszes italai s borai, a vámszövetségbe bevitelkor, a francziaországi borokkal ugyanazon egy, bár azóta valamennyi borra nézve leszállított vámtételt fizetik. Hogy ez az egyezkedés czéljának meg nem felel, azt kiki belátja, Mert a német szövetség kisebb vámdij mellett hozhatja be most gyári készítményeit az ausztriai birodalomba, mint a külföld egyéb gyárosai; és mivel a gyártásban előrehaladott vámszövetség, kivált a gj^apot és kevert kelmék tetszetősebb kiállítása következtében igen nagy mennyiséget hoz be évenkint az ausztriai birodalomba, és ezért tetemes ezüstpénz összeg megy ki a birodalomból; ellenben az ausztriai birodalom a maga szeszes italait, s ezek közt a bort is, ugyanazon vámtétel fizetése mellett vihetvén be csak, melylyel azt a francziák viszik be; ezen ország boraival a versenyzést ki nem állhatják, már csak azért is, mert a franczia borok tengeren történő szállításának dija már magában is kisebb, és még kisebbé válik azáltal, hogy az elszállított bornak egyrésze, mely igen olcsó, és csak a munkás nép fogyasztására van számitva,mint ballast adatván át a hajóskapitányoknak, attól szállítási dij helyett, ennél csak a kapitányokat illető sokkal kisebb jutaimi dij (praemium) szokott fizettetni. Eszerint a szerződés kötése óta a bor bevitele a német szövetségbe csak igen kevéssel növekedett, s a tetemes pénzhiány, mely a vámszövetség emiitett gyári czikkeinek nagy mennyiségben behozásával ered, pótolva sehogy sincsen. Csakugyan igen nagy összeggel emelkedett az e szerződést követő években az ausztriai birodalomnak kereskedelmi szenvedőleges állapota, ugy, hogy ha ennek növekedése tovább igy haladt volna, az ausztriai birodalom pénzereje alig eltűrhető módon fogott volna elfogyasztatni. A kereskedelmi bilanxnak az utolsó két évben kimutatott javulása leginkább a valuta értéktelené-