Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-26
XXVI. ülés 1861. május 22-kén. 189 minden magánértéknek a kormány zsebébe kellend szivárognia (Helyes!) — és csak későn értesülénk arról," hogy a nemzet véres verejtékéből kipréselt roppant pénzeket magasállásu államférfiak elsikkasztották. -- (Igaz!) A protestáns vallás, a nemzetiségnek e dicső öre és elöharczosa üldözőbe vétetett, hogy autonómiája megaláztával, szivéből kitépessék a függetlenség érzete, habár a szívnek magának utána meg kell is szakadnia. Német nyelv uralkodott mindenütt, az irodalom lealázva, és a sajtó lenyűgözve, csehek és morvák parancsoltak; a horvát és szerb nemzetnek ősi fegj^verei, családi ereklyéi épugy elkoboztattak, mint a magyaré s a népek zsandarmeria és financzörök rámájába foglaltattak, — és ez igy járta évről évre, napról napra; s mert igy járta, csoda-e,ha a magyar nép az uralkodó ház iránti bizalmát végkép elvesztette! Pedig megengedném még azt is, hogy egy nemzet a legnagyobb zsarnok alatt is megelégedett lehet, ha t. i. benn az ország területén anyagi jólét és a külföld irányában a fegyverek tekintélye nevelné a zsarnok uralmát, ámde a divatozó kormány rendszerre bátran kimondom, miképen annak az osztrák monarchia területén egyetlen jó reminiscentiája nincsen. Mert a pangásnak indult kereskedés, a szerencsétlen vámviszonyok a pénzügyekre csakhamar nyomasztólag hatottak el annyira : hogy Ausztriának különben is szétzilált pénzviszonyai, kereskedelme, és hitele az enyészet felé indult, a melyet sem a mesterkélt, sem az erőszakolt nemzeti kölcsön lábra állitani képes nem volt, s igy történt az, hogy miglen mi magyarok saját bőségünkben megfuladánk, ugyanakkor Horvátországban a nép a városok utczáin a Gondviselésben kétségbeesve, éhen-halálnak lőn martalékává, — és pedig akkor uraim, midőn Szegeden a búzának köble négy ftért sem volt eladható. — Nyomor és inség mindenütt, de diadalt ült a boszu angyala, és az uralkodó vezér szava : az egyenjogúság volt! Az ifjú császár eszményképe a szép, a begyakorlott osztrák hadsereg volt egyetlen öröme. De csakhamar bekövetkezék a Nemesis boszuló karjának irtózatos működése, mert az olasz háborúban e vitéz hadsereg, melynek nagyrésze magyar honfiainkból, ama vitéz nemzetből állott, mely a német hadsereget a magyar földszínéről elpusztitá,kikergeté a német hadsereggel egyetemben, Montebellótól kezdve Villafrancáig a nagy Napóleon s vitéz Viktor Emánuel seregei előtt soha meg nem állott. (Tetszés.) Meg nem állott pedig azért, mert hiányzott a legénység kebelében a fejedelem iránti lelkesedés érzete, (Igaz!) hiányzott amaz isteni szikra, mely az ellenséges seregeket lelkesité. (Helyes!) Hiányzott pedig azért, mert belátták a seregek közvitézei, miképen ők a népek szent jogait terjesztő nagy eszme ellenében, csupán önnön bazájoknak, saját véreiknek elnyomói mellett kénytelenek voltak elvérzeni.— (ügy van!) S míg a harcztéren ütközet ütközet után elveszett, előállott itt a hazában ama természetellenes viszony, hogy a nép az ellenséges fegyverek győzelmének örült, és saját fiainak elestén és elvérzésén a Gondviselés akaratában megnyugodott. Igy veszett el az ausztriai fegyvereknek akkorig tisztelt tekintélye, és belátá Európa, hogy Ausztria az európai családok közepette rendeltetésének megfelelni nem képes, s hogy azon fejedelem, ki szurony okkal támogatott ingatag trónjában ülve alattvalóinak hűségére nem támaszkodhatik, önmaga magát megsemmisíti, (Helyes!) — és belátá Európa, hogy egy oly fejedelem, ki mindenkinek barátja -— épen azért mert senkinek ellensége lenni nem mer, (Ugy van! Igaz!) mint a krimiai harczban történt, az európai egyensúly mértékében semmit sem nyom. És ezt belátá a keserű csalódások közt férfias korát elérte osztrák császár O Felsége, s mert belátta — a nyílt erőszak terét odahagyva, és az olasz államok földönfutóvá lett fejedelmek fátumszerü sorsán megdöbbenve, alattvalóira, és főleg a magyar nemzetnek históriai világhírű hűségére hivatkozott. Igy keletkezett a községi rendszer — s az april 21-iki parforce alkotmányt tárgyazó pátens, melyek azonban mint annyi haszontalan experimentatiók a retortákban bentmaradtak, (Helyes!) és elvégre az oct. 20-iki diploma után tűrte és elnézte, miként szervezik magukat a megyei hatóságok az 1848-ki törvények alapján, és az oct. 20-ki diplomának elveitől majd eltérve, majd azokat 16-ik januári leiratában ismételve, majd ismét a szuronyok hatalmára hivatkozva, elvégre az april 2-ki országgyűlés megszületett. Tisztelt képviselők! Az elmúlt idők irtózatos képei kételyeknek, combinatióknak és minden emberi tekintetnek útját bevágják. Nekünk vezérelvünk a törvény és az igazság, s e kettőre támaszkodva kötelességem kimondani, miképen én a magyar trónt megürültnek tekintem, ámbár a pragmatica sanctio értelmében annak koronázott királya máig életben van; mert hallatlan és a magyar históriában példátlan eset az, hogy a király ostromállapot kihirdetésével, a nemzet törvényes élete meggyilkolásával az ország kapuit maga után bezárja, és magányába visszavonuljon, és mind ezt a család tagjai közt történt privát egyesség s illetőleg lemondással okadatolja. Ilyesmit törvényhozó atyáink gondoskodása még csak nem is álmodhatott, de igenis az 1485-ik évi III. t. czikk világosan rendeli : „Si Rex aut imbecillis aut negligens esset, Comes Palatii vices suppleat et oratores excipiat." (Ugy van.) S e szerint az országot odahagyta V. Ferdinánd király távozása után, az 1848-ld III. t. czik szerint a kormányt a nádornak kelletett volna átvennie. De még ez esetben is, ha a trónlemondás mind V. Ferdinánd, mind Ferencz Károly föherczeg által a rendes formák közt megtörtént volna, és az országgyűlés által törvénybe iktattatott volna is, s annak köKép. ház napi. I. köt. 48
