Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

J82 XXV. ülés 1861. május 18-kán. Úgy mondám".— és szándékosan mondám: a kibékülésre; mert azok után, .mik 12 év alatt történtek, á visszaállított és-igaz lélekkel elfogadott törvényes alapon kibékűlésünk lehet, sőt kívánatos, de addig, míg ezen alap helyreállítva s kellőleg biztosítva nincsen, egyezkedni, vagy épen alkudni lehetetlen. (Helyes!) Bölcsen monda indítványozó igen tisztelt képviselő társunk, miként lefolyt alkotmányos életünkben kormány és nemzet között a törvényeknek értelmezése fölött voltak koronkint eltérő nézetek, ezúttal azonban létező alaptörvényeink tagadtatnak meg — akkor értekezni, az értekezés folytán az elágazó véleményeket a közösen elismert alapon kiegyenlíteni, tehát egyezkedni lehetett, — most midőn alkotmányunk sarkalatos jogaitól fosztattunk meg, mindenekelőtt magát az alapot kell visszakövetelnünk, (ügy van!) Lajtán túl azonban fájdalom, még mindig másként gondolkoznak! ott azon szerencsétlen törekedés, mely az egész birodalomra nézve közössé és szintén legyözhetlenekké vált veszélyeket negédes önhittséggel idézte elő, még ma sincs feledve, mert daczára a történtek fölött bánatot mutató közeledéseknek, csak ismét oly módon horgásznak reánk, hogy Isten és világ előtt bennünket kétségtelenül illető alkotmányos jogainknak legjelentékenyebb részét barátság és közösség ürügye alatt önkényt kezökbe szolgáltassuk. Igaz, hogy october 20-án uj zászló tüzetett ki, s azóta az intézmények is uj és olyan alakot kezdettek magukra ölteni, melyek némileg az alkotmányosságnak szinét viselik, — lehet, hogy ezen fordulat a régtől óta osztatlan hatalommal kormányzott s pusztaengedményekhez szoktatott tartományok előtt valóban mint örvendetes látvány tűnhetik föl. - Ámde a magyar nemzet ős időktől fogva egyedül szabad egyezkedés utján, s önkeblében alakult szerződésekre fektette állami sorsát, s ebben szinte ezer év óta ugy beleilleszkedett, miként az egyoldalú bármely kecsegtető engedményezés előtte örökre érthetlen marad: miután magát az államban s tulajdon területén nem bérencznek vagy szolgának, hanem tulajdonos házigazdának, s mint ilyent kiegészítő jogos tagnak tekinti (Ugy van! Helyes!). És ime ez az első akadály, melynél mindjárt kezdetben kétfelé válik dolgunk; miután a bécsi kormányzók saját nézpontjukból tekintvén minket is, nem fogadják el azon alapot, melyre állami helyzetünk egész súlyával támaszkodik, s melyből egyedül lehet és kell a mi helyzetünket megbirálni, miután nem találkozik nemzeti intézményeink között csak egy is, melynek szövegén a szabad szerződés éltető gyökereinek szálai át ne vonulnának. Soha a magyar nemzet oda nem tévelyedett, hogy az államban valamely határtalan hatalmat próbáljon maga fölé állítani, melynek eszét, meggyőződését és szive minden vágyait, szóval egész személyét és összes vagyonát önkényére átengedje; mert egyszerű, józan és természetes belátásánál fogva az államot mindig mint emberi institutiót tekintette, mely múlékony és gyarló lények között és általuk a polgári társaság alakítása, védelme és lehető fölvirágoztatása végett keletkezik ; absolut hatalmat tehát, ha szintén akarna is, benne józanon és állandóan nem alapithat senki, miután mulandó és minden tekintetben korlátolt elemekből valami határtalant alakitni akarni, bálványemelésael azonos képtelenség lenne (Igaz!). De azért nálánál senki jobban nem tiszteli, hívebben nem szolgálja törvényes királyát, mint ezt áldozatkészségével és hiv ragaszkodással annyiszor tanusitotta, habár a hatalmat, mely tiszteletet gerjeszt és végképen kötelez, nem az álfényben vagy erőszakra hivatkozó önkényben: hanem inkább tulajdon alkotmányos szerződéseiben és azon szent közösségben keresi és találja föl, melyet a társaűulom keletkeztében fekvő érdekegység elutasithatlanul igényel, —ez szüli előtte a legitimitást, vagyis jogszerűséget, ama, sértést nem tűrő szentséget az államban, mely a fejedelmet és népet, mint illető feleket egymás irányában kölcsönösen kötelezi; azontúl pedig üres hanggá és értelem nélküli szóvá silányul, mihelyt az az uralkodó fél irányában kizárólag és csak annak számára követeltetik; (Helyes !) mert kötelezettség az államban egymásra kölcsönösen ható viszonosság nélkül nem képzelhető. Lajtán túl ellenkezőleg áll a dolog, ott a hatalomkezelök azon számos és nevezetes országokat, melyek a birodalomnak azon részét képezik, jogaik élvezetéből lassankint kiforgatták, s most vak engedelmességet követelve, az absolutismusnak költött fogalmára, mint alapra hivatkoznak, holott arra, mint csak képzelödésben létező elvont fogalomra nem hogy államot, de épen semmi valót se lehet állandóan építeni (Helyes!) ; mert az államban, mely nem képzelet hanem létező valóság, melynek terén tehát minden fölállított és működő erőnek eredetét kimutatni és alapját igazolni szükséges, — az abstractio üres fogalmára támasztani semmit sem lehet (Helyes!); — a hóditás és ennek erejéveli uralkodás pedig, melyekre az absolutismus tanait mint anyagi alapra fektetni törekszik, a mellett hogy változó, még a jog védelmét föltételező társadalom primitív követeléseivel is nyilt ellenkezésben áll, ennélfogva s* mmi jogos és erkölcsileg kötelező föltételeknek alapjául nem szolgálhat (Ugy van! Helyes!). Meglehet, hogy a bécsi kormányférfiak, — kik ezen alaphoz még mindig annyira ragaszkodnak, hogy még jelen helyzetük szorongattatásai között is csak a hatalomnak teljess 'géből és kegyelemkint osztogatják engedményezéseiket; meglehet, mondom hogy saját körükben ideiglenesen legalább némi elismeréssel, vagy épen hálával is fognak találkozni; nálunk azonban, hol a jogszerűségnek elvei már régóta megalapítva és százados békekötésekben, szerződésekben és alaptörvényekben már formulázva is vannak, hol tehát az engedményezésnek még csak szándoka is, a létező és élnem avult alapnak meröbeni megtagadásával ugyanazonos; ezen egyoldalú ingatag adományok, melyek szokott gyakorlat szerint bármikor is visszavehetök, vagy megváltoztathatók, semmi államb, becscsel nem bírhatnak; miután szerződési alapél-