Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

XXV ülés 1861, május 18-kán. 169 kötésének szüksége nélkül a monarchia megújult erőben, mint nagyhatalom régi fényében és tekintélyében helyreáll ; az anyagi jobblét, a népek megelégedése és az alkotmányosság megerősödése lett volna a népek rég megérdemlett osztályrészük. De a magyar birodalom beolvasztásának eszméje, ezen monarchia sorsát intéző államférfiak százados traditionalismonomaniája, mely erősebb náluk mint az ész tanácsa, mint a sziv sugallata, mint az eskük és kétoldalú szerződések szentsége, megragadá ismét őket, a kezök közzé jött korlátlan hatalom széditö mámora elhomályositá itélötehetségüket, eltévesztek a századot melyben élnek , magukat a középkor népeket erővel amalgamisáló — szakában lenni képzelek, és mert csak erőhatalommal lehetett a nemzetre hatni, a politikai ábrándjuk létesítésére szolgáló eszközökül a két sereg, egyik a hivatalnokok, másik a hadseregnek nevelését kellett foganatba venni, — s miután súlyos, mindig nevelt adók mellett is folytonos rémitő alakban növekedett a deficit, kölcsön kölcsön után minden kecsegtetőbb alakban, sőt kényszerítve is létesíttetett, s nem számítva a tehermentesítési 500 milliót haladó államkötvényeket, majd harmadfél ezer millióra szaporodott államadóssággal áll jelenleg Ausztria. — Emellett eladattak az államvasutak, nagyrészt eladattak s elzálogosittattak az államjószágok, a múlt korszakban annyi gonddal gyűjtött nagy szerű államadóssági törlesztési alap elköltetett, a birodalom egyik legszebb királysága elveszett, a nélkül hogy a jövedelem aránylag az államterhekben osztozott volna, és a népeknek kelletén túl fizetett adóját is számítva, harmadfél ezer millió érték áldoztatott fel, s mindez miért ? hogy Magyarországnak beolvasztása Ausztriába ismét sikeretlenül megkísértessék ! Első tekintetre talán maguk a rendszer szerzői is kételkedni fognának, hogy ezen roppant összegbe került a monarchia népeinek sükernélküli mütételük. De hadd szóljanak a számok. (Halljuk!) Az 1848-ki idő előtt V. Ferdinánd Ö Felsége uralkodása alatt a rendes kiadások 1886-tól 1846-ig 130 és 150 millió közt állottak ; még 1847-ben is, midőn már hadi készületek tétettek, az 158 milliónál több nem volt. Ha 1848 után helyreállván a béke, Magyarország régi jogaiba visszahelyeztetik és a többi népek is alkotmányos szabadságban részesítve, mindenütt helyreáll a nyugalom ; a közigazgatásban a takarékosság behozatik, a hadsereg előbbi békelábra állíttatik : ugy 160 millióval a rendes közös államadósságok fedeztetnek, ide nem számítva hazánk municipális igazgatási költségeit. — Tehát, mindezen adóösszeg, mely ezenfölül bevétetett, az uj egységes állam tervének kényszeritett kivitelére szükségelt nagy haderő és nagy hivatalnoksereg kedveért, vagy a tekintélyt vesztett állam védelmi eszközeiért vettetett ki. Mennyit tesz ezen túlfizetés, nem számitva az úrbéri kárpótlás és az úgynevezett országos pótlékok végett kiirt és behajtott összegeket, csak 1851-től bezárólag 1860-ig roppant, 887 millióra megy azon összeg, mely adó utján a régi adórendszer szerinti 160 millió évi adón fölül valójában bevétetett. Mennyire nevelte volna ezen, közel 900 milliót tevő összeg a földmivelést, ipart és kereskedést, mennyi uj vállalatok, hasznos beruházások és tőkék képzéséve szolgált volna; az átalános vagyonosság emelését nem képzelt mértékben előmozdította volna ha az a népek kezeiben marad. (Igaz! átalános helyeslés.) Ezen összeghez járul a szaporodott államadósságok összege. — Volt 1848-ki januárban, mint az akkori bécsi országgyűlésnek jelentetett: az állam összes adóssága 913 millió 872 ezer p. forint, 1849 végével tehetett 1100 millió p. forintot; és most az államadóssági bizottmány jelentése szerint 1860-kiaprilban volt az úrbéri kárpótlási kötvényeken kívül 2339 millió o. forint; — hozzászámítva az ujabb kölcsönöket, a 200 millió lotteria és 35 millió legújabb kölcsönt, nem fogunk sokat hibázni, ha azt állítjuk, hogy 1849-hez hasonlítva, Austria államadóssága 1400 millióval szaporodott. Ezenkívül elköltetett az 1848-ik előtt közel 200 millió értékű államadóssági törlesztési alap; az államvasutak eladattak, csak az 1848 előtt vasutakba tett beruházások 73 milliót haladtak; az eladott és elzálogosított államjószágok és bányák értéke is meghaladja a 120 milliót, ennélfogva, — ugy hiszem, számok mutatják, hogy harmadfélezer millió pengöforintnál többe került az egységes Austria eszméjének ideiglenes létesitése. (Derültség.) Tisztelt ház! talán sok unalmas számokat is idéztem, (Halljuk!) de a számoknak is van logikája (Igaz!) egy nagy német bölcs Göthe monda: „Man sagt die Zahlen regieren die Welt; das ist aber gewiss, die Zahlen zeigen wiesie regiért wird." — És ebben igazsága volt. Ezen harmadfél ezer millió roppant öszszegben a népek mennyi nélkülözése, mennyi megsemmisített gyümölcse a szorgalomnak, mennyi csirája millió család jövő anyagi jobblétének foglaltatik. Nem mutatják-e ezen számok, hogy hosszabb időre Austriába az absolutismust behozni lehetetlen. (Közhelyeslés.) Mondhatnák erre: Austriának háborúi készülete és egy rövid szerencsétlen háborúja volt egyrészt oka annak; igen! de ha Magyarország jogai élvezetében megelégedett, az állam anyagilag virágzó állapotban egy erős hatalom lett volna: bizonyára ellenei nem merik megtámadni, sőt egy erős, igazságos, előrelátó politika mellett a leginkább nagyravágyó hatalmak is őrizkedtek volna Ausztriával ellenséges állásba jöni, sőt bizonyára barátságát s támaszát keresik. És most, midőn Austria szövetséges nélkül külviszonyai zavart helyzetében az égető olasz kérdés elintézetlen, a németországi mozgalomtól környezve, midőn a keleti kérdés is mindinkább előtérbe vonul, roncsolt pénzügyével, zavart bel viszonyokkal, a többi népek alkotmányos és átalakulási korszakában — megkísértenék ismét azon eszmét létesíteni, melyért nem csak mi, de közvetve minden népei annyit szén védtek, és melynek létesitése a 12 évi próba után is sükeretlen maradt ? Képv. ház napi. I. köt. 43