Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-25

XXV. Ülés 1861. május 18-kán. 165 Ne csináljanak maguknak illusiót azon államférfiak, kik folytatni akarják más alakban azon rendszert, mely százados alkotmányunkat és törvényeinket lerombolni igyekezvén, ezen romok fölött kivannak ópiteni az egységes Ausztriának ezen, egy háromszáz éves politikai aberrationak csalékony képét, mely mindannyiszor akkor hiúsult meg, midőn a sisiphusi munkában már a tetőpontot elérni vélek, akkor gördült alá a súlyos szikla; most ismét más alakban azonsükeretlen munkához akarnak kezdeni, most, midőn előre jósolni lehet, hogy ha a tető felé, népek szenvedésein, anyagi és szellemi romlásán keresztül felgörditeni lehet is, az oly sulylyal fog visszaesni, hogy őket, rendszerüket, az összes államot — meglehet a mi tetemes sérülésünkkel — széjjel zúzhatja, (Ugy van!) Nálunk a törvényhezi ragaszkodás mái* nem csak meggyőződés, de hitté vált, s meggyőződhetnének a hitterjedés történetéből, hogy ha egy időre az erőhatalom által el is lehet nyilvánosan némítani, és rejtekekbe szorítani a hit vallomását, az első alkalommal százszoros erővel tör magának utat, és ugy a hitnek, mint a szabadságnak nincsen erősebb előmozdító eszköze, mint az elnyomatás. A másik álfogalom, melyet ellenünk terjesztettek, az: „hogy mi a más velünk lakó nemzetiségeket és a társországokat elnyomni és jogaiktól megfosztani akarjuk;" — erre nézve a dolog törvényes és gyakorlati állását, a testvéries szellemet mely nálunk létezik, DeákFerencz és utána többen világosan kifejezek. A harmadik álfogalom, mely elleneinknek jó darabig kedvencz thémájuk volt, az: hogy mi egy feudalismuson alajmlt aristocraticus államrendszert, minden néposztályok szabadságának és érdekeinek elnyomásával szándékoznánk visszahozni, hogy az egész elégedetlenségnek a müveit osztály néhány tagja eszközlöje, hogy az egész mozgalom a társadalom felszínén van. Mily fényesen czáfolja meg octob. 20-ka óta az egész nemzet ezen gyanúsítást. — Igen is kilátásba tettek egy 1848-ki megyei és kormányzati rendszert egy uj modorú országgyűlést; — szóval az 1848-diki állapotot. — Azt vélvén hogy a jogait önkényt megosztó nemesség és értelmiség fog kapni az alkalmon előbbi kizárólagos állásának visszafoglalásán. De csalódtak, mert nem volt kiváltságos osztály, mely szívesen és önkényt meg nem osztá a néppel a szabadságot. Nincs választási, és népképviseleti törvény Európában, monarchiában, mely szabadelvűbb lenne. De viszont nincs aristocratia, mely alkotmányosság és szabadság tekintetében inkább a néppel érezne, és nincs nép, mely irányában őszintébb bizalommal viseltetnék. Ezt fényesen igazolák az országgyűlési választások. A negyedik álfogalom, melylyel vádolnak az: „hogy mi háládatlanok nem ismerjük el, mindazon anyagi jótéteményeket, melyekkel bennünket az egységes kormány már eddig tetézett, nem látjuk be azon jólétet, mely reánk nézve anyagi és pénzügyi tekintetben az Ausztriába beolvadásból következnék és különösen: hogy Magyarországnak törvényes különállása és a personalis unió létesítése Ausztria anyagi és pénzügyi érdekeivel össze egyezhetlen levén, Magyarország beolvasztása Ausztria életkérdése. Engedje meg a tisztelt ház, hogy ezen utóbbi álfogalmak visszautasítására és gyengítésére vonatkozó nézeteimet előadhassam (Halljuk! Halljuk!), s habár fontos kérdéseink anyagi részének fejtegetése talán kissé hosszasabb, s már a tárgy természeténél fogva is unalmasabb lenne, előre is a tisztelt ház figyelmét bátor vagyok kikérni. Nemzetünk jellemében fekszik ugyan bizonyos közönyösség anyagi érdekei előmozdítása iránt, de nem is csoda, ha a múlt időkben arra kevés hajlam és ösztön mutatkozott! — Mint politikai ugy anyagi életünk az osztrák állammali vegyes házasságnál fogva örökös zsibbadásban tartva a legerélyesebb igyekezetet is kifárasztá és tétlenségre kárhoztatá. Első volt a nagy Széchenyi, ki belátva szellemi hátramaradásunkat bátor s fáradhatlan hazafiúi lelkével fölfogva anyagi érdekeink előmozdításának fontosságát, élete egyik legnemesebb föladatául tüze ki ezen czélra munkálni és igaz, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy az annyi természetes előnyökkel megáldott haza oly sok kincset rejt, mely természetszerűleg kifejlődve népünk minden osztályait vagyonossá és így függetlenné teheti. Mint magánosoknál ugy a nemzeteknél is a vagyonosság szüli a függetlenségi érzetet, ez pedig első alapföltétele a szabadság megszilárdulásának. A volt rendszer nagymesterének fogásai közé tartozott elhitetni az uralkodóval, és a müveit világgal, hogy rendszere fölvirágzást hozott a nézete szerént hátra maradt barbár Magyarországra is. Ezen, az álfogalmak terjesztésére szánt előadásokban mind azt egyenesen ignorálták, mi a múlt idők fáradalmas teremtménye volt s az 1848-diki törvények által eszközölt szabad föld és szabad munka gyümölcseit is saját művöknek álliták. Elfeledték, hogy anyagi hátramaradásunk egyik oka volt épen azon több százados harcz a török ellen, mely ha nemzetünk által nem vitetik, egyenesen Ausztriát érte volna, — de leginkább oka volt az osztrák államférfiak félszeg rendszere, mely szerint a magyar birodalmat mindig mint mostoha gyermeket, mint coloniát tekintek, hol az anyagi felvirágzást kitelhetőleg akadályozni, — kivéve a József császár korszakát, — politikai elv volf, azért hogy a független érzetü ország kellőleg meg ne erősödhessék; hogy könnyebben hajtható legyen. —A bécsi kormány ezen iránya azon stereotyppé vált okoskodásból vette eredetét : miért tegyen a fejedelem oly ország fölvirágzására, mely törvényes külön állásánál fogva maga szavazza meg adóját, és melyre egyenesen adósságot csinálni törvény szerint nem lehetett? Tehát ha arról vádolják hazánkat, hogy anyagilag hátramaradt, annak a Bécsből tett akadályok voltak föokai (Helyeslés !). —• Nem onnét ellenzék-e a régi országgyűlések törekvését az örök váltság, ősiség eltörlése, közlekedéseink előmozdítása, a hitelviszonyok rendezése és hitelintézetek felállítása iránt? Képv. Láz napi. I. köt. 42