Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.

Ülésnapok - 1861-24

148 XXIV. ülés 1861. május 17-kén. s ezáltal előidézve az ország több részeiben már polgárvér folyt, egy küldöttséggel járult a bécsi törvényhozáshoz azon utasítással, hogy minden, Magyarország s a birodalom között fennforgó kérdések, s összeütköző érdekekre nézve az egyik nemzet a másikkal egyezkedjék. És ha akkor visszautasíttattunk is, s közöttünk a harcz véres koczkája elvettetett, melynek következtében e hon, s az egész birodalom szabadsága elveszett, mit tettünk, sőt mit szóltunk azóta, akár az egyes törvényhatóságok tanácskozásaiban, akár a teremben, miből valaki azt következtethetné, hogy akkor ünnepélyesen kimondott szándokunk megváltozott ? S ha senki ily valamit nem hozhat fel, ha mint akkor : úgy most, nemzet s nemzet közötti szerződés utján készek vagyunk minden fennforgó viszonyok békés kiegyenlítésére, készek még áldozatokra is, a mennyiben azokat tőlünk a birodalom testvérnépeinek java, s a méltányosság kívánják, vájjon ki emelhet igazságos vádat ellenünk, midőn a kiegyenlítés minden lehető módjai között csak egyet utasítunk vissza, azt, hogy az örökös tartományok és saját materiális érdekeinknek ezer éves önálláaunkat hozzuk áldozatul. (Helyeslés.) Még kevesebb alappal bir azon állítás, mintha azáltal, hogy a birodalom számára, a február 26-iki pátens által felállított alkotmányos rendszerben részt venni nem akarunk, a nem magyar tartományok alkotmányos kifejlődése elé akadályokat gördítenénk. Tagadhatatlan, hogy Magyarország az államtanácsban részt venni nemcsak vonakodik, de hogy e részvétét saját nemzeti léte föláldozásának tekinti. Ellenzésünknek oka százados alkotmányunkban fekszik, melyet egy uj, kegyelemből adott s azért mindig bizonytalan állapottal felcserélni nem akarunk, (Ugy van!) s helyesen Ítélnek viszonyainkról, kik ezen ellenzést legyőzhetetlennek hiszik. A százados tölgyet fejszével ledönteni lehet, el lehet hordani maradványait, ugy hogy a hatalmas törzsének helye is alig látszik, de egy más csemetét ültetni helyére, az nem áll senkinek hatalmában. (Ugy van!) A. mély gyökerek kihajtanak, mihelyt a fejsze nyugszik, s elölik a gyenge ültetvényt — s így van az alkotmányokkal is, s ha a világtörténetben elég példát hozhatunk fel, hogy a szabadság lerontatott, nem fogunk találni egyet, hogy helyébe más mint önkény lépett volna, vagy hogy a szabadság máskép, mint a régi formákban adathatott volna vissza. Cromvell és Napóleon megkísérték ezt, s még az ö hatalmuk is gyengének találtatott e vállalatra, mely hazánkban bizonyosan époly kevéssé fog sikerülni, mint máshol a világon. Es így, minthogy a febr. 26-diki pátens a birodalmi tartományok politikai jogainak teljes élvezetét hazánk részvétéhez kötötte, el kell ismernünk, miként az állás, melyet elfoglalunk, az örökös tartományokat a febr. 26-diki pátens által egy bizonyos formában engedményezett alkotmányos jogok élvezetében akadályoztatja : de vájjon, hát az alkotmányos szabadság az osztrák tartományokban csak épen azon formák alatt lehetséges-e, melyeket a pátens fölállított ? Ki fogja mondani, hogy az , mit e pátens Ausztria népeinek nyújt, a szabadságnak maximuma (Helyes.), melyre e népek képesek, vagy ha csak az opportunitást tekintjük is, hogy az ott megállapított forma a legalkalmatosabb, mely alatt az alkotmányosság a birodalomban létesíthető, s vájjon mi vagyunk-e hát okai, hogy az alkotmányos szabadság élvezete a birodalomban oly feltételekhez köttetett, melyekről legalább február 26-án már mindenki tudhatá, hogy azoknak teljesítése lehetetlen. (Helyes!) Jól tudom, vannak, kik máskép vélekednek, s az ellenzést, mely a febr. 26-ki pátens ellen hazánkban mutatkozik, legyőzhetni reménylik. Gondoskodva van, hogy ha a magyar, horvát és erdélyi törvényhozás a választásokat megtagadná, azok a választó-kerületek által közvetlenül eszközöltessenek. — De ha ez történnék, ha a birodalmi tanácsban Erdély- Horvát-és Magyarország 120 választó kerületéből erőszak, fenyegetések vagy megvesztegetés utján választva néhány követ jelennék meg, vagy ha ez országok követei megjelennének mind, de csak azért, hogy suprematiájokat kivívják, vagy az egész institutiónak tarthatatlanságát bizonyítsák be, s ha a birodalmi tanács minden a birodalomban létező ellentétek küzdhelyévé válván, az egység helyett csak új súrlódásokat idézne elé, csak azon meggyőződést erősítve meg, hogy az egység a birodalomban lehetlen, mi lenne akkor az alkotmányos szabadságból, mely után Ausztria népei méltán vágyódnak ? S ha segédkezet nyújtani nem akarunk a kísérlethez, melynek eredménye meggyőződésünk szerint csak azoknak szolgálna uj erősségül, kik az alkotmányos szabadságnak behozatalát az osztrák birodalomban lehetetlennek hirdetik, vájjon illethet-e akkor a vád, hogy az örökös tartományok alkotmányos kifejlődésének útjában állunk, illethet-e minket, kik valamint 1848-ban, ugy most a szomszéd tartományok alkotmányosságában 3aját szabadságunk legbiztosabb garantiáját látjuk (Helyes!); de, kik épen azért nem akarhatjuk, hogy Ausztria népeinek a szabadság helyett, annak csak árnyéka nyújtassák, (Ugyvan! Helyes!) s ez is oly föltélelekhez köttessék, melyek Magyarország fennállásával ellentétben állnak, s még azon esetben is, ha erről lemondanánk, nem teljesíthetők, s pedig azért nem, mert a február 26-diki pátens foganatosítása oly kérdésekkel áll a legszorosabb összeköttetésben, melyeknek eldöntése, valamint Magyarország ugy az egész birodalom jogkörén kívül fekszik. (Helyes!) Röviden megmagyarázom állításomat (Halljuk!) : Tény, hogy a német szövetség 1815-től óta az európai államrendszer kiegészítő részét képezi. Tény, hogy az emiitett szerződések által az osztrák birodalom nem a magyar koronához tartozó tartományainak legnagyobb része a német szövetségbe vétetett fel, s a magyar koronának minden országai abból kihagyattak. (Ugy van!)