Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-23
XXIII. ülés 1861. május 16-kán. 137 nak is gondot adván alig birnók; de a mit tudni akar csak az, hogy: a kiengesztelödés kin és min törik meg ? Én pedig azt tudom, hogy ha az illető helyen jó szándék létezik, az ildomos közeledés Isten és ember előtt nem ok azt megszüntetni; ha pedig jó szándék nincs, az ildomos közeledés nem ok azt menteni vagy épen igazolni. Mindezeknél fogva, miután az érintkezésben semmi jogföladás nem lehet, különben vitás ügyben soha egy souverain a másikhoz nem szólhatna; miután ha fólirésban komoly dolgokról nem szólhatunk, ugy a határozatban sem, minthogy a határozat a kizárólagosan igényelt törvényességgel nem bir; miután az érintkezést elzárva a czélhoz a teljes törvényességhez juthatást elő nem segíti; azon merevtörvényességi szempontból pedig, melyből keletkezik és melyre hivatkozik, következetességgel fólsem is tartható; miután végre ha érintkezési módnak vehetnem is azon egyedüli előnyére, hogy keserűbb, építenem a czél elérése tekintetéből nem lehetne : — én az indítványozó által ajánlott formához t. i. a föliráshoz járulok annyival inkább (Zaj), mert nem birom elhinni hogy az, kinek hazafisága s bölesesége a dolog lényegénél legfényesebben beismertetett, ugyanazon dolog formájára nézve akár a hazafiság akár a böleseség utján megtévedett volna. (Éljen!) Kubinyi Ferencz: Válságosabb időben, szomorúbb körülmények között, mint a milyenek most, nehezednek országunkra, alig jött össze országgyűlés ! Feszült figyelemmel várva-várja a nemzet, sőt az Összes művelt külföld is, hogy kötelességünknek eleget tegjmnk. Tizenkét évi szenvedés és mély hallgatás után, miután az absolut hatalom által behozott központosítási rendszer önnön súlya alatt összeroskadt, a megyék és törvényhatóságok, eme védőbástyái alkotmányunknak, kötelességöknek megfelelve becsülettel a tért elfoglalták s a tevékenység terére léptek, az 184 7 / 8-ki törvényeket vették kiindulási alapul s megkezdették mtiködósöket s ezt nekünk most hazafiúi kötelességünk az emiitett törvények alapján folytatni. És nem is lehetünk gyengébbek a megyéknél, sőt nagyobb erkölcsi tekintélyünknél fogva erőseb beknek kell lennünk. (Helyes!) Ugyanazért törekednünk kell, hogy alkotmányunkat visszaállítsuk, biztosítsuk s majdan annak idejében az 184 7 / g-ki törvényekben kimondott democratiai elvek alapján tovább fejleszszük. A ház asztalára letett inditványt, hozzátévén azokat is, miket Tisza Kálmán tisztelt követtársunk előadott, magamévá teszem, (Helyeslés) s ez utóbbiakat főkép nemcsak az előterjesztett elvekre nézve, hanem a szavakra nézve is pártolom. A tárgyaknak nagy halmaza, mely az indítványban foglaltatik, arra mutat, hogy rendkívüli állapotban vagyunk. De ezen abnormis állapot nem számitható be ami vétkünknek; inert hiszen mi aXIX-ik század igényeit fölfogva, békés utón idomítottuk , fejlesztettük alkotmányunkat; — hanem beszámítandó leginkább a dynastia eddigi háládatlan mostoha eljárásának s leginkább az ármánykodó, cselszövő, századok óta Magyarország leigázására, gyengítésére, a nemzet elszegényitésére s a hitel megsemmisítésére törekvő osztrák kormány politikájának. (Fölkiáltások: Igaz! Helyes !) Három tényezővel állunk szemközt. Egy jószívű fejedelemmel, ki megkoronáztatott s következőleg törvényes királyunk; továbbá egy ténylegesen uralkodó — de ha fáj is ki kell mondanom — praesumtiv fejedelemmel, vagy is inkább főherczeggel; (Egy hang: tényleg ausztriai császárral s ami uralkodónkkal, is!) Igen is uralkodónkkal, de mig V. Ferdinánd királyunknak lemondása bebizonyítva, constatirozva nem lesz : mindaddig praesumtiv fejedelemmel; mert azon privát családi szerződés, mely sarkalatos törvényeink ellenére köttetett, minket nem kötelezhet; s végre szemközt állunk még a nemzetünk megsemmisítésére törekvő osztrák kormánynyal. A tizenkét évi gyászos interregnumot eme privát családi szerződés idézte elö. Előttünk fekszik az abdicationális okmány ; de ebben V-dik Ferdinánd király csak az örökös tartományokról mond le, Magyarországról nem; Ferencz József azonban nemcsak azokat, hanem Magyarországot is elfoglalta, ahelyett, hogy mint az 1790: 3-ik t. ez. rendeli, kötelességét teljesítette volna s összehívta volna az országgyűlést. De nemcsak eme kötelességét nem teljesítette, hanem központosítási rendszert állítván föl, mellőzve a nemzet múltját, tényleg be akarta azt olvasztani a birodalomba s fölfüggesztette alkotmányunkat; mert tagadom, hogy de juremegsemmisíthette volna: s igy a pragmatiea sanctió törvényeit senki sem sértette meg annyira, mint épen Ferencz József. Igaz, október 20-án kiadott pátensében ígérte, hogy alkotmányos térre lép; — de ez csak ígérve van, szavát mindeddig be nem váltotta. Addig, mig szavát be nem váltandja, mig alkotmányunkat az 1848-ki törvényekkel együtt vissza nem állítja: addig diplomatiai összeköttetésbe nem tehetjük vele magunkat. Lépjen le az absolutismus teréről, alkalmazza magát szentesitett törvényeinkhez, állítsa vissza felelős ministeriumunkat, ismerje el Magyarországnak függetlenségét, hívja vissza a magyar katonaságot, s eskettesse föl az alkotmányra, adja ennek át a várakat; ha ezt teljesítette : akkor álland a nemzettel egy téren, a törvényesség terén; akkor kezdhetjük meg vele diplomatiai összeköttetésünket. (Helyeslések, zajos éljenzés.) A remek müvet, amaz inditványt, mely élénkbe terjesztetett, elveire nézve igenis pártolom ; de megvallom, mikép nézetem szerint az abdicationális kérdés minden más tárgy elé teendő. Az abdieatio, jogi és alkotmányos szempontból tekintve, reánk nézve nem tartozik, kötelező erővel nem bir s azért semmisnek tekintendő. Képy. ház napL I. köt. 35
