Képviselőházi napló, 1861. I. kötet • 1861. april 6–junius 1.
Ülésnapok - 1861-23
132 XXXin. ülés 1861. május 16-kán. részek összekapcsolásának elmulasztását, hanem azoknak ujabb elszakasztását foglalja magában; (Közhelyeslés.) de néhány szót akarok tenni Fiúméról és a kapcsolt részekről. (Halljuk!) Bécsben, mint amúgy mellesleg tudomásunkra juttaták az a nézet, hogy Fiume meghívásának ügye hadd maradjon függőben, mig mind a magyar diéta, mind a horvát gyűlés nyilatkozni fognak iránta. A horvát gyűlés nyilatkozatának bevárására nem volt semmi ok, mert annak Fiuméhez semmi köze; Fiúménak ott nincsen helye, Fiume valahányszor oda meghivatott, mindannyiszor tiltakozott e meghívás ellen; óvást tett mindjárt az első alkalommal, nyomban beczikkelyeztetése után; alig kapcsoltatott vissza s már óvást tett ismét; ötvennégy év óta tiltakozik ezen eljárás ellen, mert a kísértések, a csábitások úgyszólván az nap vették kezdetűket, melyen széket foglalt közöttünk. Ismétlem a horvát gyűlés nyilatkozatának bevárására nem volt semmi ok, a magyar országgyűlés pedig ime nyilatkozik. Járjanak el kötelességükben a korona tanácsosai s eszközöljék haladéktalan meghívását. Horvátországnak nincsen több joga Fiuméhez mint a mennyi joga volt a Muraközre, azaz : egy szikra joga sincs reája. (Igaz! Helyes!) Adassanak ki tehát számára a regalisok, iktattassék vissza tisztébe az 1848-ki kormányzó s bizassék meg a kerület visszakapcsolásával, Ö méltó utóda a Majláthoknak, Pászthorynak, Szapárynak, Klobusiczkynak, Ürményinek, kik szakadatlan sorban versenyt működtek, a quarnerói öböl lakosaival mindinkább megszerettetni a magyar nevet, s kiknek részben köszönhetjük, hogy Fiume annyi lelkesedéssel viseltetik irántunk, s hogy egész Zenghig magyarérzelmü a tengermellék, (ügy van! Helyes! Éljen!) A kapcsolt részeket mi illeti, nézetem szerint is ki kell mondanunk készségünket, — ha a horvátoknak ugy inkább tetszik — egyelőre nem az 1848-ki törvények-féle horvát képviselőket, hanem a horvát gyűlésnek követeit köztünk fogadni, hogy az unioértekezlet megnyilhassék. Akarnak-e a slavoniai megyék ezentúl mint Horvát — Szlavonország gyűlésének mandatariusai, vagy pedig ellenkezőleg mint egyes megyék országgyűléseinken képviseltetni,— neveztessenek aztán akár magyar, akár Magyarországhoz tartozó, akár szlavóniai megyéknek, — mind három elnevezésre van előzmény, — az majd megválik amaz értekezlet alkalmával s ennek árbiterei nézetem szerint kirekesztöleg a sziavonok legyenek. Dalmatiára nézve — hallottuk, olvastuk, hogy ez a Horvátországgali unió ellen tiltakozott mind Zárában mind Bécsben; tiltakozott annálfogva, mert még nem látja, hogy Zágrábban valóságos unióra akarnak Magyarországgal lépni. Dalmatia t. i. mint régebben, ugy most is Magyarország által akar Horvátországgal uniáltatni, nem pedig Horvátország által Magyarországtól desuniáltatni. (Helyes ! ugy van!) Dalmatia míhelyest a eampoformioi béke következésében az uralkodó házhoz került, hűséget fogadott I. Ferencznek mint magyar királynak. Symbolice tehát már ekkor uniálta magát velünk. Kezemben volt egy sebenicoi patríciusnak, Draganics Kázmérnak, a magyar történet íróhoz, Roller Józsefhez Sebenicóban 1797. jul 27-én adott levele, melyben irja : „A közelebb múlt napokban mutattam be megbizólevelemet Zenghben, mint hazámnak küldötte és letettem a köteles hűségi esküt a császárnak, mint Magyarország királyának. A császár — folytatja a levél — még nem határozta el magát nekünk megadni az általunk annyira kivánt magyar kormányt, melynek kiesíközlésére hazám által követül fogok küldetni Bécsbe, ottmind ezen kormány megadását, mind régi szabaditékaink megerősítését szorgalmazandó." S1797 octoberben csakugyan Bécsben volt az illető küldöttség. Nem tudom mily válasz adatott légyen nekik; de nem hiszem, hogy a válasz elutasító lett volna; s annyi bizonyos, hogy a magyar rendek is részökről a eampoformioi békekötés következtében nem késtek Dalmatiának a magyar koronához visszacsatoltatását sürgetni ; sürgették pedig Dalmatia összes értelmiségének osztatlan sympathiájától kisertetve; sürgették a nélkül, hogy a horvátrendeknek akár a magyar országgyűlésen, akár saját gyűléseiken eszökbe jött volna, ezen eljárás, mint olyas ellen, mely nekik praejudiciosus, felszólalni. Az 1802-iki országgyűlés irományaiban nem a horvát, hanem a magyar gravamenek között találjuk Dalmatia visszakapcsoltatásának elmulasztását : „Dalmatia azon részeinek — mond a harmadik gravamen — melyek még Zsigmond király idejében elszakittattak, most pedig a békekötés által az uralkodóházra visszaestek, a hajdani testhez, tehát a szent koronához, ugy kívánván ezt a koronázási oklevél, visszakapcsoltatását annyival is inkább közakarattal kérik az országos rendek, mivel az ország, ősi jogait az egyházi méltóságok czimzetes adományozása által fenntartotta folytonosan amaz időtől kezdve egész a jelenkorig." — I. Ferencz pedig ekkor csakugyan ki is monda elvileg a visszacsatlást. „Dalmatiát illetőleg,—igy hangzik az 1802. october 17-én kelt királyi leirat — megismeri ö felsége, hogy az a szent koronához tartozott; minthogy azonban annak Magyarországgali összekapcsolása fontosabb dolog, sem hogy a külügyek jelen állásában mostanság elintéztethetnék, ő felsége bővebb meggondolás után fog iránta határozni." Az 1806-ki pozsonyi békekötés Dalmatiát franczia kézre juttatván, az incorporatio elmaradt; de 1825-től fogva valamennyi or.-zággyülés követelte az elvül már elfogadott visszacsatlás tettleges végrehajtását; az 1830-ki pedig, az elszakasztott részeknek, tehát Dalmatiának is visszakapcsolása iránt épen választmányt decretált. Az ügynek ez állásában én e viszonyt, midőn készségünket nyilvánítjuk a horvátokkali egyezkedésre, felemlíteni akartam, mind jogunk fönntartására, mind a végett, miszerint Dalmatia tudhassa, hogy mi őt édes miénknek ismerjük s ennélfogva készek vagyunk, irányában mindazon kötelességek teljesítésére, melyekkel a mieinknek tartozunk. (Helyeslés,tetszés.) Azon kezek, melyek az ország integritásán ejtettek sebet, az ország összes alkotmányát is feldúlták s e tekintetben is még távolról sincs helyreállítva a törvényes állapot. A magyar ministeriumot s a sajtóügyet tárgyazó 1848-diki törvények fölelevenitése nélkül alkotmányos állásunk valóságos gúny, (ügyvan !
